Bosszúvágy

Ha eddig nem tudtuk volna, mostantól már biztosak lehetünk benne, Charles Bronson nem tartozik az MSZP taktikáját alakító csapatba. Az MSZP-ben nincs boszszúvágy – ezt Kovács László mondta, vélhetően angyali szelídséggel, de az is lehet, hogy vészjósló hangon. A kongreszszuson még valahogy úgy fogalmazott, hogy a szocialisták hatalomra kerülésük esetén nem akarnak revánsot, majd a Népszavában fejtette ki bosszúvágytól mentes lelkületük finom rezdüléseit. Szóval nincs bennük bosszúvágy, nem akarnak revánsot, úgyhogy minden okunk megvan, hogy elkezdjünk rettegni.Nem akartak revánsot meg bosszút 1994-ben sem, akaratlanul, csak úgy spontán tört fel belőlük, mint metróalagútban a talajvíz. Ezen a tájon a történelem még nem produkált olyan baloldali hatalmat, amelyik vélt vagy valós sérelmeit ne próbálta volna megtorolni nemcsak vélt vagy valós politikai ellenfelein, hanem az egész népen is. Élő baloldali hagyományt rúgna fel az MSZP, ha esetleges választási győzelme után nem állna bosszút azokon, akik ellenzéki szerepre kényszerítették, azt helyeselték, netán semleges módon szemlélték és eltűrték. Az ilyeneket meg kell fenyíteni, tudják meg, hol lakik az internacionalisták Úristene!Persze ez a dicstelen múlt. A szocialisták azóta megváltoztak, alig lehet rájuk ismerni. Még azt is hihetnénk, hogy nem munkál bennük a bosszúvágy, ha Kovács László nem részletezné, miként képzeli a revánsnélküliséget. Nyilatkozik pedig ekképpen: „A Fidesz polgári Magyarországa nem más, mint a Fidesz-klientúra, rokonok, barátok, kollégiumi szobatársak országa.” Ezek szerint a Kovács által klienseknek, rokonoknak, barátoknak, kollégiumi szobatársaknak minősített emberek mind a helyükön maradhatnak a szocialisták esetleges győzelme után is. No, erről szó nincs! Mert Kovács László tovább élesíti a vágyképet. „Valójában nincs bennünk bosszúvágy, kizárólag a szakmai alkalmasságot vesszük majd alapul a vezető köztisztviselőknél.” Ettől féltünk! Ennél még az is humánusabb lenne, ha válogatás nélkül kirúgnának néhány tucat (száz, ezer) embert, hiszen a régi tapasztalatok azt mutatják, egy csoport 30 százalékának megtiprása elegendő az egész társaság megfegyelmezéséhez. Ismerjük már a szocialisták szakmai kvalitásait, nem lehetnek illúzióink. Minden vezető vagy alacsonyabb beosztású köztisztviselő, közalkalmazott, bérből, fizetésből élő szellemi vagy fizikai állományú dolgozó, saját lábán megállni képes vállalkozó, egyáltalán mindenki, aki nem halt éhen, bármikor kliensnek, rokonnak, barátnak, kollégiumi szobatársnak minősülhet, s mehet a süllyesztőbe. Nem bosszúból, kizárólag MSZP-s szakmai alapon. Régebben, amikor a demokrácia fejletlenebb népi változata dúlt az országban, a baloldali hatalom boszszút lihegve, osztály alapon tette hidegre ellenfeleit, a közömbösöket, olykor a híveit. (Mikor melyik esett kézre.) De, mint említettük, az MSZP megváltozott, mostantól érzelmektől mentesen, szakmai alapon szándékozik megtenni ugyanazt. Grandiózus fejlődés szem- és vértanúi vagyunk.