Eltűnt mögülünk a fekete lyuk

Rendkívül kedvezőnek nevezte a külső körülmények alakulása szempontjából a 2000-es esztendőt a magyar külpolitika ez évi teljesítményét értékelve lapunknak adott interjújában Martonyi János. A külügyminiszter ezzel kapcsolatban kiemelte a hatalomváltást, a rendszerváltás megindulását Jugoszláviában, amelyet csak megerősítettek a néhány nappal ezelőtt tartott szerbiai választások. Mint mondta, ezzel eltűnt a szélesebb értelemben vett Közép-Európából az utolsó fekete lyuk is. A belgrádi változások mellett Martonyi János szerint elsősorban a nizzai uniós csúcstalálkozó sikerének köszönhető, hogy a külső körülmények szempontjából az annalesek kifejezetten kedvezően ítélik majd ezt az évet a magyar külpolitikában. A külügyminiszter kiegészítésül még fontosnak tartotta megjegyezni, nehéz megmondani, hogy Magyarországnak mikor volt utoljára minden egyes szomszédjával ilyen jó a viszonya, mint most.Kezdjük mindjárt a beszélgetést az integráció előrehaladásának kérdésével. Nagy várakozásokkal tekintettünk Nizza elé, ahol aztán a sokszor aggasztó előjelek ellenére az unió bővítésével kapcsolatban biztató jelzést kaptak a jelöltek. Ezt egyértelmű sikerként könyvelhetjük el, vagy csupán a körülményekhez képest nevezhetjük annak?– Ami Nizzát illeti, két dolgot meg kell különböztetnünk. Először is, a tagországok megállapodtak az intézményi reformok kérdésében. Mi egyébként végig bíztunk a sikerben. A magyar külpolitika abból indult ki, hogy lesz megállapodás, a negatív forgatókönyveket nem tartotta valószínűnek, ámbár jeleztük, hogy stratégiai célunk és elkötelezettségünk kudarc esetén sem változna. A csúcs eredményeinek ezen a részén lehet fanyalogni, s a kontinens nyugati felén sokan ezt is teszik, összességében mégis siker, ami történt. Ez természetesen a tagállamok érdeme. A másik fontos dolog, hogy a bővítés kérdésében egyértelmű üzenetet fogalmaztak meg, ami viszont a tagjelöltek hozzájárulásának is köszönhető. Ebben Magyarországnak egyáltalán nem volt jelentéktelen a szerepe, hiszen például Budapesten rendeztük a luxemburgi hatok külügyminisztereinek legutóbbi találkozóját, ahol aktívan részt vettünk a jelöltek egymás közti egyeztetésében.– A bővítés kérdésében tehát egyértelmű a pozitív üzenet, s az is még inkább valószínűsíthető, hogy ez a felkészülés előrehaladtának megfelelő ütemben történik majd meg, így az első körben feltehetően az országok nem túl nagy csoportja vesz majd részt. Ezzel kapcsolatosan az utóbbi időben több forgatókönyvről is lehetett olvasni. Egyebek mellett például arról, hogy az elsők között három kis ország lehet új tag, s Lengyelország esetleg kimaradhat az első körből...– Véleményem szerint Lengyelország felkészültsége jó, s ezt valóban megállapítja az éves jelentés is. Egyébként korábban sem a felkészüléssel voltak problémák, inkább az ország mérete az, ami gondokat okozhat. A mai helyzet szerint tehát Varsó az első bővítési kör tagja lehet, aminek magyar külügyminiszterként s személyesen is nagyon örülnék. Egyébként ez Magyarország érdeke is. Arról még korai lenne beszélni, hogy ennek az első körnek mely országok lesznek a tagjai, hiszen a felkészülés területén a jövő év döntő lesz. Már csak azért is, mert mint Nizzában is megerősítették, ez alapvetően meghatározza a bővítés ütemét. Fontosnak tartom megjegyezni, hogy a jelöltek ne rivalizáljanak egymással. Ne mások kárára igyekezzenek önmaguknak előnyt szerezni. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy ne legyen egyfajta egészséges verseny közöttünk. Elfogadhatatlannak tartanánk viszont – s ez nem lengyel, hanem a bővítéssel kapcsolatos általános probléma –, hogy bárkinek is várnia kelljen a többiek felkészületlensége miatt. Ebben megegyeztünk mint luxemburgiak, egyetértünk mint visegrádiak. Külön kiemelném még annak fontosságát, hogy ez a téma a jövőben se válhasson a közép-európai egyetértés akadályává.– Ön is megerősítette a jövő év döntő jellegét a felkészülésben. A tárgyalások is egyre keményebbek lesznek, amelyet jeleznek az olyan, nyugati félelmekről árulkodó kijelentések is, mint legutóbb Schröder német kancelláré, aki térségünket még évekre kizárná a munkaerő szabad áramlásának uniós előnyeiből. Ön szerint megalapozottak-e ezek a félelmek, s elfogadható-e Magyarország számára, hogy tagként egy ideig bármilyen szempontból negatív megkülönböztetést szenvedjen az unióban?– Ezek a félelmek megalapozatlanok, s ezt nagyon sok elemzés, vizsgálat is bizonyítja. A magyar álláspont szerint ilyenfajta korlátozásokra nincs szükség. Ezek alkalmazása nemcsak a személyek szabad áramlása területén okozna gondot, hanem az egységes belső piac egészének működésében is fennakadást jelentene. Ne higgyük egyébként, hogy a négy uniós szabadság zavartalanul működik úgy, hogy közülük az egyiket kivesszük. Ez ugyanis csak a maga egészében működőképes, közgazdasági értelemben, a piacon, de jogi értelemben is. Tehát ez nagyon komoly dolog. A kancellár javaslata azzal az alapelvvel is nehezen egyeztethető össze, hogy az átmeneti eltérések felszámolásának előre és pontosan meg kell határozni az időrendjét. Nekünk azonban inkább a közös uniós álláspontot kell megvárnunk, s akkor kialakítjuk a sajátunkat is.– Szó volt már arról, hogy a magyar külpolitika egyik fő iránya a közép-európai együttműködés erősítése, és e téren észlelhetők újabb eredmények is, a másik viszont Délkelet-Európa. A jugoszláv események kapcsán olvashattunk is dicsérő szavakat a nyugati sajtóban a magyar diplomácia e téren mutatott aktivitásáról. Néhány hónap elteltével van-e már észlelhető jele annak, hogy kamatoztathatjuk ezt a demokratizálás és biztonságunk érdekében befektetett tőkét?– Az már jelentős előny számunkra, hogy rendkívüli módon javult az ország biztonságpolitikai helyzete, déli határaink mentén nagyobb a nyugalom. Kostunica elnök mindenkivel – a koszovói albánokkal, Montenegróval – tárgyalni akar. Fő jelszava, hogy senkivel szemben ne alkalmazzon erőszakot. Ez már akkor is hatalmas eredmény, ha egyelőre nem mutatkozik meg konkrét számokban. Ennek megvannak s még inkább meglesznek majd a gazdasági következményei is, így lényegesen javulhat a befektetési és turisztikai környezet. Emlékezhetünk, hogy a jugoszláviai bombázások idején mennyire megcsappant nálunk is az idegenforgalom. Emellett hallatlanul fontos piac számunkra Délkelet-Európa, ezen belül Jugoszlávia is, s e téren különösen nagy lehetőségeket látok. Igazolásul hadd említsem meg, hogy az exjugoszláv köztársaságokba irányuló exportunk 2000-ben is hozzávetőlegesen kétszeresét teszi ki az Oroszországba irányuló teljes magyar kivitelnek. S ha ehhez hozzátesszük, hogy ez korántsem a lehetőségek határát jelenti, csupán a kezdetet, akkor még biztatóbb lehet a jövő. Stratégiai szempontból a lényeg azonban számunkra az, ha jól mennek a dolgok a Balkánon, akkor egymásra csúsztathatjuk közép-európai és délkelet-európai politikánkat. Ezért említek már most is Közép-Európát, amikor a Magyarországtól délre eső térségekről beszélek. Számunkra egyébként hosszú távon az jelenthet igazi megoldást, ha egy olyan széles értelemben vett Közép-Európa centrumában vagyunk, amelytől nyugatra, keletre, északra és délre egyaránt fejlődés tapasztalható, stabilitás és demokrácia van. Minden magyar külpolitika igazi álma az lehetett volna, hogy ilyen régió közepén legyen, úgy, mint a prosperitás nagyon fontos tényezője, s nem mint szigete. Ezt korábban is gyakran emlegettük. Mára azonban eltűnt az ország mögötti fekete lyuk, amelynek helyén egy mind gyorsabban fejlődő régió lesz, amely az ország egész helyzetét átalakítja. Történelmi példával élve a mostani fejlődést az Árpád-korhoz hasonlítanám, amikor Magyarország prosperitásának egyik tényezője az volt, hogy nemcsak mellettünk volt egy fejlett Nyugat, hanem mögöttünk is egy fejlett Bizánc.– Ha azonban e régióra nézünk, az idén egyértelműen sikertörténetnek nevezhető jugoszláv fejlődés mellett azt is látnunk kell, hogy Romániában a leginkább negatív várakozásokat is felülmúlta a szélsőséges nacionalista párt előretörése. Ez ismét kihívást jelent a magyar diplomáciának...– Ez valóban így van, bár erre a helyzetre nagyon régóta készülünk. Nem kellett ugyanis túl nagy éleslátás az események prognosztizálásához. Való igaz persze, hogy a szélsőséges Nagy-Románia Párt mindenkit meglepően sok szavazatot szerzett. Ezt a helyzetet azonban nem szabad túlságosan dramatizálnunk. Meggyőződésem, hogy az Iliescu-féle vezetésnek alapvető érdekei fűződnek ahhoz, hogy az euroatlanti vonalat erősítse. Románia történelme egyébként nem egy példát szolgáltat arra, hogy a felső politika színezetétől függetlenül követi az ország alapvető érdekeit. S mindehhez tegyük még hozzá, hogy a minap megegyezés született az RMDSZ és a PDSR között, ami igen nagy jelentőségű fejlemény. Mindez nem azt jelenti, hogy ne lennének kockázatok, de tévednek, akik azt hiszik, hogy Romániában most száznyolcvanfokos fordulat következik be. Ami pedig az államközi kapcsolatokat illeti, az új román kormányt konkrét lépései alapján fogjuk megítélni, mi továbbra is nyitottak vagyunk, s nem leszünk passzívak. Éppen ellenkezőleg, további konstruktív javaslatokat teszünk, amelyekre hasonló válaszokat várunk.– Már az RMDSZ kapcsán is felmerültek az imént a határon túli magyar kisebbség problémái. Ezek között számukra kulcsfontosságú, hogy az anyaország remélhetőleg közeli uniós tagsága esetén, a schengeni szabályok bevezetésével eddig nem látott nehézségekbe ütközik majd a kapcsolattartás. Ennek enyhítésére szolgál az úgynevezett státustörvény. Milyen esélyt lát arra, hogy ennek elfogadása a közelgő hazai választások ellenére is a parlamenti pártok teljes konszenzusa mellett zajlik majd?– Ez az egyetértés véleményem szerint ma lényegében megvan. Immár a harmadik Máért zárult le ugyanis úgy, hogy a közös közleményt minden fél aláírta, mégha egyeseknek voltak is bizonyos fenntartásaik. Ám a Máért azért volt, hogy ezekről a felmerülő, sokszor technikai problémákról is vitatkozzunk. Arról nem is beszélve, hogy az egész törvényalkotási folyamat még csak a kezdetén tart. A lényeg most az, hogy jó törvény készüljön, hiszen azzal mindenki egyetért, hogy egy ilyenre szükség van. Ehhez a kérdéskörhöz azért még hadd tegyem hozzá, hogy Magyarország EU-csatlakozásának időpontjáig Románia valószínűsíthetően lekerül majd a vízumkötelezett országok listájáról. Igaz, Ukrajna esetében továbbra is fennmaradnak a korlátozások.– Ha a 2000-es évről beszélünk, akkor a szomszédok közül mindenképpen szót kell ejtenünk Ausztriáról is, hiszen az esztendő első felében, mint tudjuk, az unió tagországai éles összeütközésbe kerültek Béccsel. Utólag a magyar diplomácia szomszédjával szembeni megértését igazolják az események, a szankciók feloldása. Van-e, lehet-e valamilyen hozadéka ennek a megértésnek olyan értelemben, hogy Ausztria hasonlóképpen viszonyul a mi problémáinkhoz, például a munkaerő – már említett – szabad áramlása terén?– Soha nem tagadtuk, sőt többször is kiemeltük, hogy mi is aggódunk a szabadságpárt kormányra kerülése miatt. Az általános fenntartásokon kívül nekünk még egy okunk volt az aggodalomra, mégpedig éppen a bővítés témaköre. Ettől függetlenül úgy láttuk, hogy sajátos helyzetünkben nem lett volna helyes ugyanazokat a lépéseket alkalmazni, mint a tizennégyek. Miközben ugyanis a kétoldalú kapcsolatokat felfüggesztették, az unió összes intézménye osztrák részvétellel működött. A három bölcs jelentése tökéletesen egyezett a magyar értékeléssel, de az Európai Bizottság is lényegében ugyanazt mondta, mint a magyar kormány, vagyis azt, hogy az osztrák kormányt tényleges cselekedetei alapján kell megítélni. Magyarország és Ausztria között van egyfajta sorsközösség, ez egyáltalán nem szólam: számtalan történelmi, emberi, gazdasági szál köt bennünket össze, s ebben a helyzetben a magyar politika azt tette, amit tennie kellett. Ha ez egyben erősítette a két ország közötti kapcsolatokat, annak örülök, de megközelítésünk elvi volt. Béccsel a csatlakozási tárgyalások kapcsán is jól együtt tudunk majd működni, persze ez nem azt jelenti, hogy Ausztria nem fogja érvényesíteni saját szempontjait. Ezt tesszük mi is.– Szűkebb környezetünkből kilépve az év értékelése kapcsán még legalább két nagy eseményt meg kell említenünk. Ezek egyike az amerikai elnökválasztás. Hozhat-e Bush megválasztása bármilyen lényegi változást az amerikai külpolitikában?– Nyolc év demokrata kormányzás után most republikánus irányítás következik, s ez jelentős fordulat. Még akkor is, ha hasonló változásra korábban is volt már példa. Az amerikai rendszer lényege, hogy az ilyen váltásokat jelentős személyi és hangsúlybeli változások kísérik. Ami a külpolitikát illeti, az elmúlt fél évszázad tapasztalatai alapján véleményem szerint most is a folyamatosság lesz a meghatározó. Számunkra lényeges, hogy Amerika továbbra is jelen legyen Európában, s jó legyen Európa, s ezen belül az Európai Unió és az Egyesült Államok együttműködése minden területen. Ezen belül még egy konkrét érdekünk van, mégpedig az, hogy Amerika ne vonuljon ki Délkelet-Európából. Hosszabb távon persze el tudom képzelni, hogy Európa a jelenleginél is nagyobb részt és felelősséget vállal a békefenntartásban.– A másik nagy esemény az orosz elnökválasztás volt. Putyin hatalomra kerülése után érezhető az egykori közvetlen érdekszférában Moszkva külpolitikai aktivitása. Ennek egyik látványos formája Ukrajna gazdasági bekerítése, de hosszú évek hallgatása után érezhetőbb az orosz diplomácia s a cégek némiképp megnövekedett érdeklődése térségünk iránt is. Röviddel Igor Ivanov külügyminiszter magyarországi látogatása előtt mit várhatunk az új orosz külpolitikától?– Először is, talán mindenki számára észrevehető volt, hogy az utóbbi két hónapban Magyarországot választotta régióbeli látogatására a kínai külügyminiszter, az amerikai külügyminiszter aszszony, s most itt lesz Igor Ivanov is. Mindezeknek üzenetértékük van, s jelzik azt is, hogy Magyarországnak van egy markáns, Európán kívüli érdeklődése is. Ami pedig konkrétan Oroszországot illeti: nem hiszem, hogy gazdasági téren létezne egyfajta orosz veszély. Magyarország nyílt gazdaság, nyíltak a tulajdoni viszonyai is. A társaságok jelentős hányadát tőzsdén jegyzik, részei vagyunk egy rendszernek, ha úgy tetszik, globális rendszernek, még akkor is, ha ez esetleg sokaknak nem tetszik. Másokhoz hasonlóan arra is vannak bizonyos jogi eszközeink, hogy az ország gazdasági érdekeit megvédjük, és ezt meg is tesszük, de ezt nem nevezném specifikus orosz, kínai vagy akár amerikai problémának. Vannak bizonyos megfontolások a nemzetgazdaságban is, így például az energiaszektorban, amelyek adott esetben érvényesülhetnek. Orosz veszélyről azonban nem tudok. Azt viszont nagyon szeretném, ha erősödnének az Oroszországgal való gazdasági kapcsolataink, hiszen az olajárak emelkedése miatt idén a belső kereskedelmi egyensúlyhiány már tragikus méreteket ölt. S mindehhez hadd tegyek