Építkezik a CDU

Tovább kísért a hajdani NDK állambiztonsági szervezetének a szelleme. A Stasi-múlt feldolgozásával megbízott Gauck-hivatal új vezetője, Marianne Birthler nyilvánosságra akarja hozni azon jegyzőkönyveket, amelyek vezető nyugatnémet politikusok lehallgatott telefonbeszélgetéseit tartalmazzák. A kényes kérdésben kirobbant vita lehetőséget nyújtott Angela Merkel CDU-elnöknek arra, hogy – mint a kereszténydemokraták kancellárjelöltje a két esztendő múlva sorra kerülő szövetségi választásokon – ismét magára terelje a figyelmet. „Meg kell akadályozni a Stasi késői sikerét! Tabunak számítanak az államférfiakról szerzett azon információk, amelyekhez a jogállam útjain nem lehetett volna hozzájutni”.Állásfoglalásával az elnök asszony tovább halad a leselkedő veszélyektől övezett taktikázás ösvényén: annak a Helmut Kohlnak a véleményét teszi magáévá, akit ő taszított a párt peremére. A Hamburgban született, de az NDK-ban felnőtt politikus mindeddig kiegyensúlyozottan emelkedő pályafutásának kényes állomásához érkezett. Merkel a modern CDU kialakításán fáradozik, érezve a tizenhat esztendős Kohl-időszak haszonélvezőinek gyanakvó figyelmét; a bevándorlók integrációját támogatja, de a máris megkezdődött kortesháborút a nemzeti patriotizmusra építi; a párton belül észlelhető ellentétek és ellentmondások áthidalására ismételten diplomatikus spárga bemutatására kényszerül; vezetési stílusát a véleménykülönbségek megvitatására építi.Angela Merkel nem hasonlítható össze az angolok Vasladyjével, Margaret Thatcherrel, és így a hazai gazdasági élet számos vezető személyiségének szemében inkább szolid osztályvezetőnek számít, semmint sokra hivatott menedzsernek. „Merkel olyan valaki, akit szorgalma és fegyelmezettsége megóv attól, hogy hibákat kövessen el. De nem hiszem, hogy rést tudna ütni a párt elkérgesedett struktúráján” – hangzott az egyik vezérigazgató megállapítása. A negyvenhat esztendős Merkel – az NDK demokratikus ellenzékének egyik szóvivője, a Kohl-kabinet minisztere, Mecklenburg-Elő-Pomeránia tartomány CDU-elnöke, előbb a kereszténydemokraták szövetségi főtitkára, majd vezetője – a legutóbbi választás során 35,1 százalékkal történelmi mélypontra érkezett párt első számú és egyetlen jelöltje a miniszterelnöki posztra, Gerhard Schröder letaszítására a kancellári trónról. „Egyetlen másodpercre sem bántuk meg, hogy őt választottuk a CDU elnökének” – hangoztatta Erwin Teufel, Baden-Würtemberg tartomány kereszténydemokrata kormányfője. A bajor testvérszervezetet, a CSU-t vezető Edmund Stoiber pedig – pártja legutóbbi kongresszusán – bejelentette: „nem állok rendelkezésre kancellárjelöltként”.E két nyilatkozatot követően az egyik német lap találóan jegyezte meg: „Ha nem szakad le az ég, akkor két év múlva Angela Merkel áll majd ki Gerhard Schröder ellen”. A CDU jelöltje érdekes jelenséggel találja máris szemben magát – a józan realitások után igazodó politikában a különböző pártok egyre közelebb kerülnek egymáshoz, a szociáldemokratáknak így sikerült betörniük annak a középosztálynak a soraiba, amely hosszú időn keresztül a CDU biztos pillérének számított, a kereszténydemokraták részéről pedig olyan hangokat hallani, hogy a Zöldek programja közelebb áll a konzervatív tézisekhez, mint a hajdani koalíciós partner szabad demokraták (FDP) elképzelései, és ennek megfelelően nem elképzelhetetlen, hogy az ökopárt is szóba jöhet mint politikai szövetséges. A közvéleménykutató intézetek szerint Merkel továbbra is élvezi a párt bázisának szeretetét, annak ellenére, hogy eddigi ténykedése során a CDU még mindig nem találta meg a maga világos menetirányát. Jelentős tőkét gyűjtött össze, mint a Kohl-időszakkal szemben álló erkölcsi válasz képviselője. Gerhard Schröderrel szemben viszont csak akkor veheti fel az esély reményében a versenyt, ha a választópolgárok szemében érthető és világos politikai alternatívát tud megtestesíteni.