Féllábú demokráciák

Közép-Európa pártrendszerei féllábúak: nincs európai értelemben vett demokratikus baloldal, csak európai jobboldal van és kelet-európai posztkommunista pártok. Ezért a polgári pártok történelmi felelőssége, hogy a régió országai ne csak felvételt nyerjenek az Európai Unióba, hanem organikusan beilleszkedjenek az európai társadalomba.A közép-európai polgári pártok nem csak egy polgári, keresztény-konzervatív szellemiségért viselnek felelősséget. Feladatuk nem kevesebb, mint hazájuk európai reintegrációja. Vonatkozik ez szűkebb hazájukra, az adott országra, illetőleg tágabb, közös hazájukra, Közép-Európára. Épp ezért az európai reintegráció több mint felvétel az Európai Unióba, és ezzel a politikai babér learatása. A reintegráció azt is jelenti, hogy organikus részévé válunk a nyugat-európai demokratikus társadalomnak.Nyugat-Európában ezt a társadalmat a demokratikus jobboldal (a polgári pártok) és a demokratikus baloldal együtt tartják fenn és politikai intézményeit együtt működtetik. Közép-Európában azonban ez az út nem járható, mivel a közép-európai politikai rendszerek a „fél lábukra sántítanak”, pontosabban a fél lábuk hiányzik. A térség legtöbb országában kialakult egy többé-kevésbé működőképes, európai jellegű, demokratikus jobboldal. Hiányzik viszont az ugyanilyen kritériumoknak megfelelő baloldal. (Természetesen: tisztelet a kivételnek.) Így van ez akkor is, ha több országban kifejezetten „baloldali” előretörésről beszélnek.Európai értelemben a baloldalnak két fontos jellemzője van. Az egyik, hogy antinacionalista, noha néhányuknál ez „a ló másik oldalára való átesést” jelenti. A másik, hogy a baloldal gyakran nincs tekintettel a fennálló struktúrákra. Mindent meg akar változtani, azt is, amit nem kellene. Meg akarja változtatni a világot, és ebbéli igyekezetében a változást már önmagában is értéknek tekinti.Közép-Európában ezzel szemben létezik a nacionalista baloldal fogalma, ami tulajdonképpen contradictio in termini, ám mégis véres valóság. Több országban Milosevics szelleme él – igaz, különböző szalonképességű változatokban. Ugyanakkor tény: aki nacionalista – azaz kisebbség- vagy szomszédellenes – az a demokratikus jobboldaltól és a demokratikus baloldaltól egyformán messze van. Ugyanez vonatkozik azokra a közép-európai baloldali erőkre is, amelyek nem kifejezetten nacionalisták, de nem éppen a változások szószólói. Ők nem előre, hanem visszafelé tekintenek. Nosztalgiát táplálnak és ébresztenek a néhány évtizeddel ezelőtti múlt iránt.Ezek a pártok – ha tehették volna – 1989 óta semmit sem változtattak volna meg. De nem tehették, mert „balszerencséjükre” országaikban és a térségben kialakultak, s idővel gyökeret eresztettek a demokratikus, polgári erők. Ily módon, még ha vehemensen változást is szorgalmaznak, az tulajdonképpen nem más, mint a változtatások visszaváltoztatása: rendszervisszaváltás.Mindez sajátos kelet-európai jelenség, s következésképp az ilyen közép-európai baloldal nem európai, demokratikus baloldal. Ez egy olyan a jelenség, amelytől terhelve jó esetben be tudunk jutni az Európai Unióba, de semmiképpen sem segít abban, hogy a közép-európai társadalmak organikus részévé váljanak a nyugat-európai, demokratikus társadalomnak.Ennek fényében válik felbecsülhetetlenül fontossá a közép-európai polgári pártok külpolitikai felelőssége és küldetése. A térség országai számára ugyanis éppen a reintegráció a legfontosabb külpolitikai tét. A visszailleszkedés a demokratikus, nyugat-európai társadalomba, a felzárkózás a világ legfejlettebb részéhez.Minden közép-európai polgári párt felelős saját országa európai reintegrációjáért. És ezt a programot a politikai térkép másik fele nélkül, megfelelő partnerek nélkül is meg kell valósítania. Az említett „féllábúság” ellenére úgy tűnik, erre megvan az esély. A polgári pártok teszik a dolgukat, a legjobb irányban haladnak a reintegráció megvalósítása felé. Az Európai Unió bővítéséről tett biztató nizzai nyilatkozatok ezt látszanak igazolni. Persze számolni kell azzal, hogy a posztkommunista baloldal – ahogyan ez most Romániában történt – itt-ott visszatérhet a hatalomba. A periódusonkénti váltás azonban egyre kevésbé törvényszerű.Számos országban – és ez vonatkozik Magyarországra is – remény és esély van arra, hogy nem ismétlődik meg az, amit a kilencvenes évek közepén „Vilnius-expressnek” vagy „varsói gyorsnak” aposztrofáltak: a resturációs baloldal reneszánsza Közép-Európában.Valószínű, hogy néhány esztendő múlva „pepita” lesz a közép-európai térség politikai térképe. Lesznek országok, ahol hatalmon marad az európai jobboldal, de lesznek olyan államok is, ahol viszszatér a baloldal. Ez a helyzet két dologhoz nem vezethet: a térség európai integrációjának lefékeződéséhez és a térség szétszakadásához, ahol elkülönülnek a reintegrációt sikeresen végrehajtó országok, illetve a sikertelenek. A közös cél, hogy az egész térség sikeres legyen.Az eddigi tapasztalatok szerint bízhatunk abban, hogy azokban az országokban, amelyekben „történelmi baleset” folytán baloldali restauráció következik be, az európai jobboldal ellenzéki pozícióban is mindent meg fog tenni, hogy hazáját az európai integráció pályáján tartsa, akár nacionalista baloldali kormányzás ellenére is. A kormányon maradó polgári pártok számára óriási lesz a kísértés arra, hogy az ilyen országoktól tisztes távolságot tartsanak és saját érdemeiket felnagyítsák. Ennek a kísértésnek azonban ellen kell állniuk.A közép-európai polgári pártoknak – bárhogyan alakuljon is a jövőben a térség politikai térképe – arra kell törekedniük, hogy fenntartsák és bővítsék együttműködésüket, amelynek legfőbb célja a térség reintegrációja a demokratikus, nyugat-európai társadalomba. A hivatalos külpolitika eszközeivel is támogatniuk kell az ellenzékbe kerülő polgári pártok fő célját: országuk megtartását az európai integráció pályáján. Számukra nem az az elsődleges, hogy ki kormányoz a térség egyes országaiban, hanem az, hogy itt európai nemzetek élnek. Olyan nemzetek, amelyeket sorsközösségbe kényszerített a történelem. Ez a sorsközösség olyan szolidaritásra kötelez, amelynek politikai letéteményesei a közép-európai polgári pártok.