Hagyományok, szokások, ünnepek

Régi nagy kérdés, hogy adni jobb-e vagy kapni. A karácsony közeledtével azonban nem hiszem, hogy bárki komolyan gondolkodna ezen. Ilyenkor amúgy is inkább a jobbik oldalát mutatja az ember, és legyen bármilyen magának való, nem lehet kételkedni abban, hogy szívvel ad. Persze azért valljuk meg őszintén: ajándékot mindenki szeret kapni. Mégis, amikor a többiek felemelik a névvel jelzett csomagot a fenyő alól, fél szemmel azt figyeljük, mi jelenik meg az arcukon, amikor az általunk adott ajándékot kibontják. Én úgy hiszem, ilyenkor mindenképpen adni jobb. Mintha jobb irányba változna a világ. Állítólag sokkal kevesebben vannak, sőt el is tűntek már az önző, a mindenben csak a pénzt látó, az érzelmeket forintosító, szívtelen alakok. A valóságban ők talán már nem is léteznek. Pláne karácsonykor, hiszen ez az ünnep már annyira egyetemessé vált, hogy elég kimondani: karácsony, és még a legdurvább lelkületű börtönlakó szemében is megcsillan egy könnycsepp...Remélem, hogy az eddigiekből senki sem következtet arra, hogy e sorok írója túl naiv vagy meghibbant. Mindössze annyiról van szó, hogy az ember néha el is hiszi a vágyait. Valamennyien tudjuk, hogy vannak még kivételek, erre bárki mondhatna példát. Ennek ellenére hihetünk az emberek eredendő jóságában, azzal is javítunk a világon.Hazai ünnepi szokásaink nem sokat változtak az előző évszázadban. Szocialista virulás ide vagy oda, bizony a zárt ajtók mögött a legtöbben ugyanúgy ünnepeltünk, mint nagyanyáink azelőtt, vagy most, a rendszerváltozás óta. Legfeljebb akkoriban nem feltétlenül lemezről vagy CD-ről hallgattuk a Mennyből az angyalt vagy a Csendes éjt, hanem elénekeltük. Hál’ istennek ez is újra szokásba jön, csakúgy, mint a betlehemezés, amely már nem csak vidéken divat. Változatlanul megvesszük az ünnepi halat, bejglihegyek készülnek, sőt, amerikai mintára átvettük a pulykasütést is. Ma már minden utcasarkon ömlik ránk a csillogás-villogás, új szokás a kerti égősorok telepítése is. Újra látni adventi koszorút, az ajtókra helyezett kerámiákat. De egyvalami változatlan: az ajándékra váró gyermekek szemének csillogása.Erdélyben és a Székelyföldön az anyaországiakhoz hasonlók az ajándékozási szokások, azonban a hal helyett inkább töltött káposzta kerül az ünnepi asztalra. Egyes helyeken jellemző még a saját készítésű szaloncukor, sőt az ajándékok egy részét házilag állítják elő. Torokszorító érzés, amikor számos templomban az éjféli mise után elhangzik a magyar Himnusz.Kárpátalja egyes részein nem a hagyományos hal vagy bejgli jellemző, inkább különleges ételek készülnek karácsonykor. A betlehemezés még mindig szokás, csakúgy, mint Erdélyben. Ilyenkor házról házra járnak a maskarákba öltözött gyerekek, megukkal viszik a jászolt a kis Jézussal, előadott műsoruk után különböző ajándékokat kapnak az aranydiótól a süteményen át a szaloncukron keresztül a szalonnáig vagy kolbászig.Ez a szép régi szokás – mint jeleztem – újra terjed Magyarországon is, bár egyelőre inkább csak a kisebb falvakban divat, ahol eddig is az volt. Egyre több iskola rendez azonban betlehemezést az intézményben. Ekkor színpadon játszszák el a gyerekek egy-egy régi leírás alapján a történetet. A távoli országok magyarjai is azt mesélik, hogy a hagyományok, szokások ezen az ünnepen visszahozzák számukra az óhazát. Egy biztos: éljen bárhol a világon az a magát magyarnak valló család, ilyenkor egy pillanatra bizonyosan megérint mindenkit az összetartozás érzése.Egyre többet törődünk a rászorulókkal is. A katolikus egyház hazai szervezete, a Magyar Karitász, amely a nemzetközi hálózat tagja, a Vöröskereszthez hasonlóan ilyenkor is segíti a szegényebb sorsúakat. A püspöki kar a közelmúltban az ország összes katolikus templomában gyűjtést rendelt el a Karitász javára. A legtöbb plébánián és az összes egyházmegyei hivatalban van karitatív csoport.A Magyar Ökumenikus Szeretetszolgálat (a hazai protestáns felekezetek humanitárius szervezete) és a Máltai Szeretetszolgálat karácsonykor külön figyelmet szentel azoknak, akik lelki vagy természetbeni segítségre szorulnak. Nem feledkezhetünk el azokról a névtelen jótevőkről sem, akik ilyenkor magánakcióban ruhákat, karácsonyi csomagokat osztanak. Ők is tudják: a sors kiszámíthatatlan, a szeretet örök.