Hol van a sok sírkereszt?

1943 első két hónapjában közel százezer magyar katona esett el a Don-kanyarban. Az életben maradottak közül is sokan hadifogolytáborba kerültek. Az utóbbi tíz évben sok olyan hősi halott nyughelyének hollétére derült fény, akiknek a sorsáról hozzátartozóik sem tudtak semmit.Közben – az orosz és a magyar fél közötti államközi szerződésnek megfelelően – megkezdődött a katonasírok feltérképezése, valamint a központi katonatemetők és -emlékhelyek építése. A munkálatok állásáról és a további tervekről Havasi Irina, a Hadtörténeti Intézet és Múzeum munkatársa nyilatkozott. A katonasírok feltárását és az emlékhelyépítéseket felügyelő magyar ellenőrző bizottság tagjaként Havasi Irina az idén öt alkalommal látogatott el az Oroszországi Föderáció területére. Legutóbb a karéliai, a kurszki és a voronyezsi térségben dolgoztak – az ott töltött idő minden napján átlagosan hétszáz kilométert utaztak, s naponta két-négy, időnként hét katonatemetőt látogattak meg.– A volt Szovjetunió területén hozzávetőleg 5700 hadifogolytábor létesült a második világháború során. Ezek közül több százban magyar hadifoglyok is voltak – mondja Havasi Irina. – Száznyolcvanhat olyan felújított hadifogoly-temető található az Oroszországi Föderáció területén, amelyben magyar katonák nyugszanak, hatvanhetet pedig most építenek. A magyar–orosz államközi egyezmény értelmében az orosz fél államadósságának terhére vállalta, hogy az összes ilyen katonatemetőt felújítja. A munkálatokkal a Vojennije Memoriali nevű szervezetet bízta meg, a munka ütemét és minőségét ellenőrző bizottságunk felügyeli. Minden temető és emlékhely építésének ellenőrzéséről kétnyelvű dokumentáció készül. A bizottság végigjárja az emlékhelyeket, feltárja az estleges hibákat, és intézkedik a kijavításukról. Az objektumokat csak akkor fogadja el átadásra, ha megfelelnek a megegyezés szerinti minőségi követelményeknek.– Milyen hibák fordulnak elő?– Néhány temető műszaki szempontból nem felelt meg az elvárt normáknak. A hibákért többnyire a technológiai háttér hiányosságai a felelősek. A központ jó szándékához nem fér kétség: helyi szinten tapasztalunk olykor visszásságokat, például a munkálatok elvégzésével megbízott vállalkozó cég nem a megállapodásnak megfelelő minőségű építőanyagokat használja. Mi végezzük az építkezések pénzügyi ellenőrzését is, így biztosítjuk azt, hogy az orosz pénzügyminisztérium által átutalt összeget a megbízottak valóban kizárólag a megállapodásban szereplő célra fordítsák.– Folyamatban van egy újabb központi katonatemető és -emlékhely építése is. Hol tartanak jelenleg a munkálatok?– Az első központi magyar katonatemető a Don-kanyarnál található Boldirjovkában épült föl. Ünnepélyes átadása és felszentelése 1997 végén történt meg ökumenikus szertartás keretében. Hatezer-háromszáz katona végső nyughelye ez, befogadóképessége csupán ennyit tesz lehetővé. Emiatt is szükség volt rá, hogy felépüljön egy jóval nagyobb magyar katonatemető, amelynek tervezését 1999-ben kezdtük meg. Az építkezés szintén a Don-kanyar mellett, Rudkino–Gremjacse térségében folyik, ahol 1943 januárjában súlyos harcok folytak. A rudkinói temető nyolcvanezer holttest befogadására képes. Legutóbbi utunkon tapasztaltuk, hogy a munkálatoknak közel fele elkészült. Eddig kétezer-ötszáz halottat temettek el, az építkezéssel párhuzamosan folyik a testek exhumálása és újratemetése. A létesítményt terveink szerint a jövő év végén adjuk át.– Bizonyára sokakban felvetődik a kérdés: valóban szükség van-e arra, hogy az újratemetéssel megbolygassák a hősi halottak nyughelyét?– Az újratemetésnek gyakorlati oka is van, amely éppen a hozzátartozók érdekeit szolgálja. A katonák többsége tíz–harminc fős sírokban nyugszik, de arra is akad példa, hogy csupán egy vagy két halott fekszik egy sírhelyen. Volt, akit jeltelen sírba vagy megközelíthetetlen helyre temettek. Ez lehetetlenné teszi, hogy a hozzátartozók ellátogassanak családtagjuk nyughelyéhez, pedig sokuknak szándékában áll. Ezt bizonyítja az is, hogy mostanában egyre gyakrabban szerveznek úgynevezett kegyeleti utakat oroszországi katonasírokhoz. Ilyen utakat szervez például a fényeslitkei Doni Hősökért Alapítvány. Az újratemetést indokolja az is, hogy így biztossá válik a sírok fennmaradása, megóvása.– Létezik-e együttműködés a bizottság és a hozzátartozók között?– A tervezés során konzultáltunk több társadalmi szervezet képviselőivel, amelyek küldöttei részt vettek az eddigi emlékhelyavató ünnepségeken is. Emellett a rudkinói katonatemető makettjét kiállítottuk a Hadtörténeti Múzeum földszinti folyosóján – tehát ha valaki látni akarja, még belépődíjat sem kell fizetnie –, a látogatók a tervet írásban véleményezhetik. Ezeket a véleményeket lehetőségeink szerint figyelembe vesszük az építkezés során. Volt példa arra, hogy már a munkálatok megkezdése után is változtattunk a terveken, hiszen az egyik múzeumlátogatónak azzal kapcsolatban volt igen értékes észrevétele, hogy hol helyezkedjen el az emlékhely központi keresztje. A rudkinói emlékhely végleges képe tehát részben az ő javaslata szerint alakul majd.– A boldirjovkai és a rudkinói katonatemetők sem biztosítanak elegendő helyet az Oroszországban elesett összes magyar katona befogadására. Hogyan tudnak segíteni azoknak, akiknek hozzátartozója változatlanul eredeti sírjában nyugszik?– Az Oroszországi Föderáció azon területeit, amelyeken magyar katonasírok találhatók, huszonegy körzetre osztottuk fel. Terveink között szerepel, hogy minden körzetről kiadjunk egy füzetet, amelyben a temetőkről szóló részletes tájékoztató mellett helyet kapnak térképek is. Ezek nagy segítséget jelentenek azoknak, akik el kívánnak látogatni az emlékhelyekre. És mindezen munkálatok végeztével – amelyek előreláthatólag éveket vesznek igénybe – következik Ukrajna, ahol majdnem ugyanennyi magyar honvéd nyugszik, aztán Moldova, Kazahsztán, majd Erdély, a Felvidék, a Délvidék. Felsorolni is nehéz, mennyi tennivaló áll még előttünk.