Isten bennünk lakik

A természetben élő embernek, a patakot, az erdőt, a fákat, a virágokat, az állatokat nem csak képről ismerőnek többet jelent a karácsony, mint másnak. Csodálkozva, de otthonosan áll a betlehemi barlang jászla mellett, mert ott látja saját világát. Ez a karácsony titka!A természettől elszakadt embernek évről évre nehezebb rátalálnia a szeretet nagy ünnepének lényegére. Miért? Mert az őt körülvevő mesterséges környezet tetőt húz a feje fölé, így nem tekinthet önkéntelenül is az égre; beburkolja a földet, így nem érezheti lába alatt a talajt. Pedig a Nap és a Hold róják köreiket az égen, a csillagokkal végtelen távolból küldik sugarukat és a termékeny béke a magasból száll alá szívünk, lelkünk mélyébe. Pedig csak a puszta földön állva érezhetünk talajt a lábunk alatt, érezhetjük magunkat biztonságban itt a Földön. A természet tanít bennünket. A rügy, a mag, a gyökerek most még élettelennek tűnnek, de mégis a következő tavasz hajtása szunnyad bennük. Amikor rájuk süt a tavasz meleget hozó fénye, a föld és az ég erejéből kihajtanak, megerősödnek és termést hoznak.Az ég és a föld erejét hozza el számunkra a karácsony! Évről évre sajátos remény köt bennünket ehhez az ünnephez. Remény, hogy valami újat hoz számunkra, változást jelent életünkben, hogy megajándékoz azzal, amely után úgy sóvárgunk: tartalommal, örömmel, boldogsággal. Hiszen annyi sötétség, annyi reménytelenség vesz körül bennünket. Ez a sötétség itt van a háborúkban, amelyek nem akarnak megszűnni. Ott van a hazug politikai szólamokban, amelyek az emberiesség zászlai alatt hatalomra törekszenek, de jelen van a szétesett családokban: a magukra hagyottak magányában, a megoldhatatlannak tűnő hétköznapi gondjainkban. És egyre rafináltabb formában jelenik meg, újabb és újabb nevet kap.Karácsony Isten válasza! És ez a válasz hihetetlenül egyszerű. Isten közeledik és azt mondja: segítek rajtad! Ez Isten válasza: utadat nem egyedül járod, én is részt veszek benne! Isten megjelenik a világban és azt mondja: Én segítek, másképpen is mehetnek dolgaid! A hívő, keresztény ember tudja, hogy karácsonykor, amikor Krisztus születését ünnepeljük, valóban Isten jött el hozzánk, s egy lett közülünk.Meghozta számunkra az ég áldását, hogy helyesen tudjunk élni a föld gyümölcseivel. Jézusban maga Isten jött el közénk, köztünk élve mutatta meg, hogyan éljünk. A Jézust követő emberek milliárdjai éltek már előttünk a földön, akik éppúgy hús-vér emberek voltak, mint mi. Ugyanúgy éreztek, mint mi, düh és szánalom, öröm és szomorúság, nagyvonalúság és kicsinyesség, a jóság, a könyörület, de a gonoszság és a megvetés érzése éppúgy váltakozott szívük mélyén, mint a miénkben. Mégis, ha igazán rábízták életüket Istenre, nem uralkodott el rajtuk a rossz, megszabadultak saját lehúzó hajlamaik nyomasztó terhe alól, felszabadultak a jóra, az évek múltával tisztult, nemesedett jellemük.Karácsonykor a szent, a harmonikus család, Mária és József állnak előttünk. Rövidségében is nagyon emberközelinek rajzolja meg őket a bibliai tudósítás. Megtapasztalják a nyomort és a kitaszítottságot. Hiszen Mária barlangistállóban kényszerül megszülni gyermekét. Jeruzsálembe tartanak akkor, úton vannak, de nem kapnak helyet a szálláson. Majd hamarosan idegenbe, Egyiptomba kell menekülniük Heródes gyilkos haragja elől. Miután elmúlt a veszély, visszatérhetnek ugyan, de a családnak mindent elölről kell kezdenie. József kemény munkával tartja el őket. Féltő gondoskodással nevelik a gyermeket. Tudjuk ezt a 12 éves Jézusról szóló történetből. Jeruzsálembe, a húsvét ünnepére zarándokoltak, amikor a gyermek hazafelé elkeveredik a tömegben, lemarad, visszafordul. Mária és József aggódva keresik. Visszatérve Jeruzsálembe, a templomban találnak rá, amint ott ül a bölcsek között. Mennyire közel áll hozzánk az olykor létbizonytalanságban élő, a gyermeket aggódva nevelő, a megélhetésért küzdő, mégis harmóniára törekvő család.Milyen ember közeli, Mária és József a Jézushoz legközelebb álló két szent. Isten közel jött hozzánk, hiszen a család, amelybe beleszületett, valóban egy sok közül. És mennyire fontos, hogy tudjunk ennek a családnak a példájából meríteni. Legalább így, az ünnepnapok nyugalmában elgondolkodni azon, hogy mit csinálhatnék én jobban? Közel az új év, ilyenkor mindenki számot vet önmagával és fogadkozik, mit tesz jövőre másként. Talán most legelőször saját családunkról gondolkodjunk el.Az ember közösségi lény: rá van utalva embertársaira. Mély vágy él benne a szeretetre és a megbecsülésre. Igényli, hogy legyen valaki, akivel kölcsönösen szerethetik, tisztelhetik és támogathatják egymást. Szeretne otthon lenni valahol, valakivel, az intim egymáshoz tartozás gyengéd és oltalmazó, felszabadult légkörében. Vágyódik a biztonságra: arra, hogy feltétlen bizalommal bízhassa rá magát valakire, olyan kölcsönös és tartós kapcsolatban, amely fölötte áll az érzelmi-hangulati hullámzásoknak. Mély vágy él benne, hogy felelősséget vállaljon társáért, hogy egész lényét átfogó személyes szeretetkapcsolatban foganjanak és nevelődjenek gyermekei.Kérdezzük meg magunktól: hogyan állok családi eszményeim megvalósításával? Mit tudnék tenni, hogy közös életünk gazdagítóbb, mindenki számára több örömet jelentő legyen? Kimondhatatlanul fontos, hogy ne önzőn, csak önmagamra figyelve éljek, hanem önfeláldozóan, áldozatot vállaljak családomért és szeretteimért. Hiszen nincs annál felemelőbb, ha magamról megfeledkezve másokért élhetek. Oly nagy szükség van ma a türelemre. Hogy tudjak a jó célért kitartóan, türelmesen dolgozni? A földműves tudja, hogy a gyümölcsre várni kell. Az érlelődéshez idő kell. Tavasztól őszig tart a munka, de az eredmény, a gyümölcs csak ősszel mutatkozik meg. Addig a remény éltet. A türelmetlenség mindig pusztít. Nem lehet büntetlenül sem embertársamat, sem a természetet kizsákmányolni.Vannak emberek, akik egy kapcsolatból, a föld természeti értékeiből csak részesülni akarnak, elvenni tőle! Saját maguknak megszerezni, pedig ezen a csodálatos bolygón napról napra minden egyre csak fogy, a növény- és állatfajok, a tiszta élettér, a szeretet. Talán a most következő napok, az ajándékozás, az ünnep pillanatai rádöbbentenek felelősségemre. Én is sokat tudok tenni, alapvetően rajtam múlik, hogy környezetemben, családomban harmónia, béke honoljon. A finom étel, az ízletes ital, szeretteim mosolya, az ajándékok döbbentsenek rá arra, hogy az igazi ajándék én legyek a környezetem számára. Olyan ember, akinek örülnek, aki után vágyódnak, akinek a példáját, életét látva úgy érzik: nem csak karácsonykor jött közénk az Isten. Mert Isten bennünk lakik.