Korok – istenek

Térben és időben is hosszú út áll előttünk a délkelet-ázsiai partoktól Egyiptomig. Amíg odaérünk: tekintsünk át néhány újabb alapfogalmat a mitológiai kultúrkincsből. A fagyöngy örökzöld növény egyes fák ágain, s az élet jelképe. Használata elterjedt a varázslásokban és a népi gyógyításban. Vergilius az Aeneisben elmondja, hogyan szerzi meg Szibilla tanácsára Aeneas az aranyos lombú gallyat, aranyágat, a fagyöngy hajtását, s adja áldozatul Proserpinának, majd jut el a föld alatti birodalomba, hogy atyjával találkozzék.A farkas számos európai és észak-amerikai nép hitvilágában elsősorban a harcosok csapatával, annak vezérével, a háború istenével és a törzs ősének kultuszával áll kapcsolatban. Farkas neveli fel Romulust és Remust, de számtalan nép mítoszának hőse nevelkedik fel hasonlóképpen. A farkas mint a háború istene az indoeurópai hagyományokban is feltűnik. A farkascsorda az összetartó sereg szimbóluma volt a kaukázusi térségben. Indoeurópai elképzelés szerint a súlyos bűnt elkövető ember farkassá változik, s egyidejűleg szerepel mint kitaszított, üldözött áldozat és mint gyilkos, üldöző ragadozó. Freud és más pszichoanalitikusok is vizsgálták az úgynevezett emberfarkas-komplexust.Sok nép hagyományában isteni alak a fazekas, aki agyagból formálja meg az embereket, az egész világegyetemet vagy annak egyes részeit. Brahma egyik korábbi életében fazekas volt. Hnum egyiptomi termékenységisten fakorongon agyagból mintázza meg az embert, egy későbbi változatban az egész világot. A középkori Ceylonban és India számos részén a fazekasok kasztjának tagjai Brahmáig vezették vissza őseiket. A fazekasok munkáját rituális előírások kísérték: Indiában a napi munkát a szentnek tartott phallosz megmintázásával kezdték, amely előtt éppúgy, mint a fazekaskorong előtt, fejet kellett hajtani, mert azt Siva isten jelképének tartották.A fecske alakja igen széles körben elterjedt szimbólum. A görög mitológiában Aphroditénak szentelt madár, az egyiptomi mítoszban Ízisz fecske képében ered útnak, hogy megtalálja megölt és szétszabdalt férjét, Oziriszt. A fecskét Jézus egyik megtestesülésének is tekintik. A jónak, a boldogságnak, a kezdetnek a hírnöke, de a reménynek, a kedvező változásnak, az újjászületésnek, reggelnek, tavasznak, napkeltének is; emellett jelenthet szorgalmat, otthoni kényelmet, atyai örökséget.Mitológiai szövegekben a fémek közül többnyire az arany, ezüst, réz és vas szerepel. Az arany a fénynek, a hajnalnak, a napnak a jelképe. A dicsőségé és a szerelemé. Az ezüst tehetséget, bölcs belátást, ékesszólást, emberi lelket, örömet, tudást, öregséget, kereskedelmet, pénzt szimbolizál. Az ősz színe a réz: a remény valóra válásával és a hanyatlással van összefüggésben. A vas az állandóságot, keménységet, szilárdságot, erőt, kitartást, türelmet, durvaságot jelképezi.A fenti és a lenti világ a legfőbb mitológiai ellentétpárok egyike. Túlnyomórészt három világot különböztetünk meg a felső és alsó elve alapján. A földi világ mint alsó, ahol a közönséges emberek élnek, szemben áll a fenti világgal, az éggel, egekkel, amelyek ugyancsak lentiekre és fentiekre oszlanak. Ugyanakkor a földi világ fentinek tekinthető a föld alatti vagy a vízi világhoz képest.Akármelyik kultúrkörben szakrálissá válhat, a mitológia szereplője lehet a világ bármely nagy folyója, mint a Mekong, a Gangesz, a Tigris, az Eufrátesz, a Volga, a Zambézi, a Mississippi vagy az Amazonas. A görög mitológiában Okeánosz a világ legnagyobb folyója, körülöleli a földet és a tengereket, otthont ad az égitesteknek, és belőle erednek minden vizek, közöttük a folyók is.Az egyiptomiak legnagyobb ünnepe a Nílus-ünnep volt. A föld alatti Nílus képzete szorosan kapcsolódott a halálhoz, a holtak lelkéhez s a túlvilágon rájuk váró ítélethez.Az óind Ganga, a hegyek királyának lánya az indiai Gangesz megszemélyesítője. A Visnu főisten ujjából kifolyó Ganga eleinte csak az égben élt, később azonban Bhagíratha király kérésére leküldték a földre, hogy elmossa a király őseinek hamvait.Azóta a Gangesz a földön folyik, s vize az óceánba ömlik.