Meglepetések nélkül

Tisztújító küldött-, illetve országos gyűlést tartott a hét végén a parlament két kisebbik ellenzéki pártja. Kettejük közül a MIÉP képlete az egyszerűbb. Az országos gyűlés megtartásával a párt eleget tett az alapszabály előírásainak. A várakozásoknak megfelelően Csurka Istvánt egyedüli jelöltként, nagy többséggel megerősítették pártelnöki tisztségében a küldöttek.A tanácskozáson a régi-új pártvezető ismét meghatározta a MIÉP politikájának sarkalatos pontjait, amelyek között kiemelt helyen szerepel a globalizáció elleni küzdelem és a hazánkban megtelepedett multinacionális cégek kedvezményeinek megnyirbálása. Az a bejelentés sem hatott a meglepetés erejével, hogy a MIÉP meg akarja háromszorozni parlamenti mandátumainak számát. Bár a közvélemény-kutatások megkérdőjelezik ezen ambiciózus terv realitását, az 1998-as választások óta tudjuk, hogy a párt rejtőzködő szavazói képesek meglepetést okozni. Mindenesetre ma is komoly esély van arra, hogy az Országgyűlésbe kerülése óta korábbi radikalizmusát némileg visszafogó MIÉP 2002 után is parlamenti tényező maradjon.Valamivel izgalmasabbnak ígérkezett az SZDSZ küldöttgyűlése, ahol az előzetes nyilatkozatok szerint nem csupán az elnöki székért versenybe szálló két személy, hanem két politikai irányvonal összecsapására lehetett számítani. A papírforma-győzelmet arató Demszky Gábor valóban az utolsó esélyt jelenti a szabad demokraták számára, hiszen a frontemberek mindegyike kudarcot vallott már a pártelnöki poszton. Hívei szerint a főpolgármester lendületes fellépésével máris életet lehelt a súlyos választási vereség óta kábult szervezetbe.Figyelemre méltó azonban, hogy az SZDSZ-ben egykor meghatározó szerepet játszó, magát liberálisként meghatározó értelmiségi csoport nagyobbik része inkább az ellenjelölt, a vereség biztos tudatával ringbe szálló Fodor Gábor mögött sorakozott fel. Bármit is gondoljunk az általuk képviselt ideológiáról, abban biztosak lehetünk, hogy Demszkyvel és pragmatikus csapatával szemben ők őszintén beszélnek az SZDSZ helyzetéről és lehetőségeiről. Pontosan tudják ugyanis, hogy az elmúlt évtized fejleményeinek ismeretében hamisan cseng szabad demokrata szájból az egyenlő távolságtartás elvének hirdetése a baloldallal és a jobbközép koalícióval szemben. Az SZDSZ a kilencvenes évek eleje óta minden fontosabb stratégiai lépésével a posztkommunista baloldal felé mozdult el, s Demszky Gábor éppúgy ezt a politikát képviselte, mint Pető Iván, Magyar Bálint vagy Bauer Tamás. Az elveket és a valóságot háttérbe szorító politikai marketing diadala lenne, ha a választók jelentősebb csoportjaival sikerülne elhitetni, hogy az SZDSZ-t az MSZP-vel és a Fidesszel ellentétben nem érintheti meg a korrupció vagy a klientúraépítés kísértése.A Tocsik-ügy, a Horn-kormány SZDSZ-es minisztériumainak működése, s főként a főváros irányításának az utóbbi tíz évben tapasztalt gyakorlata másról tanúskodik.