Mérlegen a galopp

Szezon végi számvetést készíteni minden lóversenybarátnak szent kötelessége, olyasmi ez, mint az adóbevallás, akkor is meg kell tennünk, ha egy fillér bevételünk sem volt. Ám ez az év inkább nyereséget hozott, még akkor is, ha ezért a sikerért olykor nagy árat kellett fizetni. Hatalmas lendülettel indult az idény. Már az első napon látszott, a versenyzés minden szereplője és illetékese kemény felkészüléssel töltötte a téli pihenőt. A közönség részéről ez természetes hozzáállás, hiszen ősztől tavaszig erős elvonási tünetek alakulnak ki a fogadókban és nézőkben, a kapunyitót úgy várják, mint a gyógyulást. A szakma felkészültsége is megszokott jelenség. Az idomárok és lovasok amúgy is szorgalmas, kötelességtudó emberek, a téli időszakban is pihenő nélkül dolgoznak, csak éppen pénzt nem termelnek. Nekik háromnegyed év alatt kell megkeresniük az egész esztendőre valót, nem csoda, hogy izgatottan várják a nyitányt.De jól felkészült a menedzsment is, ami az utóbbi években nem volt éppen „haladó hagyomány”. A vezetők tudták, a válságban lévő versenyzés agóniáját nem szabad tétlenül szemlélni. Elmondhatjuk, a vezetők nem a válságot menedzselték. A versenydíjakat nem tudták jelentősen emelni, de átláthatóbb lett a versenyrendszer, ami kedvezően hat a futtatók nevezési kedvére. Az egy szem, árva lovis szaklap, a Magyar Turf informatívabb, kezelhetőbb lett – igaz, drágább is. A vezetés legfontosabb feladata a versenyzés népszerűségének növelése volt, és szerény lehetőségeikhez mérten ebben a tárgyban sikeresek voltak. Ismét megjelent a pályán a „királyi” televízió; nem volt gyakori vendég, de a hatása kétségtelen. Ám a közönség meg- és visszahódításának legjobb eszköze a jó verseny. Ebben nem volt hiba. Nagy mezőnyök, izgalmas, kiélezett versenyek, rekordkvóták – mi kell több a közönség elcsábításához? Sajnos a sajtó alig vesz tudomást a lóversenyről, így a jó hírek szájról szájra terjednek, de a tapasztalatok szerint ez a „médium” is hatásos.A kezdeti lendületet az sem törte meg, hogy „misztikus természeti erők” a versenyzők vesztére törtek. A negyedik versenynapon bedöglött a számítógépes rendszer, egyórányi várakozás és átkozódás után fogadások nélkül rendezték a futamokat, a közönség mégis kitartott. Három héttel később, a Batthyány–Hunyady Díj előtt, amikor a tévé is egyenes adásra készült, a Kincsem Park környékén beköszöntött az áramszünet. A régen látott szép számú közönség ismét egyórányi várakozást kényszerült elviselni, de ezen is túltette magát. A nehézségek, a váratlan „objektív körülmények” ellenére megcsillant valami a Kincsem Park régi fényéből, és ez a fellendülés augusztus közepéig, az alagi exodusig töretlen volt. Mindenki tudta, hogy előbb-utóbb bekövetkezik az alagi költözés, mégis váratlanul ért mindenkit. Még a vezetőséget is, hiszen az első alagi versenynapra nem volt fogadási engedély a Szerencsejáték Felügyelettől. Félő volt, hogy a közönség nem tart ki, nem vállalja az alagi utazással járó tortúrát, az infrastruktúra hiányából fakadó kényelmetlenségeket, de a pesszimistáknak nem lett igazuk. Volt némi visszaesés a fogadási forgalomban, de a többség hűséges maradt. Az alagi pályán nem lehet olyan feltételeket biztosítani, mint Pesten, de erre az átmeneti időre ez is megfelelt.Ha csak az emberi tényezőt nézzük, jó évet zárt a galopp. Jól vizsgáztak a nézők, a futtatók, az idomárok, a lovasok, az istállók dolgozói, a pálya karbantartói, a kiszolgálószemélyzet, a versenyközegek, sőt még a vezetők is. A versenyzés jövője mindannyiuk összefogásán áll vagy bukik. A példa adott, csak így tovább a következő évezredben is!Ám mielőtt számvetésünk szocreál stílusú győzelmi jelentéssé alakulna, ejtsünk szót a feladatokról is. A futtatóknak meg kellene gondolniuk, hogy jó-e az előnevezési rendszer. Klasszikus és kiemelt versenyekben négy-öt lovas mezőnyöket kiállítani a közönség ellen való szörnyű vétek. Igazuk van a futtatóknak, hogy a nagy versenyekre ne nyomjanak be mindenféle tölteléklovat, csak zavarják az esélyeseket, de a kis mezőnyben is születhetnek irreális eredmények. Csak a hála hangján szólhatunk a Budapest Tv-ről, amely vállalta a versenyek közvetítését, de ez a csatorna csak korlátozottan fogható. Üdvös lenne, ha sokkal több lakásba eljutna a versenyek közvetítése, főleg, ha megvalósul egyszer az országos fogadási rendszer. De ez már nem a versenyzés szereplőin múlik, ne tőlük kérjük számon. Legközelebb a versenyzés legfontosabb személyiségeiről, a lovakról készítünk összegző jelentést.