Mint a gonoszok

A Heti Hetes legutóbbi adásán határozottan látni lehetett valami ólmos fáradságot. A máskor oly virulensen trágár, sziporkázóan mocskolódó szereplőgárda ezúttal egy fáradt, beteg kecskenyájra emlékeztetett, csak mekegett mind a hét, mintha elkapta volna őket valami ismeretlen kecskekór, de még ez a mekegés is borzasztó gyatrán sikerült, ha lehet azt mondani, állatorvosért kiáltott. Vagy az újdonsült kecskepásztor-műsorvezetővel volt baj (csak úgy gépiesen elhadarta a magával hozott híreket, ahelyett, hogy cifrázta volna egy kicsit a pásztorsípjával), vagy magukban a hírekben nem volt elegendő mocskolódnivaló.Így aztán a legendás nyáj éppen csak a rutinszintet teljesítette: megköpködte Orbán Viktort, Csurka Istvánt, Tóth Gy. Lászlót és még egy-két politikust, mondott egy sor parlagi trágárságot, szexsztorit, aztán már adták is be a stábösszeállítást, a fáradt résztvevők meg elindultak a pénztár felé a honoráiumért.Nemzeti mocskolódónak lenni sem könnyű.Néztem az RTL Klub hét elpilledt üzemi bohócát, hallgattam a mondatvégeken rendre bejátszott műtapsokat, konzervröhejeket, és igen-igen megsajnáltam szegényeket. Hát nem jobban járnak a boldogtalanok, ha ki-ki megmarad a maga kaptafájánál? A színész a színpadon, az újságíró a szerkesztőségben, a rendező a forgatókönyve mellett? Vajon mi vonzza e hét, talán jobb sorsra érdemes embert, hogy csörgősipkát húzzon a saját fejére, s ország-világ előtt mutogassa, milyen határtalan penetrancia szorult belé? Vajon mi motivál egy ilyen embert, hogy odaálljon a televízió nyilvánossága elé erkölcsöt, nyelvet rombolni, magyarságtudatba gázolni, még nagyobb zavart csinálni egy amúgy is beteg nemzet lelkében?Pénz? Politikai elkötelezettség? Gyűlölet?Nem értem.Kíváncsian várom a szentestét megelőző Heti Hetest.