Nagy licitek, hangos botrány

Két nagyszerű árverés és egy újabb hangos botrány – egy mondatban így foglalhatók össze a téli művészeti aukciók legújabb, november végi, december eleji eseményei. Ami a botrányt illeti, az a Klapka Árverési Csarnok december 2-i, karácsonyi művészeti aukcióján tört ki a Gellért Szálló Duna Termében. Mégpedig azért, mert kiderült: a Szépművészeti Múzeum szakértői szerint nem eredeti az árverés fő attrakciójának szánt, tízmillió forintról indított festmény, nem Jan Abrahams Beerstrayten (1622–1666) festette a téli tájat a befagyott tavon korcsolyázó, mulatozó emberekkel, hanem valaki más, mégpedig legkorábban a XIX. században. A képre természetesen nem akadt vevő – lesz viszont per, a hírek szerint legalábbis a múzeumi szakemberek ellen.A Nagyházi Galéria november 28–30-i festmény- és műtárgyárverése, illetve a Mű-Terem Galéria december 1-jei téli aukciója viszont számos értékes műtárggyal, több tíz milliós értékkel és alacsonyabb árkategóriában indított kvalitásos művekkel, kevés meglepetést okozó eredményekkel, de néhány igazán nagy, nyilván a szakértők számára is váratlan licitekkel szolgált. Meglepetést okozott a Nagyházi Galéria második napi anyagában szerepelt egyik festmény. Mivel Nagyházinál a „második napi” anyag hosszabb ideje a kevésbé kvalitásos művekből tevődik össze, ez a meglepetés akár egy sajátos koncepcióváltás kezdetének is tekinthető. Ferenczy Károly festményéről van szó, a valószínűleg 1907-ben festett Bertalan-kert – Napos című alkotásáról, amely Genthon István reprodukciója segítségével egyértelműen azonosítható, több mint fél évszázados lappangás után is. Nos, a licitálók igencsak meghálálták a különösen izgalmas mű jelenlétét: a licit négymillióról indult, és 24 millió forintnál állt meg. A hatszoros emelkedés igen ritka a licitek során, s a mű abszolút értékét tekintve is előkelő helyre került az aukciós ranglistán.Ilyen magas árat nyilván inkább első napi kínálatától várt az aukciósház, hiszen abban elsősorban a Nagyházi Galéria erősségét jelentő régi művek szerepeltek. Például az 1520 körül dolgozott sváb festő két képe, a Pihenő Szent Család és a Krisztus siratása, amelyek valószínűleg egy szárnyas oltár részét képezték. A korábban Bagk Bernát gyűjteményében volt két mű együttesen tizenötmillió forintról indult, s kikiáltási árán talált gazdára. Hasonló nagyságrendű mű ugyan nem volt az első nap kínálatában, de jó néhány mű öt-hat millió forintos áron talált gazdára, például a francia Ledoux Bacchánsnője, id. Markó Károly két vászna, Lotz Károly két allegorikus olajképe. A műtárgyárverésen a legnagyobb sikert az 1900 körül készült, két kandeláberrel kísért kandallóóra (1,6 millió), egy mesterremek bababútorként készült tabernákulum és egy XVIII. századi vitrines tálalószekrény (egyaránt 1,2 millió) aratta.A szakemberek egy része a Mű-Terem Galéria téli aukciójától várta a jelzést arra, hogy mennyire rendült meg a bizalom a műkereskedelemben a bűnbánatot azóta sem gyakorolt Magdolna és más kétséges ügyek miatt. Ahogyan a Nagyházi, úgy a Mű-Terem Galéria aukciója is inkább a bizalom, mintsem a kétely jeleit mutatta. A tételek kevesebb mint hét százaléka maradt vissza, és több mint fél tucat tétel leütési ára kúszott föl tízmillió forint fölé, többek között Bálint Endre Variációk a groteszk temetésre című 1975-ös festményéé is, amelynek licitje 2,5 millióról indult, s alighanem csak kevesek által vártan kúszott föl ilyen magasra, 11 millióra. Nem meglepetés viszont, hogy az indulási ár kétszereséért, 13 millióért ment el Vaszary János tengerparti Aktja, 12 millióért Rippl-Rónai kukoricás korszakának remeke, a Somogyi táj bárányokat őrző juhásszal. Perlrott Csaba Vilmos fekvő Aktja, Vaszary virágcsendélete, Schönberger Armand Családja 11-ért s a listát záró Patkó Károly-kép, az 1931-es San Vito 9,5 millióért. Minden jó, ha a vége jó? Még koránt sincs vége. Ezen a héten a Polgár-galéria, a BÁV, a Kieselbach Galéria aukciója követi egymást.