Névmutató

Az SZDSZ, amely Magyarországra vetítve körülbelül olyan fontos tényező manapság, mint egy névmutató egy telefonkönyv végén, most majd jól elszakad az MSZP-től, és rálép az ő saját útjára, amelynek végén visszaszerzi mindazokat, akik egykor valamiféle delíriumos hagymáz állapotában rájuk szavaztak. Bizony. Mi több, adott esetben bárkivel koalícióra lépne, kivéve a Munkáspártot és a MIÉP-et, amit azért fontos már most deklarálni, mert az említett két párt vezetése és tagsága nyilván álmatlanul hentereg éjjelente, hogy akkor hogy lesz majd az együttműködés az SZDSZ-szel. Az MSZP-nek is feltételeket szabnak, számításba sem véve, hogy Demszky Gábor a fővárosban a szocialisták lélegeztető- gépére van kapcsolva. Mindegy: az SZDSZ meg akarja akadályozni, hogy az MSZP abszolút többséget szerezzen a választásokon, és ezt úgy adják elő, hogy majd ők magukra vállalják a munka dandárját, mintha az összes többi párt kizárólag az MSZP abszolút többsége érdekében tevékenykedne. Egy küszöbpárt dobja oda a kesztyűt csak úgy mindenkinek.Ez a fajta gátlástalan agresszivitás szinte az egyetlen jellegzetes vonás, ami az induló elveiről fokozatosan lehasadó SZDSZ-nek mindvégig sajátja maradt a rendszerváltozás folyamán. Úgy lógnak a magyar társadalmon, mint a vérebek a bika fülén, és valamiféle elképesztő verbális militarizmussal küzdenek azért, hogy Magyarország abba az irányba haladjon, amelyet ők huszonvalahányan helyesnek tartanak. Általuk meghirdetett és gazsuláló újságíróik által naponta bebizonyított intellektuális fölényükre hivatkozva rágnak szét minden nemzeti és társadalmi értéket, hagyományt, hogy saját selejtlistájukat állítsák azok helyére. Mínuszos kisgazdák: se Isten, se haza, se család. Antall Józsefet lenézték, Horn Gyulát megvetették. Most először akadtak emberükre, Orbán Viktor személyében.A Fidesz felső vezetése az első, velük ellenséges formáció, amelynek, Ady Endre sorait kicsit kifordítva, a politika nem víg ajándék, lovagi birkózás, tréfás kopjajáték, hanem ravatalos, halálos-víg torna, játék a halállal, titkos életforma. Orbán Viktor alacsony és diktátor, a Fidesz agresszív, és felszámolja a demokráciát, a fideszesek buták, első generációs értelmiségiek, gátlástalanok – ismerős kitételek a sajtóból. Nos, a fideszesek nem buták és nem agresszívak. Csak nem estek elődeik hibájába, akik, még mindig Ady Endrénél maradva, önerejüket feledték mindig, és sosem szegeztek erőt erőnek. Orbán Viktor végre-valahára megmutatta a husángot a kemény magnak. Ezért kellett Demszky Gábornak vekkerórát játszania. Ettől a ponttól a küzdelem nem a hatalomért, hanem az SZDSZ létéért folyik. Most nincs szükség a sallangokra, nincs szükség Kuncze Gáborra, a zsilipemberre, akinek a magyar társadalommal kellett összekötnie az SZDSZ militáns agytrösztjét. Demszky Gábor kell, a gátlástalanság és az agresszivitás non plus ultrája.Egyébként ne higgyük, hogy az SZDSZ-re oly jellemző prepotens fellépést csak Magyarországon alkalmazzák a párt frontemberei. Egy gyöngyszem Eörsi Mátyás felszólalásából, amelyet az Európa Tanácsban bírt elővezetni: „Azok, akik nem értenek egyet azzal, hogy a szexuális orientáció is szerepeljen az Emberi Jogok Európai Egyezményének diszkriminációs tilalmi listáján, fel kell hogy álljanak, és azt kell hogy mondják: »A melegeknek és leszbikusoknak nincsenek emberi jogaik, nem kaphatják meg a lehetőséget arra, hogy országaik teljes jogú polgárai legyenek.«” Hát ez az. Csak kerüljenek olyan helyzetbe, majd Európát is megtanítják.