Panda Maci

Ki van kenve. Piroslik a pirosló zászlók alatt, mint az igazság fölkent bajnoka. Igencsak elszánt – rázza öklével a levegőt is. Az igazság bajnoka – tízezreket vezényel, ha kell, a Parlament elé, mert nem nyugszik bele azokba az egészségügyi igazságtalanságokba, amelyekbe saját idejében belenyugodott. Most mint egy egészségügyi Panda Maci.Szereporientált. Nem csak az arcbőr piros, a zászló, a haj is. Hajlik a piros színre. Összefog és vezényli a nyomorult ápolónőket, mint valami női karnagy, vagy maga Herbert von Karajan – nőben. Nem szégyelli úrias öltözékét, melyet megtépve vezeti az igazságra az egészségügyet – némi juttatás ellenében.Ismerik azt a nőtípust, akiket annak idején Ágnes pajtásnak, majd Ágnes elvtársnőnek szólítottak, s akik negédes és csöndes mosollyal fogadták a pártfunkcionáriusok fennsőbbséges jóindulatát. Kell-e nő a gátra – szólt a munkás pártkörökben.Ő tehet róla? Hogy különb, mint a sok elmosódott ápolónő vagy markotányos asszony? Ahogy elevenen kiléptet a szerencsétlen tüntetők előtt és végighalad, mint egy jól mozgó paripa. Föl van kantározva saját, elég drága és díszes szerszámaival. Haja kackiás, mint maga az igazság, amiért harcol.– Ez a nő nem néz tükörbe? – kérdezi mellettünk a sztrájkba haladók nyúzott és csapzott és nyomorúságosan szegény csapatából egy ágytál mellől térre rohanó felvonuló asszonyság. – Ilyen cicoma kerül a gyógyszerek ártámogatásából? Mit gondol, uram, ennek van mit a tejbe aprítania?– Ne izgassa magát, ez a hölgy nem a tejbe aprít.– Gondolja? Mibe? Tán konyakba?– Ugyan. Magának már a fantáziája se a régi. Elfelejtette a késő-zalai alkórházat, ahol mi is aprítottunk?Kuncogva sztrájkolnak tovább.