Páratlan választék, választó vásárlók

A karácsonyi előkészületekre változatlanul nem csak a komolyság jellemző. A vidámabb pillanatok persze nem mindenkiből váltanak ki önfeledt nevetést. Valószínűleg mindenki látott már december 24-én délelőtt magát kocsiba vágó családfőt, aki időt, pénzt, fáradságot nem kímélve száguldozik egyik még működő elárusítóhelytől a másikig, hogy végre hozzájusson ahhoz az egy darab, néhány forintból megvehető karácsonyfaégőhöz, amely elengedhetetlenül szükséges az ünnepi hangulathoz. Ilyenkor még a legkeményebb férfiember sem meri felvállalni, hogy sötét fa alatt adja át magát a család az örömteli pillanatoknak.Ugyanez a helyzet az elfelejtett csillagszóróval és a szaloncukorral is. – Az utolsót éppen most vitték el. Ugye, ismerős ez a mondat? Az utolsó utáni pillanat technikája is hozzátartozik az „örömszerzéshez”. Ez főleg az elfoglalt családra jellemző. Ha egyáltalán még sikerül bevásárolni, délután négykor már el is kezdődhet az otthoni munka. Természetesen a sietség nem tesz jót a faállításnak sem. Klasszikus eset a kétbalkezes atya, aki először megtervezi a fenyő helyét, majd elkezd rögtönözni. A fa magától értetődően nem illik bele az azt tartani hivatott vasszerkezetbe. Ekkor le kell faragni belőle. A balta életlen, vagy nincs a háznál, ezért a férfiú a már nagyon komolyan figyelő családanya kenyérvágó kését próbálja ki, amely az első percben kicsorbul. Ha valami véletlen folytán mégis sikerülne a művelet, eljön a legszebb pillanat: a felállított fenyő lassan, de biztosan romba dől, maga alá temetve a családapát, aki az ünnepre való tekintettel nagyon halk, de itt idézhetetlen szófoszlányok kíséretében újrakezdi az egészet.Következhet a fenyő kimerevítése. Ez különböző madzagok segítségével történik, általában a központi fűtés csövei és a csillár bevonásával. Jó esetben fél óra alatt kivitelezhető. Amikor végre elkészült a mű, jöhet a szaloncukor felaggatása, de sajnos nincs méretre vágott drót a háznál. Az e célra még alkalmas fonal pedig abban a szekrényben van, amely elé a fenyőt felállították. A fantáziájukra bízom a megoldást. Egy régi, bevált ötletet viszont tudok adni arra az esetre, ha a gyerekek hajlamosak idő előtt kienni a csomagolásból a szaloncukrot. A szülők cseréljék ki az összeset kavicsra vagy radírdarabokra, és az eredeti édességet jól rejtsék el. Ha szerencséjük van, akkor nem találják meg a fiatalok. A tapasztalatok szerint ennek egy százalék az esélye, de ez is több a semminél. Visszatérve eredeti témánkhoz, következhetnek a díszek, amelyek általában üvegből készülnek. Ez jól láthatóan ki is derül a törmelékekből. A csúcsdísz feltételére illik megkérni a gyermeket, ha ezt akkor már a családfő idegi állapota nem teszi lehetővé. Ez ugyan újabb veszélyforrást jelent, mert a szobalétrát véletlenül nekitámaszthatja a fának, de még mindig jobb, mintha a jóval ziláltabb apuka zuhanna az ágak közé.Máris jöhet az ajándékok csomagolása. Általában ekkor derül ki, hogy ki az, akiről egész egyszerűen megfeledkeztünk. Ez a pont az, amikor csak a hagyományos magyar lelemény segít. Elő lehet venni egy titkos helyről valami mástól kapott vázát, könyvet, egy üveg bort, de az az igazság, hogy legtöbbször meglehetősen súlyossá válik a helyzet, ha véletlenül éppen attól kaptuk, akinek most visszaadjuk. Kicsit nehezítheti az önfeledt ünneplést, ha a faállításért aggódó nagymama közben odaégeti a bejglit vagy a pulykát. Az ilyen, önhibáján kívül szerencsétlenné vált család esetében egyetlen vigasztaló mondatot ajánlhatunk: „Ebben az évezredben ilyen szörnyűség többé nem fordulhat elő!”Ez persze csak egy kivételes eset volt, hiszen mindannyian tudjuk, hogy egyáltalán nem a komikus helyzetek jellemzik a karácsonyi előkészületeket. Tulajdonképpen el is vagyunk kényeztetve. A szupermarketekből mindent egyszerre beszerezhetünk, bérkarácsonyfához is hozzá lehet jutni, az égők pedig marékszámra kaphatóak mindenhol, hogy csak a legfontosabbakat említsem. És egy új hír a rádióból: az interneten rendelt ajándékokat idén már 92 százalékban megkapják a vásárlók. Ma már minden utcaszegleten megvehetünk bármit, amire szükségünk van. Ilyen óriási választékra csak a nagyon öreg családtagok emlékezhetnek a harmincas évekből, de ilyen minőségre még ők sem. Ha valakinek különleges fenyőre van igénye, csak pénzkérdés a vásárlás. Vigyázzunk azonban, mert itt az utolsó pillanat módszere nem segít, az eladók egy fillért sem engednek az árakból.Sokan hajlamosak megszólni azokat, akik túl sokáig válogatnak a boltokban. Egyesek szerint ez egy üldözni való új jelenség, pedig bóvli ma is van bőven. Persze hogy meggondoljuk, mire költsünk. A tapasztaltabb, világot járt kereskedők azt mondják, ez a természetes, így ők jobb minőségű áruval állnak elő.Gondoljunk most azokra is, akik az ünnepet olyan helyen kénytelenek tölteni, amely nagyon messze van a családi otthontól. Nekik már nem a faállítás viszontagságai jelentenek gondot, hanem olyan munkát kell elvégezniük, amely nélkül megállna az élet, vagy egyedül maradtak. Az előbbiek közé tartoznak a vasutasok, akik idén is 70 mentesítő vonatot indítanak, és ez egészen január másodikáig így lesz. Napi 30 ezerrel több utast el kell vinni. Ők a szolgálati helyeiken állítanak karácsonyfát. Más szakmákban is ezerszám találhatók olyanok, akik vagy a biztonságunkra, vagy az értékeinkre vigyáznak, esetleg a fellobbanó karácsonyfatüzeket kell elfojtaniuk. A magányosok, egyedül élők, magukra maradott embertársaink még roszszabb helyzetben vannak. Ha akadnak ismerőseink között is, nem árthat este két jó szót mondanunk nekik telefonon, vagy elhívjuk őket, hogy vegyék át a mi fánk alá elhelyezett szerény ajándékot. A hírek szerint ez is egy rohamosan terjedő régi-új magyar szokás – és talán nem is olyan rossz. A kórházakban és a idősek otthonaiban is nagyon sok olyan ember van, akiknek jól- esne e napon, ha éreznék azt, amit nekünk nyújt ezen az estén a család. Az orvosok és a nővérek az életüket menthetik meg, mi pedig törődhetünk egy kicsit a lelkükkel. A hajlék nélkülieknek sem könnyű, talán rájuk is jobban odafigyelhetünk valami apró ajándékkal.