Szénégetők

Szegedi Antal az Eger közelében fekvő Répáshután lakik feleségével, de most a falutól kijjebb, a hegytetőn vigyázza a boksát, amelyik begyújtás után két hétig kívánja a kitartó és óvatos őrizetet. Nem ritkán tölti kinn napjait az erdőben, sőt, addig az éjszakákat is, amíg a fa szénné változik. Ha megesne az a csúfság, hogy begyullad a leföldelt, izzó fagúla, sok pénz, és temérdek munka veszne kárba. De ez nemigen történik meg a szakavatott szénégetővel, aki még kisgyermekként leste el öregapjától az errefelé évszázadok óta művelt mesterség tudományát.A tizenhárom éves unoka, Károly is boldogan vezényel el bennünket a nagyapjához, szeret kijárni a boksákhoz. Kornél öccse is vele tart, s persze a viharvert kis Polskiba elsőként és magától értetődően veti be magát a magyar vizsla, aki nélkül el sem lehetne indulni. A fiúk anyja, Szegedi Mária pontosan érti nagyfia lelkesedését, gyermekkorában ő és fivére gyakran kísérték el apjukat az erdőbe. Ennek romantikája soha nem múlik el abból, aki a csípős, fanyar füstöt megszagolta az erdei világban.Szegedi Antal hol fát éget, hol meszet, mikor mit kell. A tiszta bükkfaerdő szélén kissé avítt lakókocsi szolgál kunyhó gyanánt, fabódé rejti a szerszámokat, az avarban nagy, fekete kör mutatja a napokban szétszedett boksa helyét.– Emitt bükkök, a másik gerincen tölgyek vannak – mutat körbe Szegedi Antal, s sorolja a szénégetés eljárását, már amit ebből szavakkal el lehet mondani. Érteni igazán úgyis csak azok értik, akik benne élnek az erdei tudományokban, mint például az unoka. Az öregapja is az ő öregapjától tanulta a szénégetést, bár neki még rendszeres munka volt az, ami Károlynak inkább a tradíció őrzése, kuriózum, sajátos időtöltés a számítógépezés mellett.– Annak idején napokig fakunyhóban laktunk öregapámmal. Ma is úgy rakom a boksát, ahogyan ő tanította – magyarázza Antal nagyapa. – Minden fajta fa jó faszénnek, de exportra a bükköt és a gyertyánt szeretik, ezt veszi át tőlünk az erdőgazdaság. Vásárolok az erdészettől harminc köbméter fát, méteresre összevágatom, s máglyát rakunk belőle. A kupola aljára a nagyobb darabokat állítjuk, s fölfelé a kisebbeket – mutogatja. Keresztfia, a szintén meglett ember Polgár József a segéderő, ő is bekapcsolódik a szakszerű tájékoztatásba, fején félrecsapva az újmódi sildes sapka.Ez a mai erdei szénégető élet különös keveréke a múltnak és jelennek. Asszony nélküli férfitanya a lakókocsi, benne a legfontosabb kellékek. Két ágy, pokrócokkal letakarva, az asztalon gyanús külsejű lábosok, amelyekben viszont pompás ételek készülnek, referál az unoka. Apróra vágott hús sül az öntöttvas kályhán, a boksákból kikerült, félig elszenesedett, selejtnek ítélt faszéndarabok, a hlavenkák úgy égnek benne, mint a zsír. Csaknem mindig szól a rádió, villany persze nincs, de itt áll az UAZ kocsi, amelyik hegyen-völgyön elmegy, s nem kíván gyöngéd bánásmódot.– Ketten tíz napig rakjuk a boksát – folytatja Antal, s számolgat. – Egy mázsa faszénért négyezer forintot fizetnek, egy köbméter fa ötezerbe kerül. A harminc köbméter fából hatvan mázsa faszén lesz. Nem vet föl bennünket a pénz, negyvenévi munka után huszonhétezer a nyugdíjam – teszi hozzá, de nem panaszkodik, nem szokása. – A boksa átmérője tizenkét méter, ha összeraktuk, belülről gyújtjuk meg. Azelőtt égő cseresznyefakérget dugtunk a hosszú gyújtófával a vezérrúdig, ma gázolajos kóccal lobbantjuk be a fát. Öregapám meggyújtotta az egeret és egyszerűen bezavarta középre – tréfálkozik.A fakupolát beborítják levéllel, vagy szénával, megszórják faszenes földdel szigetelésként, a meggyújtás után hat órával már izzik az egész. Nem szabad belobbannia, az izzás kezdetétől fogva folyamatosan figyelik, majd földdel beborítva tökéletesen lezárják. Két héten át éjjel-nappal őrzik, s ha a boksa minden darabja elszenesedett, magától kialszik. Egy napig hagyják hűlni, majd letakarítják a tetejét, újra beszórják átszitált, finom szénporral, s a teljes kihűlés után a splészak nevű szerszám horgos fejével, a görbe gereblyével, meg a ferdefejű lapáttal kiszedegetik az osztályozható, csomagolható, grillpartikra is megfelelő faszenet.Ha felgyorsult világunkban különösnek tűnik a szénégetés ezen ősi módja, így az ezredfordulón, akkor a mészégetés méginkább annak tetszhet! Pedig eleven valóság ez errefelé, ahol a romantikus lelkesedést csöndesen hűtik le az itt élők: kevés a munkalehetőség, meg kell ragadni mindent, ami kínálkozik.Kanyargós szerpentinúton haladunk Répáshutához közelebb, ahol több boksát vehetünk szemügyre. A táj festői, még innen vagyunk a télen, utoljára kisüt az erőtlen délutáni nap. A dombok hajlatában, alant a völgyben füstölög néhány boksa, a hegytetőn vidám kurjongatás hallik, jól kivehetők a Dobre! Dobre! kiáltások. Mészkövekből rakja a boksát vagy tizenöt férfiú, s anyanyelvükön, szlovákul vezénylik egymást és a munkát.Kalapácsokkal ütik szét a messziről ideszállított követ, a legkisebb darabokat lapos kosárkában cipelik, s igazgatják a nagyokhoz a jobb helykihasználás miatt. A boksa oldalát tufával rakják ki és fenyőfahasábokat szorítanak a kövek közé. Kívülről hamuból és vízből kevert habarccsal borítják, hogy elfojtsák az oxigén elől a lassú égéssel izzó köveket. Kiegyenesített hordólemezzel is befedik az oldalát, amely nem nyújt valami szép látványt, de praktikus. A mész csak hetvenkét órán át ég, de éppen olyan kényes boksa ez is, mint a szénégetőké. A mikszáthi világot idéző idillben ismerősen cseng a tót beszéd.A völgyben bekéredzkedünk az itt praktikus közlekedési eszköznek számító újabb UAZ-ba. Egy vállalkozó ezzel szállítja az asszonyokat Répáshutáról faszenet zsákolni. A földút a Szviszka-tanyára visz, amelyet Disznó-tanyának, Dögtérnek is neveznek csúfolódón, mondja egy vékony, magas férfi. Arca, keze, ruhája csupa korom, csak a szeme fehérje villog. Az asszonyok zsákokat vesznek elő, s szívlapáttal szaporán rakják beléjük a faszenet, úgy, hogy ne törjék-zúzzák a kényes portékát. Üveghangon peng a faszén, ahogy egymáshoz ütődik – rideg, törékeny állagú.A völgyben újabb lehetőség adódik a szénégetés fortélyainak a tanulmányozására. Elsőként látható a gondosan összerakott gúla, még meggyújtás előtt. A különbözőségében is egyöntetű, karcsú hasábok mértani pontossággal alkotnak tökéletes formát, a lobbanó lángra várnak. Mellette a már izzó gúla, a földborítás alól itt-ott kiszökik a finom füst. A harmadik boksa a langyosodó faszenet rejti, már csak a másodszor rászitált szénpor fedi, napokon belül szétszedik. A negyediket válogatják az asszonyok a villogó szemű, kormos képű gereblyés közreműködésével. Ha elkészültek, egy boksányi fekete folt marad, ahonnan még a faszén morzsáit is feltakarították.