Széphalmi keringő

Széphalom önállósulna. Miközben a hétszáz lelkes zempléni falu hangadói a Sátoraljaújhellyel kötött közigazgatási frigy végét tervezgetik, néhány utcában újabb függetlenségi mozgalom bontogatja zászlóját. Hosszúláz ugyanis Széphalomtól szakadna el, hogy ha szükséges, ismét csatlakozhasson Sátoraljaújhelyhez.Midőn Kazinczy Ferenc kedvenc székében hátradőlve először nevezte Széphalomnak hőn szeretett birtokát, bizonyosan nem gondolta, hogy keresztapai ténykedése egyszer majd népszavazásba torkollik. Csakhogy a nyelvújító nem számolhatott az utókor hálájával, amely 1938-ban a Hosszúláz nevű faluval bővítette, majd a szocialista fejlődés érdekében a közeli Sátoraljaújhelyhez csatolta az apró települést.A széphalmi polgárok a rendszerváltást tízmillió honfitársukhoz hasonlóan fogadták: éltették a köztársaságot, és nem értették, hogy valójában mi történik körülöttük. A forradalmi hangulat majd mindenkit politizálásra serkentett, de az önállósulás nem került szóba, mert a helyi közélet szereplőit többnyire országos, sőt európai ügyek foglalkoztatták. Amikor azonban a csökkenő lelkesedést fölváltotta a növekvő infláció, a széphalmiak figyelme ismét a szülőföldre terelődött. És amint szétnéztek, látták, hogy igazából nincs mit nézni.– Az első népszavazás 1995-ben volt, s akkor a lakosság eldöntötte, hogy nem válunk el a várostól. Sajnos az elmúlt esztendőkben nem javult sokat a helyzet, ezért kezdeményezték ismét az önállósulást – mondja Mertz Gyula, akit akaratán kívül sodort a sors a függetlenségi mozgalom élére. – Széphalom, a nevével ellentétben, egy kicsit csúnyácska. Pedig ha körülnézünk a környező településeken, rendezett utcákat, parkos tereket láthatunk, egyszóval érezni, hogy van gazdája a területnek.Mertz Gyula szerint a bajok forrása a nagy, közös kalap. Mert a sátoraljaújhelyi önkormányzat megkapja a széphalmiak után a fejkvótát, ugyanakkor ellenőrizhetetlen, hogy a pénzből mennyit költenek a településrészre.– Ha a forrásokkal mi gazdálkodhatunk, akkor azt is mi dönthetjük el, hogy mire mennyit költsünk. De a legnagyobb eredmény, hogy a december 10-i népszavazáson a demokrácia kap lehetőséget, legyen bármi is az eredmény.Ha Mertz Gyula kitekint nappalija ablakán, verőfényes őszi délutánon elláthat egészen Sohajda Péterék házáig. Helyesebben láthatna, mivel a politikai ellenfelek még itt, Zemplénben is csak ritkán gyönyörködnek a másik portájában. Márpedig Sohajda Péter ellenzi a függetlenséget, mert hiszi, hogy Széphalomnak csak kára származhat a várossal történő szakításból.– Félünk a népszavazás eredményétől, féltjük a falut, attól tartunk, hogy viszszafejlődik, s elveszítjük az óvodát, az iskolát és az orvosi ügyeletet – ad hangot félelmeinek Sohajda Péter, akit mostanság az a rémkép gyötör, hogy egy didergős reggelen széphalmi kisdiákok vacognak a buszmegállóban a menetrend szerinti járatra várva, s a piros orrú alsósok háta mögött a haragos januári szél feltépi a forráshiány miatt bezárt általános iskola betörött ablakát.– A szakadárok körjegyzőséget szeretnének létrehozni, csak azt nem értem, hogy miért lesz jobb egy másik kistelepüléshez tartozni, mint a négymilliárd forintos költségvetésű várossal együttműködni.A kérdést Szamosvölgyi Péter, Sátoraljaújhely polgármestere is gyakorta fölteszi magának.– A népszavazás kiírását szorgalmazó aláírásgyűjtők azt állítják, hogy Széphalom önálló településként nagyobb szeletet kapna az állami költségvetésből, és a Kazinczy Ferenc emlékén alapuló turizmust is jobban kihasználhatnák. Minden alkalommal elmondják azt is, hogy az elmúlt időszakban nem történt nagyobb beruházás a faluban. Felsorolnak néhány községet, hogy bezzeg ott milyen méreteket ölt a fejlődés. Valóban találhatunk a térségben egy-két települést, ahol nagyon szép eredményeket értek el, de egy önállósulni kívánó falunak a rossz példákat is meg kellene vizsgálnia. Márpedig a Hegyközre az önhibájukon kívül hátrányos helyzetű, valamint a forráshiányos önkormányzatok a jellemzők.Szamosvölgyi Péter úgy véli: gazdasági szempontból Sátoraljaújhelynek teljesen mindegy, hogy megy-e, vagy marad Széphalom, ugyanakkor a két települést igen erős érzelmi szálak kötik össze, amelyeket kár lenne elszakítani.Az említett érzelmekből Széphalom utcáin kevés tapasztalható. A népi kezdeményezés megosztotta a lakosságot: egyesek a sátoraljaújhelyi polgármestert, mások a függetlenségi mozgalom hátterében sejtett befolyásos család tagjait szidják.– Családi vállalkozás lesz ez a falu – mondják ez utóbbiak, de hogy kié, azt – jobb a békesség alapon – a saját nevükkel együtt titokban tartják. A névtelenség hagyományát a nagyhatalmúnak titulált família sarja sem kívánja megtörni, mert véleménye szerint nyilatkozata a függetlenség ügyének legalább mínusz negyven szavazatot jelentene.A hosszúlázi haranglábon túl, az egyébként is békés falu csöndes mellékutcájában lakó Untener János ellenben arccal, névvel és teljes mellszélességgel vállalja a véleményét.– Elhamarkodottnak tartom a népszavazást. Tárgyalni kellett volna a város vezetőivel, hogy igenis fordítsanak nagyobb figyelmet Széphalomra. Az elszakadásnak viszont nem látom értelmét, mivel a létrejövő önálló önkormányzat valószínűleg nem tudja majd fenntartani az intézményeket.A széphalmi kezdeményezés nyomán „a független Hosszúlázért” mozgalom is zászlót bontott. Igaz, egyelőre még csak néhány fejben motoszkál a gondolat, hogy ha a jövő vasárnap Széphalom népe az elszakadásra szavaz, s az önállósulási kísérlet gazdasági kudarcba fullad, akkor Hosszúláz is visszaszerzi több mint hat évtizede elveszített függetlenségét. Untener János jogászokkal is megvitatta az elképzelést, s a szakértők megnyugtatták, hogy amit Széphalomnak lehet, azt Hosszúláz is megteheti. A még kisebb falu azonban nem törekedne teljes szabadságra, hanem részönkormányzatot alakítva visszatérne Sátoraljaújhely közigazgatási szárnyai alá. És akkor a tökéletesen önállósult Széphalom polgárai esetleg kezdeményezhetnék, hogy népszavazás döntsön arról: részönkormányzatként ők is csatlakozzanak valahová.