Tisztelt Szerkesztőség!

Egy jószomszédi fellépés Bajcsy-Zsilinszky, a magyar–jugoszláv barátsági szerződés előkészítőjeCzettler Antal a Magyar Nemzet december 16-i számában megemlékezett a magyar–jugoszláv örök barátsági szerződés megkötésének 60. évfordulójáról. A Teleki Pál miniszterelnöksége alatt létrejött magyar–jugoszláv közeledésnek is voltak nem mellőzhető előzményei, amelyeket már csak a teljesség kedvéért sem szabad elhallgatni.Bajcsy-Zsilinszky figyelmét a Jugoszláviában észlelhető magyarbarát hangulatra előbb Eckhardt Tibor, majd szintén régi barátja, Németh Imre országgyűlési képviselő, az IGE (Írók Gazdasági Egyesülete) akkori elnöke hívta fel. Ugyanis több barátja biztatására Németh 1939. december elején útra kelt Belgrádba és baráti segítséggel soron kívüli fogadásban részesült a jugoszláv kormány több tagjánál, így a miniszterelnöknél és a külügyminiszternél is. Hazatérve örömmel számolt be barátjának, Bajcsy-Zsilinszkynek tárgyalásainak biztató eredményéről. Őt a magyar–jugoszláv barátság kiépítésének kedvező szubjektív és objektív előfeltételei annyira fellelkesítették, hogy elhatározta: elutazik Jugoszláviába. Miután Teleki Pál helyeselte tervét, Bajcsy-Zsilinszky – Németh Imre társaságában – 1940. február 2-án útra kelt Belgrádba.A legjobb időpontot választották: február 3-án nyílt meg a jugoszláv fővárosban Románia, Törökország, Görögország és Jugoszlávia külügyminisztereinek részvételével a Balkán-konferencia. Hivatalosan azért utazott oda, hogy lapját, a Független Magyarországot, a Balkán-konferencia eseményeiről tudósítsa. Mivel Teleki előre értesítette a belgrádi magyar követet, Bakách-Bessenyeyt Bajcsy-Zsilinszky érkezéséről, útját előkészítve, Cvetkovic miniszterelnök és Cincar-Markovic külügyminiszter fogadta őket a konferencia szünetében. Különösen a Sorbonne-t és a párizsi diplomáciai iskolát megjárt külügyminiszterrel sikerült beható, őszinte eszmecserét folytatnia. Kölcsönösen hangsúlyozták a fegyveres semlegességnek mindkét ország érdekeit szolgáló jelentőségét és a semlegességet fenyegető közös veszedelem elleni legszorosabb együttműködés fontosságát.Bajcsy-Zsilinszkyt fogadta a horvát parasztpárt vezére, Vladimir Macek is, aki kijelentette előtte, hogy véleménye szerint „a romba dőlt monarchia konstrukcióját kellene valami merőben új szerkezettel pótolni, ami megfelel az itt élő népek érdekeinek, és kielégíti az újabb államformációk önállóságának igényeit is”. Bajcsy-Zsilinszky Endre válaszában utalt arra, hogy Kossuth Duna-konföderációs terve óta ennek a felfogásnak Magyarországon komoly hagyománya van. Hasznos megbeszélést folytatott még Metaxasz görög diktátorral és Szaracsoglu török külügyminiszterrel. Valamennyien egyetértettek abban, hogy nagy feladat: együtt megvédeni a délkelet-európai és balkáni népek szabadságát.A magyar–délszláv barátság ügye nem szalmaláng volt Bajcsy-Zsilinszky életében. Minden alkalmat megragadott a déli szomszéd iránti rokonszenvének kinyilvánítására. Különösen nagy visszhangja támadt – Jugoszláviában is – annak a beszédnek, amit november 29-én mondott el a képviselőházban a költségvetési vita során. A külügyminiszternek a külügyi bizottságban elhangzott jugoszlávbarát nyilatkozatához kapcsolódva hangsúlyozta: „... mi innen a képviselőházból és annak ellenzéki oldaláról is világosan megmondjuk, hogy ebben a jugoszláv–magyar barátkozásban az egész magyar nemzet teljes lélekkel vett részt”. Melegen üdvözölte Bajcsy-Zsilinszky beszédét a jugoszláv sajtó. Az ottani magyar lapokon kívül a belgrádi Politika tudósításának címéül is ezt adta: Az egész magyar nemzet tiszta szívvel helyesli a magyar–jugoszláv barátság politikáját.Vigh Károly történész, Budapest