Törvények felett

Csepp a tengerben a CW Bank távozó vezérigazgatójának százmillió forintos végkielégítése ahhoz a horribilis összegű közpénzhez képest, amely a Magyar Nemzeti Bank bécsi leánybankján keresztül az elmúlt években elpárolgott. Ennek ellenére előfordulhat, hogy éppen ez az eset töri át a hallgatás falát a jegybank körüli ügyleteket eddig tabuként kezelő balliberális sajtóban.A lapunk által kirobbantott végkielégítési botrány mögött feltehetően nincsen törvénytelenség, mint ahogy a Horn Gyula kommunikációs államtitkáraként hat napig „dolgozó” Havas Henrik is jogszerűen vett fel több százezres lelépési pénzt. Morálisan azonban mindkét történet elfogadhatatlan. A Postabankéhoz hasonlítható vagyonvesztés után csak a magyar adófizetők arcul csapásaként értelmezhető a vezérigazgató – az üzleti szférában talán nem példa nélküli – végkielégítése.A mostani botrány még élesebb megvilágításba helyezi azt a vitát, amely a jegybank függetlensége és az intézmény élén várható személycsere kapcsán borzolja a kedélyeket. Az ellenzék és a „független” elemzők egy része a Magyar Nemzeti Bank autonómiájának megnyirbálásától tart amiatt, hogy a miniszterelnök a jelenlegi pénzügyminisztert javasolja a jegybank elnökének, illetve időnként hangot ad nemtetszésének a pénzintézet egyes vitatott ügyletei kapcsán. Nem szabad azonban megfeledkezni arról, hogy a féltve őrzött függetlenség gyakran a teljes felelőtlenséget jelentette a rövidesen véget érő Surányi-érában. A CW Bank egész szövevényes története ezt tanúsítja, de utalhatnék a jegybank által éppen a bécsi leánybank veszteségeivel foglalkozó parlamenti albizottságnak küldött használhatatlan dokumentumokra vagy arra, hogy gyakorlatilag az Állami Számvevőszék sem tud vizsgálódni az intézménynél. Az árfolyam-politikai és makrogazdasági kérdésekben a jelenlegi kormánnyal (is) példásan együttműködő jegybank a központi költségvetést súlyos tízmilliárdokkal megterhelő tranzakciói során – paradox módon a jogszabályok által garantált függetlenségével visszaélve – egy törvények felett álló intézmény képét mutatta.Az, hogy a pénzintézet körüli anomáliák nem okoztak súlyos megrázkódtatást, egyrészt a vitathatatlanul felkészült és nemzetközi elismertségnek örvendő Surányi Györgyöt a személyi kultusz jegyeit sem nélkülöző módszerekkel védelmező és dicsőítő közíróknak (például Lengyel László), másrészt a kormány mértéktartásának köszönhető. Surányi már az év elején felajánlotta lemondását a miniszterelnöknek, aki azonban elődjével ellentétben mindennél fontosabbnak tartotta, hogy a nézeteltérések dacára a Magyar Nemzeti Bank elnöke kitöltse mandátumát. A pénzpiacokat elbizonytalanító találgatások elkerülése végett hónapokkal a váltás előtt ismertté vált az utód személye, akinek egyik feladata éppen a jegybank kétes ügyletek miatt megtépázott tekintélyének helyreállítása lesz.