Újabb brit–francia ellentétek

Két nappal az Európai Unió nizzai csúcsértekezletének kezdete előtt újabb parázs vita pattant ki a francia elnökség és Nagy-Britannia között a nizzai szerződésről, ezúttal a tagállamok közötti megerősített együttműködés terén, a közös védelmi erő kérdésében.A vita középpontjában a francia elnökség legújabb javaslata áll, amely lehetővé tenné, hogy az unió tagállamai – minimum nyolc ország – megállapodjanak a szorosabb, vagy más néven a megerősített együttműködés területeiről. Nagy-Britannia elviekben nem ellenzi a szorosabb együttműködést, de úgy véli, hogy a védelem és a biztonság területén, ahol a döntéshozatal az EU kormányai között egyhangúan születik meg, nem lehet szó megerősített együttműködésről. A francia elnökség azonban azt javasolja, hogy az EU-tagállamok egy kicsiny csoportjának biztosítsák a szorosabb együttműködést az önálló európai védelmi erő terén is.A brit közvélemény még mindig gyanakvással kezel minden, az unió fokozott integrálódását érintő igényt, különös tekintettel a közös valutára, amely immár mindenki előtt nyilvánvalóan az adóharmonizációval, az ország gazdaságpolitikai szuverenitásának teljes feladásával egyenlő. Nem meglepő, hogy William Hague Konzervatív Pártja ehhez a viszolygáshoz fűzi a legtöbb reményt, s a brit függetlenség bajnokának, az euró ellenségének színeiben akar a választáson indulni. Az viszont nagyon is meglepő, hogy a konzervatívok soraiban újra kezdi felütni a fejét az az ellentét az integrálódás hívei és ellenségei között, amely annak idején megbuktatta John Major kormányát. Meglepő módon újra előtérbe került Kenneth Clark, az egykori pénzügyminiszter, az integrálódás talán legnagyobb tory bajnoka. A konzervatívok körében kezd kibontakozni az az igény, hogy – megválasztatása esetén – Hague is ajánlja fel a népszavazást az eurozónába való belépés ügyében úgy, ahogy Tony Blair. Hague jelenlegi álláspontja az, hogy ha hatalomra jut, ötéves mandátuma alatt szó sem lehet a csatlakozásról.