Utolsó pecsétek

2001. január végén ismét lezárul egy meghatározó korszak a Szerencsjáték Rt. történetében – véget ér az off-line szelvények árusítása és feldolgozása. Ezt az alkalmat használjuk föl arra, hogy kicsit visszatekintsünk a múltba, az off-line rendszer indulására és fénykorára. Az off-line rendszer jelentőségét nem lehet elvitatni, hiszen elindításával számos, régóta vágyott terv vált valóra a játékok biztonságosabbá tétele, így a fogadók bizalmának növelése, valamint a szelvények feldolgozásának pontossága terén. A kezdetekről Putics Józsefet, a rendszertechnikai osztály vezetőjét kérdeztük.– 1992-ben úgy döntött a társaság, hogy a szelvényfeldolgozást a közeljövőben gépi rendszerre kell átállítani. 1993 tavaszán kezdődtek a képzések, nyáron már az előkészítő munkát végeztük. Ennek eredményeképpen 1993. november elsején megindulhatott az off-line rendszer, ezzel együtt az ilyen rendszerű szelvények árusítása, igaz, ekkor még csak a Szerencsejáték Rt. saját lottózóiban. Ez kezdetben körülbelül 500 pecsételőgép működését jelentette. A gépek telepítésében közvetlenül részt vettem, s azt tapasztaltam, hogy a dolgozóink betanítása nagyobb feladat, mint az egyébként jó állapotú, megbízható gépek rendszerbe állítása. A lottózókban dolgozó munkatársainknak nagy terhet jelentett az átállás, hiszen több ezer ember tájékoztatása, segítése nem volt könnyű. Elmondhatom, hogy a validátorok az évek során végig megbízhatóan és jól üzemeltek, csak kisebb problémák adódtak (elsősorban a gépek festékszalagjaival), ezeket viszonylag könnyen áthidaltuk.– Az akkori időkre visszaemlékezve mi indokolta az off-line rendszer elindítását, és utólag visszatekintve, jó döntés volt-e mindez?– Mindenképpen hasznos és jó döntés volt, akárcsak az, amikor nem sokkal ez után, 1993 decemberében – igaz, csak 16 géppel –, elindítottuk on-line rendszerünket is. A gépesítéssel már nem lehetett tovább várni, azonban az azonnali országos kiterjedésű on-line rendszer megvalósíthatatlan volt. Az on-line rendszer egyébként abban az időben még Nyugat-Európában is gyerekcipőben járt, így mi sem tudtuk biztosítani a kellő számú terminált. A hagyományos telefonvonalon történő adatátvitel az akkori telekommunikációs helyzet miatt lehetetlen volt, hiszen az országban régi, elavult kapcsolóközpontok üzemeltek. A műholdas adatátvitelt Magyarországon csak kevesen használták. Az off-line beszerzés nem volt túl drága, a validátorok sem képviseltek nagyon magas értéket, így viszonylag nagy számban kijuthattak partnereinkhez is. Átmenet volt ez az on-line felé, és egyúttal fogadóinkat is felkészítették a változásokra. Ezek a gépek komoly árbevételhez juttaták a társaságot, hiszen fénykorukban, 1995– 1996 között négyezernél többet üzemeltettünk országszerte, és ebben az időben négy-ötszázezer, off-line módon érvényesített szelvény is beérkezett. Voltak ugyan kisebb zökkenők, de általában elmondható: gördülékeny és jól működő rendszer jött létre. Ehhez természetesen kellett a hálózat, a területen dolgozók, a területfelelősök felvilágosító munkája, tevékenysége. Ki kell emelnem azt a nehéz és kulcsfontosságú munkát, amit az expedíciós és a feldolgozási osztály végzett a szelvények begyűjtésekor és feldolgozásakor. Meg kell említenem, hogy bár cégünk Svédországból, az EssNet cégtől vásárolta a technológiát, a feldolgozáshoz és üzemeltetéshez sok hasznos tanácsot kaptunk külföldi kollégáktól a Portugáliában és Németországban üzemelő rendszerek tanulmányozásakor. A mi off-line rendszerünk egy dologban különbözött az övéktől. Ismert, hogy az off-line átvevőhelyeken érvényesített szelvényeket beszállították a központunkba, a sorsolást megelőző feldolgozás során azonban mikrofilmre is rögzítettük azokat. A nálunk alkalmazott mikrofilmkezelő rendszer tartalmaz egy olyan egységet, amely biztosítja, hogy egy szelvényt csak egyszer filmezzenek le. Ez nagymértékben megkönnyítette a szelvények azonosítását, ami egy esetleges reklamáció során fontos lehet.– Mesélne valamilyen kedves, személyes élményt, amely az off-line rendszer elindításával kapcsolatos?– Kollégáimmal együtt 1993 júliusában és augusztusában hatalmas mennyiségű szakirodalmat kellett átolvasnunk az off-line rendszer műszaki felépítéséről és a validátorokról. Túlzás nélkül állíthatom, éjjel-nappal olvastunk, tanultunk. Nem sokkal ezután megérkezett az első gépszállítmány, mintegy 400 pecsételőgéppel, egy kedves idős, nyugdíj előtt álló svéd mérnök kollégával, aki azért jött, hogy a segítségünkre legyen. A svéd cég a 400 gép beállítására egyhetes intervallumot állapított meg, így a mérnök megbízatása is ennyi időtartamra szólt. Kollégáimmal hétfőn munkához láttunk, és alapos felkészültségünknek köszönhetően már másnap reggel végeztünk is a feladattal. Svéd kollégánk ezt látva, komolyan megijedt, és rémülten kérdezte tőlünk, hogy ezek után ő mit csináljon az így megmaradt idejében. Végül, javaslatunkra, a híres budapesti gyógyfürdőkben töltött el kellemes napokat.– Az off-line rendszer egyik kulcsa a szelvények feldolgozása – ezt sokan állítják az ezzel foglalkozók körében. Arról, hogy ez a munkafolyamat miképpen zajlott, Jávori Györgynét, a feldolgozási osztály informatikai főmunkatársát kérdeztük.– Életformámmá vált a feladat, és kicsit szomorú is vagyok, hogy mindez most megszűnik. Az off-line-feldolgozást a kezdetektől összerázódott csapat végezte, a Student diákszövetkezet tagjai, s én voltam a munkavezetőjük. Nem volt könnyű feladatunk, de mindenképpen érdekes, és ha első hallásra nehezen is hihető, de rendkívül változatos és kreativitást igénylő. Péntek este, amikor az első szelvényeket tartalmazó fémdobozok beérkeztek, már 25-30 diák gyülekezett a feldolgozóteremben, és hozzáláthattunk az egész éjjel tartó munkához. A rendszer megindulásakor nem volt könnyű dolgunk. A hetente növekvő szelvényszám feldolgozása mellett nekünk kellett megteremteni néhány alapvetően szükséges tényezőt. Így indulás után ki kellett alakítanunk azt az algoritmust, amellyek a hibás szelvényeket javították, rendszerbe juttatták. Meg kellett teremtenünk a munkához szükséges háttér-adminisztrációt is. Jól emlékszem az első feldolgozásunkra, amelyet 1993. november 6-án végeztünk el. Igaz, ezt már megelőzte egy főpróba saját magunk által készített szelvényekkel. Erre szükség is volt az éles munka sikeréhez. Gyakorlatot kellett szereznünk, hiszen az idő mindig kötött bennünket, a feladatot be kellett fejezni egy órával az első szombati totómérkőzés megkezdése előtt. Küzdeni kellett az álmossággal, fáradtsággal, de tévedni, hibázni nem lehetett.– Mi volt az, ami miatt ez a munka kedvessé és érdekessé vált az ön számára?– Elsősorban amiatt a rendkívül eredményes és szorgalmas, valamint emberileg is kiemelkedő csapat miatt került közel a szívemhez, amely a feldolgozás körül kialakult, és kisebb változásoktól eltekintve szinte állandó maradt az évek folyamán. Hagy mondjam el, hogy a Student diákszövetkezet részéről Kiss Mihály igazgató úrral mintaszerű kapcsolatunk alakult ki. Mindez adta a zálogát annak, amire büszkék is vagyunk, vagyis az eltelt több mint hét év alatt nem volt egyetlen komoly probléma sem munkákban, a kisebb hibákat mindig idejében és megfelelően orvosolni tudtuk. Ami pedig a változatosságot illeti, ezt a munkánk egyik legnehezebb, de egyben legizgalmasabb része, a „eltűnt” szelvények felkutatása jelentette. Amikor valamennyi szelvény beérkezett, elkészült egy missinglista, és elkezdődött a nyomozás. Hol lehetnek a hiányzó szelvények, dobozok? Ki kellett deríteni, a szállításban vagy a feladásban lehetnek gondok. Többször megtörtént, hogy az asztalfiókban maradt szelvények miatt riasztanunk kellett az eladót, azután meg kellett szervezni az elfelejtett szelvények feljuttatását. Ez különösen akkor jelentett problémát, ha faxgép sem volt a közelben. Ezúton is köszönöm azt a sok segítséget, amelyet gyakorta kaptam az ország különböző területein dolgozó területfelelős kollégáktól.Úgy érzem, fogadóink szerették az off-line rendszerű játékot. Sok vágyukat teljesítette, amire addig csak reménykedve gondoltak. Így végre hazavihették a szelvényt, hogy otthon „elmélkedhessenek” szerencseszámaikon, és ki is tölthessék azokat. Véleményem szerint az off-line rendszer szürke eminenciásként dolgozott, hozta a tőle elvárt eredményeket, és nagyon sok embernek biztosította hosszú ideig a játéklehetőséget.