Válságba került a haltenyésztés

Bár vége a karácsonyi halszezonnak, a halászok nem zárták jól az idei évet. A tiszai ciánszennyződés jelentősen visszavetette a fogyasztást, drágultak a takarmányok, az aszály miatt szükséges vízpótlás drága volt, a kényszerlehalászások pedig alacsony árakat eredményeztek, amelyek az ünnepekre sem emelkedtek jelentősen.Érzékenyen érintette az idén a haltermelőket a Tiszán levonuló ciánszennyezés, amelynek hatására az első fél évben 10-15 százalékkal csökkent a halfogyasztás. Ezt tetézte az aszály; az alföldi területeken pótolni kellett a vízellátást, ugyanebben az időszakban a szárazság miatt a Dunántúlon kényszerlehalászások zajlottak. Mindkét esemény jelentős veszteséget hozott a halászoknak – mondta Balázs László, a Halászati Terméktanács igazgatója, aki a haltermeléssel foglalkozók számát 130–150-ra teszi. A halasgazdák összesen 23-24 ezer hektáron gazdálkodnak, egytől négyezer hektárig terjedő vízfelületeken.A karácsonyi halforgalom 1500–2000 tonna körül alakult. Az árak eltérőek voltak, élő pontyot 380 és 650 forint között lehetett vásárolni, bár a nagy bevásárlóközpontokban ennél alacsonyabb árak is előfordultak. Érdekesség – hívta fel a figyelmet az igazgató –, hogy a fogyasztói árak az elmúlt év nyarától kezdődően lényegében nem változtak, bár ingadozások előfordultak. A termelői árak ezzel szemben tíz százalékkal csökkentek, ami érzékenyen érintette a termelőket, mert közben drasztikusan emelkedtek a takarmányárak és az egyéb költségek is, amelyek együttesen kilónként 45 forintos önköltség-emelkedést eredményeztek.Az árcsökkenéshez hozzájárult az egyéni kereskedelmi láncok kiépülése, a bevásárlóközpontok beavatkozása a kereskedelembe, emellett egy, a piaci folyamatokat irányító nagykereskedelmi cég is hiányzik a halpiacról – közölte Balázs László, aki hozzátette: kedvezőtlenül befolyásolták az árakat a kényszerlehalászások is, hiszen a halászok annyiért adták a halat, amennyiért elvitték tőlük. A december közepén még tartó lehalászások is ársüllyedéshez vezettek. A múlt évben ez a hatás nem volt érzékelhető, hisz akkor november elejére befagytak a tavak. – Annak azonban örülhetünk, hogy legalább a belföldi ellátás biztosított – szögezte le az igazgató.Az éves haltermelés tavaly 26 600 tonna volt, ami az 1996-tól tartó évi tízszázalékos termelésnövekedés eredménye. Ez a tendencia az idén várhatóan megszakad, a szakemberek ugyanilyen mértékű csökkenéssel számolnak. Mindez talán nem befolyásolja az exportot, a kivitt hal mennyisége 2800 és 3200 tonna között változik. Ebből 800-1000 tonna a ponty, amit nagyrészt az EU-ban, azon belül is Németországban adnak el, míg az 1000-1200 tonnányi busa Lengyelországba kerül. A tengeri halakból álló import két részből tevődik össze: egyik felét a konzerv- és panírozott termékek adják, másik felét a mélyhűtött termékek, amelyek mennyiségében az idén 8-10 százalékos csökkenés prognosztizálható – közölte Balázs László.Németh István, a Tógazda Halászati Szövetkezet vezetője megerősítette a cián okozta fogyasztáscsökkenést. Az el nem adott 70-80 tonna halmennyiség többletként jelentkezett, ami az exportot is viszszavetette. Ehhez hozzájárult, hogy – szemben a csehekkel – mi nem kaptunk az EU-tól vámmenetes kontingenst sem. Mindez a termelői árak 290-320 forintra zuhanásához vezetett, amely már önköltség- közeli ár – fejtette ki Németh István. A szakember kedvező lehetőségeket lát az exportra is, igaz, csak a ragadozó halakkal kapcsolatban, amelyekből szerinte bármennyit el lehet adni. Nem így a pontyot, az amurt és a busát, amelynek értékesítésével a 900 hektáron termelő szövetkezet egész ősszel küzdött. Németh István szeretné, ha normalizálódna az ár, és fejlesztésekbe kezdhetnének, ehhez azonban szükséges volna a fogyasztás növekedése is. Jelenleg egy év alatt 2,5 kilogramm halat fogyasztunk el fejenként, míg az EU-ban ennek négyszeresét – mondta.A fejlődés akadályát látja abban a jogbizonytalanságban is, ami a természetes vizek használatát jellemzi. Bár az agrártárca folyamatosan dönt a halászati jogok odaítéléséről, a tulajdonosi viszonyok tisztázatlansága visszatartja a jelentős mennyiségű halat igénylő horgászegyesületeket a vásárlástól.– Szerencsés lenne, ha a fogyasztói és a termelői egyensúly a következő tavasszal helyreállna. Ha pedig EU-kontingesünk is lenne, és sokkal több pénzt tudnánk marketingre fordítani, nem panaszkodnánk – fejtette ki a szövetség vezetője, hozzáfűzve: ha a válság tovább tart, akkor a magyar haltenyésztés tovább csökken.