Záborszky József és a Szent István zenekar

Záborszky József zenei tanulmányait Thomán Mária hegedűtanárnál kezdte. A változatos, sok gyümölcsöt termő életút a Zeneakadémián folytatódott, ahol hegedűt és zeneszerzést tanult Országh Tivadar és Kókai Rezső professzoroknál. 1954-ben az István Gimnázium énektanáraként indította útjára a mára világhírűvé fejlődött Szent István Király Szimfonikus Zenekart. A kezdetben 16 tagú együttes két év múlva 80 fővel mutatkozott be a Zeneakadémián, és vált a hazai hangversenyélet kiemelkedő műhelyévé.A fiatalokkal való együttes zenélés tapasztalatai alapján megérlelődött benne az egymásra épülő zenekari „iskola” gondolata, amelyben a növendékek a hangszertanulás első éveitől kezdve életkoruk és zenei tudásuk alapján vesznek részt a zenekari munkában. Elgondolását segítette, hogy 1968-ban, a zeneiskolák átszervezésekor a XIV. kerületi zeneiskola igazgatójává nevezték ki. Sokrétű munkája ellenére mindig maradt ideje és energiája a komponálásra is. Művei a klasszikus hagyományokra épülve népi-népies fordulatokkal ötvözve korunk hangján szólalnak meg.Következetes, fáradságot nem ismerő művészi, pedagógiai és szervezőmunkája nyomán megalakult a zenekari játék „alapiskolája”, az úgynevezett Tücsökzenekar, majd a Zeneiskolai Szimfonikus Zenekar, illetve a Fuvola együttes és a Fúvószenekar.A sok-sok ígéretes tehetség szinte kikényszerítette az építkezés következő láncszemét, a zeneművészeti szakközépiskola létrehozását. Az együttesek (zenekarok és kórusok) száma közben kilencre emelkedett. A megnövekedett létszám és a színvonalas oktatás méltó elhelyezést nyert a XIV. kerület, Columbus utcai volt MSZMP-székház épületében, amelynek átadását az Antall-kormány rendelte el 1992-ben.Mindezen változások közepette a Szent István Király Szimfonikus Zenekar megőrizte azt a fiatalos lendületet, a zene iránti szenvedélyes elkötelezettséget, amely a kezdetektől jellemezte. Tagjai ma is honorárium nélkül játszanak. 1958 óta minden évben bérletsorozatot rendeznek a Zeneakadémián, amelynek előadásai a színvonalas műsor és a kiemelkedő vendégművészek révén a hangversenyélet ünnepeivé váltak. A legnagyobb karmesterek: Ferencsik János, Kórodi András és Brenton Langbein (a világhírű bázeli kamarazenekar koncertmestere) állt az együttes mellé.Amikor egy alkalommal Ferencsik János a dán királyi zenekart vezényelte, a tiszteletére rendezett fogadáson megkérdezte tőle az uralkodó: „Mester, melyik zenekarral foglalkozik ön a legszívesebben?” Ferencsik így válaszolt: „Felség! Van Magyarországon egy ifjúsági zenekar, kitűnően muzsikálnak. Velük.”Az utóbbi években visszatérő vendégkarmesterük Vásáry Tamás, valamint Kobajasi Ken-Icsiró és Jurij Szimonov. Számos kiemelkedő vendégművész áll rendszeres kapcsolatban a zenekarral, többek között Kovács Dénes, Banda Ede, Berczelly István, Molnár András, Onczay Csaba, Perényi Miklós. Tévé- és rádiófelvételek, valamint CD-lemezek őrzik az együttes legszebb előadásait.A hazai fellépéseken túl tizenegy európai országban vett részt a zenekar rangos fesztiválokon, hangversenyeken. A külföldi ifjúsági zenekarokkal kialakított élénk kapcsolat során megtanultak magyarként, Magyarország követeként méltósággal viselkedni más országokban, megismerkedtek hasonlóan élő más nemzetbeli családokkal, barátságok, ismeretségek szövődtek. Amikor pedig ők voltak a vendéglátók, megtanultak büszkék lenni nemzeti értékeinkre.Tudomásunk szerint nincs olyan ifjúsági együttes, amely ilyen hosszú ideig működött volna folyamatosan. Az eltelt 46 év alatt a zenekar 1071 koncertet adott. A zenekari zenész utánpótlás egyik fő bázisa, hiszen minden mai vezető zenekarban – külföldön is! – szép számmal vannak hajdani István-zenekarosok.„Mi hát a titka ennek az együttesnek, amely emberileg is így összefogja tagjait, s a hivatásosokkal felérő művészi produkciókra teszi képessé? – Ennek nyitját elsősorban az alapító karnagy, Záborszky József személyében kell keresnünk, aki a 46 év alatt fáradhatatlan, céltudatos nevelő- és művészi munkával fejlesztette az együttest mai magas színvonalára.”