A legtöbb nagy férfiúnak van egy nője. Nő-Leója. Aki súg neki, aki irányítja, mint a viaduktrobbantó Matuska Szilvesztert, vagy egyszerűen olyan, mint Mara, a nagy francia és forradalmár ellensége, Charlotte Corday volt, aki végül és egyszerűen a kádban bőrsebeit fürdőztető forradalmárba vágta a tőrt. Mert aztán belevágják. Mert eme férfiak is olykor népvezérek, elnyűtt forradalmárok.Eme főemberek csak elsőre nagyok és hatalmasak és eszmeiek, utóbb-előbb irányíthatókká válnak. Éppen eme nők, női Leójuk irányítja őket. Tessék megfigyelni, s ha kell, példákat keresni, leíró adatainkat behelyettesíteni a megismert férfi képletébe.Eme főférfiak főtulajdonsága a hősies és belső bizonytalanság. Talán azt se mondanám, hogy pszichopaták, egyszerűen jó alanyok, jó médiumok. Beléjük lehet plántálni eszméket, sorsszerűséget, szerepeket. Többnyire és eleinte súgva: „Te vagy az elnök.” „Te vagy a legkülönb.” S midőn a médium olyas helyzetbe kerül, hogy ha nem is az ókori Narcissus tó vizébe, hanem egy modernül foncsorozott tükörbe bámulva kérdezgeti magától önfeledten: „Tükröm, tükröm, mondd meg nékem, ki a legszebb a világon?” Ez a NŐ-LEÓ készségesen súgja a férfi rozzant fülébe: „Te vagy a legszebb!” És a füljárat kéjesen fogadja a hírt. Attól kezdve a Súgó azt csinálja vele, amit akar. A férfiú még azt hiszi, évek múltán is, milyen nagy, milyen pártvezér, szövetségi elnök, főminiszter, fő-költő és kiszéra, bávatag és minden – réges-rég a negédes nő zsákmánya. Ő irányítja a pártot, a szövetséget, az irodalmat és a belvizeket.Félreértés ne essék, eme nőnek, nő-Leónak még igazándiból szépnek sem kell lennie. Lehet kis csúf, nagy csúf, lehet penge-okos vagy zsiger-buta, lehet mákonyosan, bűvölőn alakos vagy trampli, a nagy férfiú belé van esve. Nem szerelmesen, egyetemlegesen. Attól kezdve még álmában is tőle kér segítséget.És kap. Olyat, hogy belekoldul.
Durva szabályozás jöhet a fagyira, ez sokakat érint
