„A Fidesz nem cél, hanem eszköz”

Ha a 2002-es választást is a jelenlegi koalíció nyeri, a rendszerváltozás alapkérdései egyszer és mindenkorra eldőlnek – nyilatkozta a Magyar Nemzetnek Kövér László, akit a Fidesz-Magyar Polgári Párt kongreszszusa egy éve – a kormányfői és a pártelnöki tisztség szétválasztásakor – választott meg pártelnöknek. A politikus elmondta: Dávid Ibolya MDF-elnök a választások előtt nem kíván megállapodni a Fidesszel, ezért a vezető kormánypárt rövidesen megkezdi az önálló választási felkészülést. A Fidesz abban érdekelt, hogy az FKGP képes legyen mozgósítani a polgári koalíció mellett szavazóbázisát.Igazolta-e az idő a döntést a pártelnöki és a miniszterelnöki tisztség szétválasztásáról?– Az idő sokkal inkább igazolta a döntés helyességét, mint amenynyire arról én magam meg voltam győződve egy évvel ezelőtt. Sikerült a Fidesz helyi szervezeteiben megszüntetni vagy csökkenteni azt az érzést, hogy a helyi küzdelmekben – ahol a kormánykoalíció álláspontját képviselik – magukra vannak hagyva. A párt társadalmi kapcsolatainak újjászervezésében is előbbre léptünk. A legfontosabb fejlemény, hogy a Fidesznek a belpolitika fő kérdéseiben önálló véleménye lehetett azáltal, hogy azt nem a miniszterelnöknek kellett képviselnie egy személyben. Ugyanakkor lényeges kérdésekben nem került szembe egymással a koalíciós kormány és a Fidesz. A párt országos elnökségének munkája is intenzívebbé vált az eltelt egy évben.– A pártelnök feladatai közé tartozik a szövetségesekkel való kapcsolattartás, a választási megállapodások megkötése. Értékelhető-e a Fidesz-ajánlat elutasításának Dávid Ibolya MDF-elnök kijelentése, miszerint pártja önállóan készül a választásokra?– A Fidesz országos elnöksége tett egy javaslatot az együttműködésre, amely az MDF január 27-i országos gyűlése utáni első elnökségi ülésig mindenképpen érvényben van. Egyetértek Dávid Ibolyával abban, hogy az együttműködés nem a két pártelnök magánügye, arról a vezető testületeknek kell dönteniük. Az elnök asszony szavaiból egyértelművé vált számomra, hogy ő a választások előtt nem kíván a Fidesszel megállapodni. Abban tehát jelentős mértékben eltér a véleményünk, hogy mikor célszerű egy ilyen megállapodást megkötni. A Fidesz értékes heteket-hónapokat vesztett azzal, hogy az MDF válaszára várt, illetve vár. Az MDF országos gyűlése után nekünk is meg kell kezdenünk az önálló választási felkészülést, hiszen a fórum döntése minket is kényszerpályára állít.– Az MDF elnöke szerint viszont a programok egyeztetésére kell alapozni a két párt együttműködését.– Megmondom őszintén, kicsit abszurdnak tartom ezt a gondolatot. Két és fél éve együtt kormányzunk nagyobb viták nélkül. Ha a kormányprogram végrehajtásában egyetértünk, akkor nekem nem világos, miért kellene külön-külön választási programokat gyártanunk. Arról nem is beszélve, hogy ez több hónapnyi informális egyeztetés után jutott az eszébe az elnök asszonynak.– Dávid Ibolyának az önálló felkészülésről szóló nyilatkozata után megköthető a választási megállapodás az FKGP-vel?– Az MDF ügye nem érinti ezt a problémát. A kisgazdapárttal eleve egy kifejezetten korlátozott együttműködést terveztünk. A második fordulós együttműködés automatikussá tétele – esetleg néhány közös jelölt állításával együtt – nagy előrelépést jelent 1998-hoz képest. Amit egyébként az MDF elnöke képvisel, az azt jelenti, hogy a Fidesz viszonya az MDF-hez, illetve az FKGP-hez azonos minőségűvé válik. Dávid Ibolya nem törekszik szorosabb együttműködésre a Fidesszel, mint Torgyán József.– Ön szerint miért torpant meg 1998 után a jobbközép integráció folyamata? Nem gondolja, hogy az MDF az önállóságát félti a Fidesz által javasolt közös listától?– A politikai polarizáció mindinkább előre halad, és ez a szavazók választási lehetőségeit is meghatározza. Van egy egymástól világosan elkülöníthető polgári és egy posztkommunista-baloldali integráció. Ehhez képest másodlagos kérdés, hogy 2002 után az SZDSZ, az FKGP vagy az MDF parlamenti tényező marad-e. A választók pontosan látják, hogy az alapvető kérdésekre nincs hatféle válasz. Ilyen értelemben az idő nem a tiszteletre méltó múltú MDF-nek dolgozik. A mi javaslatunk legalább húsz parlamenti mandátumot biztosítana az MDF-nek, amely elegendő önálló frakció alakításához. Ennek nagyvonalúságát bizonyítja, hogy a Fidesz 1994-ben hétszázalékos listás eredménynyel jutott ennyi képviselői helyhez. Egyébként pedig – mint a Fidesz alapítója és az 1-es számú párttagkönyv birtokosa – a saját pártom önállóságáról is azt gondolom, hogy a Fidesz nem cél, hanem eszköz a magunkénak vallott politikai értékek képviseletére, az ország felemelését célzó program végrehajtására. Nem ragaszkodnék tehát a Fidesz-Magyar Polgári Párt jelenlegi formájában való fennmaradásához, ha egy pártunió vagy pártszövetség jobban szolgálná e célok megvalósítását. Ha egyesek azt gondolják, hogy az MDF öncél, akkor nem csupán a politikai realitásoktól szakadnak el, hanem abba a bűnbe is esnek, amit a görögök hübrisznek hívnak.– Különféle botrányai, belső vitái után nem vált a Fidesznek vállalhatatlan partnerré az FKGP?– 1998-ban a választók döntöttek úgy, hogy a Fidesz az MDF-fel együtt nem tud önmagában kormányozni. Két választási lehetőségünk volt: az egyik az FKGP Torgyán Józseffel, a másik az MSZP Kovács Lászlóval, Horn Gyulával, Szekeres Imrével, Vancsik Zoltánnal, Boldvai Lászlóval és másokkal. Én ma is helyes – és az egyetlen vállalható – döntésnek tartom, hogy a lehetséges kockázatok ismeretében is a kisgazdapárttal kötöttünk koalíciót. Az eltelt két és fél esztendő ezzel a kényszerkoalícióval is az ország legsikeresebb időszakát jelentette a rendszerváltozás kezdete óta. Ezért azt gondolom, csak az idejükkel és az energiájukkal mit kezdeni nem tudó politológusok vetik fel azt, hogy a Fidesz meg akar szabadulni az FKGP-től. Ám arra már nem gondolnak, hogy a jelenlegi koalíció egyetlen alternatívája a választások előrehozása, ami annak a politikai stabilitásnak a megkérdőjelezését jelentené, amely tíz év óta dollármilliókban is kifejezhető gazdasági hasznot hozott az országnak.– Torgyán József nemrég a koalíció leggyengébb láncszemének nevezte a kisgazdapártot. Egyetért ezzel?– A Fidesz elnökeként hogyan kérdőjelezhetném meg az FKGP elnökének ezen megállapítását? Bizonyos ügyek kapcsán – nem önhibáján kívül – az FKGP az utóbbi időben valóban támadhatóvá vált. Az FKGP tehát jobb állapotban is lehetne, mint amilyenben jelenleg van. Az ellenzék feltehetőleg úgy gondolta: ha már a költségvetés vagy az államfőválasztás kapcsán nem tudott éket verni a kormánypártok közé, akkor inkább az FKGP-t érdemes szétverni, hiszen ezzel is fel lehet számolni a koalíciót.– Ezek szerint a kisgazdapárt ügyei nem befolyásolják a Fidesz és az FKGP együttműködését?– A két párt együttműködésének elsődleges színtere a kormányzati és törvényhozói munka. Ennek sikerességét az FKGP gondjai nem teszik kérdésessé, hiszen ettől még a gazdaság növekszik, az emberek életkörülményei, gazdasági lehetőségei javulnak, a közbiztonság szintén. Másrészt azt gondoljuk, hogy az az értékrend, amelyet az FKGP nem 1989-től, hanem régebb óta képvisel, egy hozzánk közel álló polgári értékrend. Amíg – a pártot irányítók személyétől függetlenül – van esély arra, hogy az FKGP ezt képviseli, addig nincs okunk arra, hogy a pártot kirekesszük a szövetségeseink köréből. Nem túloznám el az FKGP számára kedvezőtlen felméréseket, a párt hagyományos bázisa ugyanis nagyobb a parlamenti küszöböt jelentő öt százaléknál. Ha azonban az FKGP nem jut túl a belső életét terhelő mostani vitákon, akkor még nehezebb helyzetbe is kerülhet. A Fidesz abban érdekelt, hogy a kisgazdapárt képes legyen a polgári koalíció mellett mozgósítani szavazóbázisát 2002-ben.– Az FKGP elnöke a Népszabadságnak nemrég kijelentette: a Fidesznek több lehetősége van a politikai támadások visszaverésére, mint az FKGP-nek, mert nem a kisgazdapárt adja például a belügyminisztert, a titkosszolgálatokat irányító minisztert vagy az APEH elnökét. Ön hogyan értelmezi ezt a kijelentést?– Torgyán Józsefet kellene megkérdezni, hogy mire is gondolt pontosan. Azt azonban szeretném határozottan és egyértelműen leszögezni: a Fidesz soha nem használt és soha nem fog használni egyetlen közhatalmi szervet sem pártpolitikai célokra. Ráadásul még az állítólag a kormány befolyása alá került közszolgálati médiában sem jelenik meg gyakran kellő súllyal a véleményünk az ellenzéki vádakkal szemben.– Nem tart attól, hogy tovább romolhat a kormány és a média feszült viszonya a vélemények helyreigazításáról szóló, úgynevezett lex Pokol javaslat újbóli napirendre kerülésével, amit a sajtó nagyobb része az ellene irányuló támadásként fog fel?– Ez minden bizonnyal így lesz, ha ezt a kérdést a parlament bármilyen formában a napirendjére tűzi. Hiba lenne azonban, ha a koalíció a várható reakcióktól tenné függővé az álláspontját. Akkor kell ezt a törvényt elfogadni, ha az megfelelő szabályokat tartalmaz és végrehajtható. Azt hiszem, kiindulópontként elfogadható, hogy a sajtó elé a személyiségi jogok tiszteletben tartását illetően jelenleg semmilyen korlát nem magasodik. Nincs igazi szankciója a bíróságok által megállapított jogsértéseknek sem. Ezért én inkább a polgári jog keretei között próbálnám rendezni a kérdést. Azt már csak félve jegyzem meg, hogy esetleg az újságírók is rendet tehetnének végre a szakmájukban, kijelölve a szalonképes viselkedés határait.– Semmi esélyt nem lát a kétharmados sajtótörvény módosítására?– Erre az égvilágon semmi esély nincs. Nézzünk szembe a tényekkel! Az újságírók nagyobbik része önmagát a polgári kormány ellenfelének, sőt ellenségének tekinti. Az a gyűlöletáradat, ami két és fél éve ránk zúdul, szinte példa nélküli. Miután ennek a helyzetnek a fenntartása az ellenzék érdekeit szolgálja, nem lesznek partnerek ahhoz, hogy ezen változtassunk. Nekik ez valóban kulcskérdés. Ha ugyanis ez a koalíció a 2002-es választást is megnyeri, a rendszerváltozás alapvető kérdései egyszer és mindenkorra eldőlnek. Ha ez bekövetkezik, először fordul elő, hogy a választók meghosszabbítják egy kormány mandátumát, s nem valami ellen, hanem valami mellett teszik le a voksukat. Azok a kommunista érában kiépült személyi kapcsolatrendszerek, amelyeket az MSZP és az SZDSZ a saját céljaihoz felhasznál, évről évre gyengülnek, nyolc év pedig elegendő lehet e szálak szétszakításához. Ráadásul reményeink szerint 2002-re túljutunk azon a krízisen, ami tíz-tizenöt éve számos területen az ország életét jellemzi, s így a nyugodt polgári építkezés minden feltétele adott lesz. Ilyen körülmények között 2006-ban az ellenzéknek még kisebb esélye lesz a győzelemre.– Szájer József, a Fidesz frakcióvezetője rövidesen leül tárgyalni Nagy Sándorral, a szocialista képviselőcsoport vezetőjével, ahol várhatóan az uniós törvényhozás lesz az egyik legfontosabb téma. Fennáll-e az a veszély, hogy az éles belpolitikai vitáknak áldozatul esnek az európai uniós csatlakozáshoz szükséges, kétharmados többséget igénylő törvények?– Erre már volt példa, amikor az MSZP meghiúsította a médiatörvény jogharmonizációs célú módosítását. Ilyen eset sajnos a jövőben is előfordulhat. Minél kevésbé lehet biztos az ellenzék a választás megnyerésében, annál inkább hajlamos lesz ilyen alantas, az egész nemzet érdekét sértő megnyilvánulásokra. Azt, hogy az MSZP-ben Nagy Sándort frakcióvezetővé, Jánosi Györgyöt pedig választmányi elnökké választották, abban az értelemben pozitív fejleménynek tartom, hogy az ő hátuk nem lúdbőrözik a nemzet szó hallatán. A szocialisták korábbi vezetőivel ellentétben talán képesek lesznek a kompromiszszumkész, konstruktív politizálásra. Kovács Lászlót viszont olyan politikusnak tartom, aki mindenre és annak az ellenkezőjére is képes. Szerintem nem lehetetlen, hogy az MSZP-n belüli erőviszonyok megváltozásával a pártelnök úr is békülékenyebb hangot üt meg. A Szájer József által kezdeményezett párbeszéd sikerében még egyáltalán nem lehetünk biztosak, de a szocialisták részéről egy konstruktívabb magatartás akár a két pártelnök közötti kapcsolatfelvételhez is elvezethet.– Rövidesen megkezdi munkáját a képviselők vagyoni helyzetét vizsgáló parlamenti bizottság. Elvezethet-e ez a folyamat a politikai elit megtisztulásához, a politikába vetett bizalom helyreállításához, vagy ez a kezdeményezés is botrányba fullad?– A vizsgálóbizottságot alkalmas eszköznek tartom a politikusokról a közvéleményben kialakult kedvezőtlen kép javítására, ám az előjelek nem túl biztatók. Vannak kételyeim azzal kapcsolatban, hogy mindenkit a megtisztulás őszinte szándéka vezet-e. Ne felejtsük el, hogy volt már egyszer egy villaépítési ügy, Horn Gyula volt miniszterelnöké. Annak idején Kósáné Kovács Magda a sajtó általános helyeslése közepette jelentette ki: milyen ország az, ahol egy miniszterelnök nem engedheti meg magának, hogy idős korára méltó körülmények között lakjon? A kettős mérce alkalmazása ebben az esetben is tetten érhető, hiszen nem gondolom, hogy Horn Gyula villája kisebb értékű lenne Torgyán Józsefénál, s az exkormányfő magyarázatát a vagyon eredetéről sem tartom hitelesebbnek. Az MSZP és az SZDSZ képviselői úgy gondolják, hogy mindent megengedhetnek maguknak, de őket senki nem vonhatja kérdőre. A játékszabályokba azonban szerintünk nem fér bele, hogy az ellenzék a vagyonvizsgálatot egyfajta fordított „gyevi bíró” történetként fogja fel, miszerint senkinek nem kell elszámolnia a vagyonával, csak Torgyán Józsefnek.– Tavasszal tisztújító kongresszust tart a Fidesz. Várhatók-e személyi változások a párt vezetésében, s ön jelölteti-e magát ismét az elnöki posztra?– A Fidesz az eltelt egy évben bebizonyította, hogy nem egyszemélyes párt, hiszen Orbán Viktor vezetése nélkül is képes hatékonyan működni. Bárki lesz is a Fidesz elnöke, a párt nem lesz más, mint amilyennek a választók megismerték. Ahhoz, hogy a Fidesz önmaga maradjon, nem feltétlenül szükséges, hogy a pártelnöki posztot én töltsem be. Ezt a kérdést annak fényében kell majd mérlegelni, hogy a választási felkészülés folyamatában milyen személyi munkamegosztás tűnik a leginkább célravezetőnek. Elképzelhető, ehhez az kell, hogy én maradjak a Fidesz elnöke, de mások – köztük akár a miniszterelnök – is szóba jöhetnek e poszt betöltőjeként. Nekem nincs olyan ambícióm, hogy feltétlenül én akarok állni még évekig a Fidesz élén. A kongresszust megelőző jelölési folyamat azonban még el sem indult, ezért erről ennél többet most nem tudok mondani.– A sajtóban már megkezdődtek a találgatások arról, hogy ki lehet 2002-ben a jobbközép erők főpolgármester-jelöltje. A Fidesz mikor tűzi napirendre ezt a kérdést?– Az, hogy Demszky Gábort 1998-ban harmadszor is főpolgármesterré választották, nem az ő sikere, hanem a polgári erők kudarca. A főpolgármester egy dologban zseniális: tudj