A formatervezés egyre fontosabb

Nehéz hivatás az autóipari formatervezőké. A potenciális vásárlók álmait kell formába önteniük, sokszor évekkel előre megérezve az aktuális divatirányzatokat. Alkotói szabadságukat technológiai és gazdasági megkötések korlátozzák. De ha egyszer ráéreznek valamire, munkájuk szó szerint úton-útfélen köszön vissza rájuk – ennél nagyobb elismerést pedig aligha kívánhat bárki is.Persze nem mindig volt annyira fontos az autók formája, mint manapság. Az automobilizmus első évtizedeiben a saját erejéből mozgó jármű legfőbb vonzereje a puszta léte volt; kevesen igényeltek szép formákat, változatos színeket. Ahogy Henry Ford mondotta: „A vásárló nálam bármilyen színű autót rendelhet; feltéve, hogy feketét akar.” Azóta sokat változott a világ. A sorozatgyártás beindításával a gépjármű előbb hétköznapi használati tárggyá, majd a második világháborút követően a fellendülés és a jólét jelképévé vált, legalábbis az Egyesült Államokban. Az Újvilág fogyasztóinak pénztárcája egyre vastagabban dagadt, fantáziájuk pedig a világűr felé kacsintgatott. Soha annyi, a valóságtól elrugaszkodott rajz és makett nem készült, mint az ötvenes évek Amerikájában.Az űrhajókra emlékeztető formaterveken ma már persze csak mosolygunk, de az igazsághoz hozzátartozik, hogy a hetvenes-nyolcvanas években született XXI. századi autótervek sem jártak közelebb a valósághoz. A távoli jövőt pontosan megjósolni lehetetlen, ezért a designerek munkája két részre szakadt. Megpróbálják megálmodni a jövő autóját, idejük nagy részében azonban a közeli sorozatgyártásra tervezett modellekhez rajzolnak formaterveket. A Daewoo Matiz vonalait a világ egyik legelismertebb stúdiójának tervezési vezetője, Fabrizio Giugiaro rajzolta meg sajátkezűleg – kellemes, de semleges vonalai valószínűleg az első modellváltás során feledésbe merülnek majd.Persze a hétköznapi feladatok során is előfordulhat, hogy a tervező maradandót alkot. Ilyenkor az egyszerű formatervnek indult ötlet egész generációk ízlését formálhatja át. A Citroën DS-t jó négy évtizeddel ezelőtt alkották meg, de a mai napig utána fordulnak az emberek az utcán, ha elgurul mellettük a híres Cápa egy ritka példánya. A hasonlóan koros Porsche 911 alapvető vonalai változatlan formában kísérték végig a modell fejlődését és a mai napig a sportkocsik jelképének számít. Az angol Morgan cég a harmincas évek óta készíti favázas roadstereit, az őskövületek mégis olyannyira népszerűek, hogy a dúsgazdag vevők akár hat-hét évet is hajlandók várni rájuk, s az egykor hétköznapinak számító formát pedig – az autóiparban példátlan elsőként – levédette a gyár.A tervek sikerét persze általában nem évtizedekben, hanem az eladásokban mérik. Amikor a Ford bemutatta a Focust, nagy kockázatot vállalt. A konzervatív Escort hagyományos vásárlóközönsége el is utasította a merész New Edge designt – jöttek viszont helyettük új vevők. A Ford alsó középkategóriás modellje már nem a flottavásárlók és az átlagpolgárok autója, hanem a dinamikus és tehetős fiataloké. Az ezzel járó image-változás értéke felbecsülhetetlen. Ugyanezen okból lenne elképzelhetetlen, hogy a konkurens Volkswagen alapvetően módosítsa a Golf formáit, annak ugyanis nincs szüksége új image-re. A modellváltások során ezért óvatosan adagolják a változásokat, amelyek csak akkor válnak szembetűnővé, ha egymás mellé állítjuk a Golf első és negyedik szériájából származó példányokat. A kategóriánál maradva, a Ford és a VW között az Opel képviseli a középutat. Az új Astra a General Motors formatervezési őrségváltásának egyik első képviselője: az elődmodelltől markánsan eltér, de nem forgatja fel fenekestől a vásárlók értékrendjét.A hétköznapi autók alkotása azonban csak része a formatervezők munkájának. Néha szabadjára engedik fantáziájukat és nem törődve a piacképességgel, l’art pour l’art alkotásba fognak. A világ legnagyobb stúdiói hagyományosan a torinói autókiállításon adnak egymásnak évről évre találkát, ahol bemutatják az átvirrasztott éjszakák eredményeit.Az itt bemutatott művek között egyaránt szerepelnek praktikus és fényűző, szemkápráztatóan gyönyörű és bájosan csúnyácska autók. Egyetlen közös vonásuk, hogy fittyet hánynak minden konvenciónak. Aki látta már az Alfa-alapokra álmodott Scighera hiper-GT-t vagy a Touareg névre hallgató terepjárót a fent említett Matizzal, nehezen képzeli el, hogy ugyanaz az ember alkotta őket. A Mitsubishi Pajero Pinin helyes kis autó, de a Pininfarina képességeit egészen más oldalról mutatja be a 2000-es év legszebb tanulmányautójának kikiáltott Rosso.Az autótervezés egyszerre ipar- és képzőművészet. Ez teszi olyan vonzóvá és misztikussá a hivatást. A fél tucatnyi (túlnyomórészt olasz) kiváltságos tervezőstúdiótól eltekintve a legtöbb designer nevét ugyan soha nem ismeri meg a nagyközönség, de ezért minden bizonnyal kárpótolja őket a tudat, hogy alkotásaik ismeretlenül is fennmaradnak minden autórajongó tudatában.