A nélkülöző családoknak nem a házimozi az első

Nagy várakozás előzte meg azon törvény megszületését, amely lehetővé teszi, hogy a vám- és pénzügyőrség által elkobzott élelmiszert, ruhaneműt és más használható holmikat kioszthassák a rászorulóknak. E feladatra alakult meg tavaly augusztusban a Karitatív Tanács a négy legnagyobb magyar jótékonysági szervezet – a Magyar Vöröskereszt, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat, a Magyar Ökumenikus Szeretetszolgálat és a Magyar Karitász Alapítvány – részvételével. Az előző fél évben mindössze kétkamionnyi lefoglalt holmit sikerült kiosztaniuk. A Szociális és Családügyi Minisztérium ennek ellenére bizakodó: remélik, hogy készülő törvénymódosításukkal eredményessé tehető a munka. A Magyar Karitász főtitkára borúlátóbb.A Vám- és Pénzügyőrség Országos Parancsnokságának központi raktárcsarnokában tonnaszám hever az elkobzott áru. A susogós melegítők mellett többkonténernyi jó minőségű farmernadrág, pulóver, pólótrikó is található a polcokon, de akad itt jó néhány nercbunda és értékes bőrkabát is. A műszaki cikkeket külön teremben őrzik, a számítógépek, hűtők, gáztűzhelyek között egy eredeti csomagolású komplett nyomdai gépsor is látható. A gondosan felcédulázott holmik „bűnjelnek” minősülnek a bírósági eljárás lezárásáig, és ha megfelelnek a törvény előírásainak, csak akkor kerülhetnek a kiosztható holmik listájára.Hasznos és mihaszna holmikA vám- és pénzügyőrség hivatalaiban országszerte jegyzéket készítenek a lefoglalt és kiosztható holmikról, a listákat a központban összesítik, majd elküldik a Szociális és Családügyi Minisztériumba. A Karitatív Tanács tagjai a lista alapján vállalkoznak a tételek szétosztására. A legtöbb lefoglalt áru gazdátlan marad, kiosztásukra egyik szervezet sem vállalkozik.Adányi László, a Magyar Karitász főtitkára szerint az, hogy a karitatív törvény végrehajtása ennyire vontatottan halad, több okra vezethető vissza.– A karitatív törvény kérdésében szerencsére politikai konszenzus alakult ki, megvolt a politikai akarat, így beindulhatott végre a munka. A jótékonysági szervezetek csak ekkor szembesültek a problémákkal – magyarázza. – Hogyan lehet megakadályozni például azt, hogy a rászorultaknak juttatott dolgok áruként újra visszakerüljenek a feketepiacra, oda, ahol lefoglalták őket? Ezt a törvény szigorúan tiltja. Nyilvánvaló, hogy nincsenek százszázalékos megoldások. Itt segít a karitatív szervezetek tapasztalata, hiszen – bár ezzel sokan nincsenek tisztában – a „karitász” komoly tudást igénylő szakma.A lefoglalt dolgok szétosztására vonatkozó jogszabálynak egyébként – folytatja Adányi – több sarkalatos pontja van. Természetesen azok a dolgok, amelyek a jövedéki törvény hatálya alá tartoznak – mint például a cigaretta vagy az alkohol – nem oszthatók szét. Minden más, ami a háztartásban használható, viszont igen.Adányi szerint ebből következik még egy probléma: ebbe a körbe tartoznak ugyanis a gépek is, a hűtőszekrény, a televízió vagy éppen az elektromos kenyérpirító. A fogyasztók érdekeinek, testi épségének védelmét garantáló törvényeket a karitatív munka során is be kell tartani. Ez azt jelenti, hogy nem osztható ki olyan szerkezet, amely nem felel meg a magyar szabványoknak, nem tökéletesen biztonságos.– Ha balesetet okoz egy gép, amelyet mi adományoztunk, ki visel ezért felelősséget? Csakis mi. A lefoglalt holmik zöme bóvli, olyan kereskedőktől származik, akiknek a portékái nem felelnek meg a biztonsági előírásoknak, ezért a gépek nagy részét minősíttetni kell, és ez pénzbe kerül. Ezekben az esetekben előfordulhat, hogy a minősítésre fordított pénzből akár új holmit lehetne venni. Kézenfekvő, hogy így nem éri meg a gépeket átvenni, hiába kioszthatók – folytatja Adányi a gondok sorolását.– Tegyük fel, hogy lefoglalnak a határon három hűtőszekrényt. Ugyanazon a minősítési eljáráson kell részt venniük, mint amit egy nagy cég elvégezne akár ötezres tétellel kapcsolatban. A költségeket a rászoruló természetesen nem tudja fedezni, a minisztérium keretei szűkösek, a karitatív szervezetnek nincs rá pénze – magyarázza a főtitkár. – A Magyar Karitász az Ökumenikus Szeretetszolgálattal együtt nem kap egy fillér állami támogatást sem. Szemben a máltaiakkal és a Magyar Vöröskereszttel: e szervezetek a költségvetésből normatív támogatást kapnak, persze ennek ellenére az ő helyzetük sem rózsás. A Karitász még a rezsiköltségeit is nehezen „dolgozza ki”, képtelenek vagyunk pluszterheket vállalni. Ha nagy anyagi ráfordítást igényelne a tárgyak kioszthatása, nem tudnánk elvállalni a munkát – mondja.Vállalhatatlan „tételek”Major Mária, a Szociális és Családügyi Minisztérium Karitatív Tanács ügyeivel foglalkozó főosztályvezetője úgy látja: abban, hogy a Karitatív Tanács munkájával járó költségeket az állam finanszírozza, nem várható rövid távon előrelépés. A költségvetést két évre már elfogadta a parlament, így nincs mód arra, hogy biztosítsák a pénzügyi keretet. Ennek ellenére a minisztérium a lehetőségekhez képest megpróbál segíteni. Amióta a tanács megkezdte munkáját, sok olyan cég is jelentkezett náluk, amely felajánlotta munkáját. Azt azonban Major nem vitatta, hogy a jövőben mindenképpen elfogadható megoldást kell találni a finanszírozásra. Kérdés, hogy a karitatív szervezetek kitartanak-e addig, hiszen – mint Adányi László elmondta – e téren azonnali intézkedésre lenne szükség, hogy munkájuk eredményesebbé váljék.A főtitkár szerint a kiosztható holmik mennyiségét tovább csökkenti az élelmiszerek és a gyógyszerek esetében a szavatossági idő kérdése.– Mindenki tisztában van azzal, hogy a gyártók a meghatározott időpontig az árucikk jó minőségét garantálják, a szavatosság lejárta nem azt jelenti, hogy az azután használhatatlan. Az élelmiszerek esetében néhány vizsgálattal megállapítható, hogy fogyaszthatók-e, adott esetben a szavatosság néhány hónappal meghosszabbítható. Ez az út a gyógyszerek esetében is többnyire járható. De sokszor előfordul, hogy olyan árut kapunk, amelynek a szavatossága egy hónap múlva jár le, de a kiosztása nem fejeződik be addig. Ezért megtörténhet, hogy valaki lejárt szavatosságú élelmiszert vagy gyógyszert kap, és ez megengedhetetlen. Ha bármi baj történik, a felelősség teljes mértékben a karitatív szervezeteket terheli. Ez olyan probléma, amely gyakorlatilag feloldhatatlan – magyarázza. Ilyen esetben sem vállalkoznak a kiosztásra.Adányi szerint az is nagy gond, hogy a törvény kimondja, csak rászoruló természetes személyeknek osztható adomány, tehát szervezeteknek – például szociális otthonoknak – nem. Akkor sem, ha egy egymilliós értékű házimoziról vagy tévéről vagy éppen egy méregdrága hifitoronyról van szó. Pedig ezek a dolgok egy szegény emberen nem segítenek, hiszen nem ilyesmire van szüksége elsősorban. Egy közösségnek – például egy szociális otthon lakóinak – hasznosak lehetnek, és a felhasználás módja megfelelne a törvény szellemének. Ennek ellenére a mostani szabályozás szerint nem tudják kiosztani az ilyen nagy értékű dolgokat.Major Mária is úgy látja, ezen a ponton szükség van a törvény módosítására, rugalmassá tételére. A főosztályvezető asszony szerint azonban a legfontosabb kérdés a márkavédelemmel összefüggő problémák rendezése, mert a lefoglalt és kiosztható áruk nagy része hamisított ruhanemű.– A márkavédelem fontos dolog és jogos igény. Ugyanakkor alaposan megnehezíti – sőt sok esetben lehetetlenné teszi – a ruhaneműk karitatív célú felhasználását. Hiába áll a vámraktárban tízmillió forint értékű hamis Adidas zokni, nem tudjuk kiosztani – magyarázza Adányi László, miközben egy nejlonzsákból „márkátlanított” kabátokat húz elő. – Vannak esetek, amikor a lefoglalt áru viszonylag jó minőségű, és van lehetőség rá, hogy a márkajelzést eltakarjuk. Persze a törvény kötelez minket: a jelzéseket „bombabiztosan” kell eltávolítani, hogy később semmiképpen ne lehessen visszaállítani az eredeti állapotot. Ezeken a kabátokon például – emel fel egy divatos téli dzsekit – ezt úgy oldottuk meg, hogy kivágtuk a mell- és a hátrészből az emblémát, majd egy kör alakú színes textíliával befoltoztuk a lyukat. Nem túl esztétikus ugyan, de használható – mondja, miközben elteszi a bizarr látványt nyújtó télikabátot.A szervezet egyébként csak azért tudta a márkátlanítást elvégezni, mert olyan rehabilitációs intézeteket is működtet, ahol a gyógyult szenvedélybetegek minimális ráfordítással el tudják végezni ezt a munkát. Ha egy vállalkozót kellene megfizetni, nem tudnák vállalni a költségeket, így nem is hoznák el a kiosztható holmit.– Voltak olyan elképzelések, hogy például a pólókra rábélyegeznénk, hogy hamisítvány, vagy lenne egy olyan „díszítés” rajtuk – például egy szív –, ami nyilvánvalóvá tenné, hogy karitatív célra felhasznált, hamis ruháról van szó. Könnyű belátni, hogy az ötlet több szempontból is megvalósíthatatlan, és megalázó a rászorulóknak. Nem beszélve arról, hogy ezzel nem tennénk eleget a törvény előírásainak sem, hiszen a márkanév ugyanúgy látható maradna egy silány minőségű ruhán – magyarázza.Vannak olyan vélemények, hogy a márka nevének megjelenése akár egy „megkülönböztető jelzéssel ellátott” hamisítványon tulajdonképpen reklámnak is tekinthető. Ez messzire vezető kérdés, de annyi bizonyos, hogy Adányi szerint ebben az irányban nem történtek lépések a cégek részéről. A hamisított ruhák esete azért bonyolult, mert a rászorulók és a cégek egyaránt jogos igényeit párhuzamosan figyelembe kell venni, és meg kell találni azt a megoldást, amely mindkét félnek elfogadható.– Azt elértük, hogy ne lehessen mindent megsemmisíteni – és ez siker. Azt viszont nem tudtuk elérni, hogy mindent ki lehessen osztani, és ez kudarc – összegzi az utóbbi hónapok tapasztalatait a főtitkár.Változtatni kell a törvényen!Major Mária reményteljesebben látja a helyzetet:– Annyi bizonyos, hogy tovább kell lépni ebben a kérdésben: a márkatulajdonosokkal intenzívebb együttműködésre van szükség.A főosztályvezető asszony szerint belátható időn belül előrelépés történik ezen a téren. A minisztériumnak több elképzelése is van a probléma megoldására. Ahogy fogalmazott, folyamatosan tárgyalnak, de a dolgukat megnehezíti, hogy a lefoglalt holmik karitatív felhasználásának nincsenek nemzetközi előzményei. A gazdaságilag fejlett országokban – ahol a legtöbb nagy márka központja található – fel sem merül a hamis ruhák felhasználásának lehetősége. Bár tagadhatatlan, hogy Nyugaton ezek a cégek – más módon ugyan, de – nagy részt vállalnak a jótékonysági munkából. A törvény szerint a minisztérium tizenöt napon belül köteles értesíteni az érdekelt cégeket arról, hogy hamis árut koboztak el. A márkatulajdonosnak harminc napon belül jeleznie kell, hogy hozzájárul-e a ruhák kiosztásához. Ha a válasz elutasító, a bíróságon meg lehet támadni. A minisztérium Major szavai szerint a pereskedést szerencsétlen gesztusnak tartja, igyekszik elkerülni. Mint elmondta, a márkavédelemhez való hozzáállás olyan érzékeny kérdés, ami európai uniós csatlakozásunkat is érinti.Adányi László szerint a számtalan probléma ellenére eredményeket is elértek.– Természetesen nem minden ruha márkavédett, vannak kiosztható élelmiszerek, egyszer-egyszer igazán szép, értékes dolgokhoz is hozzájutunk. Néhány hete például Seiko órákat oszthattunk szét – magyarázza. Azért ez is gondot jelent szerinte, mert egy szegény családnak nem márkás órára van a legnagyobb szüksége, az adományt viszont a törvény szerint elvileg nem teheti pénzzé. Ez sajátos konfliktushelyzet: a rászorulók valódi igényei és a lehetőségek nem fedik egymást. Szerinte segítséget jelentene, ha a törvény például lehetővé tenné, hogy egyes esetekben pénzzé lehessen tenni a lefoglalt tárgyakat, hogy olyan dolgokat vásárolhassanak a karitatív szervezetek az árukon, amire valóban szükség van.Az adományok kiosztásában ezenkívül külön nehézséget jelentenek az adminisztrációs kötelezettségek is.– Nemrég a keleti határon lefoglaltak több ezer darab színes hajcsatot – magyarázza a főtitkár. – Ezeket kiosztottuk, de a szabályok szerint minden egyes darab átvételéről elismervényt kell aláíratnunk, amely tartalmazza az adomány átvevőjének személyes adatait. El lehet képzelni, ilyen esetben mekkora papírhegy keletkezik. Ezen a merev rendszeren mindenképpen változtatni kellene, mert így a rendszer működésképtelen – mondja a főtitkár.Major Mária is úgy látja, elengedhetetlen, hogy az adminisztrációt ésszerűsítsék. Persze ez nem azt jelenti, hogy nincs szükség precíz, ellenőrizhető elszámolásra. Azt azonban, hogy a kiosztható holmik egy részét esetleg értékesíthessék, nem tartja járható útnak. Hiszen a VPOP által lefoglalt holmik egy részét, azokat, amelyek nem esnek a karitatív törvény hatálya alá, most is pénzzé teszik – az összeg az államkasszába folyik be. Ha megindulna a „karitatív kereskedelem” is, az óhatatlanul feszültségekhez vezetne az érdekelt felek között, ami véleménye szerint nem lenne szerencsés.A főosztályvezető mindezekkel együtt bizakodó. Ahogy mondja, bár sokat dolgoznak, egyelőre kevés a látszatja. Az eddigi tapasztalatok alapján ésszerűsíthető a rendszer. A minisztérium a jótékonysági szervezetek jelentései alapján törvénymódosítást készít elő, amelyet még az első féléves törvénykezési ciklusban be szeretnének terjeszteni a parlament elé. A Karitatív Tanács tagjai ma adják át a minisztériumnak az utóbbi hónapok tapasztalatait összegző jelentéseiket. Adányi szerint a törvénymódosítástól azonban nem szabad csodákat várni. Ahogy mondja, olajozottabbá válhat ugyan a munka, és ez könnyebbséget jelent, de szerinte az elkobzott holmik kiosztásával azután sem lehet tömegeken segíteni. Amíg a márkavédelemmel kapcsolatos gondok nem orvosolhatók, sajnos nem várható áttörés.Annyi viszont bizonyos, hogy a ki nem osztott, el nem adható holmik addig is a szeméttelepek égetőiben végzik.