A papírforma érvényesült

Vasárnap este a lisszaboni Hotel Altis előtt csak lassan gyülekeztek az emberek. Pedig ekkor már ismert volt a tény, hogy Jorge Sampaio újabb öt évig lesz Portugália elnöke. Sok ünneplőt vártak a portugál szocialisták, akiknek ez a szálloda amolyan kabala is lehet, hiszen mind a parlamenti választások, mind az elnökválasztások éjszakáin ide várják a sajtó képviselőit. Azt már hetekkel ezelőtt lehetett sejteni, hogy a január 14-i elnökválasztások után az eddigi államfőnek, Sampaiónak nem kell kiköltöznie a Belém-palotából. Ezért aztán talán még az sem nevezhető meglepőnek, hogy a szavazásra jogosultak több mint 49 százaléka nem ment el vasárnap voksolni. Ez a nagyarányú érdektelenség alaposan megdöbbentette a portugál politikai elitet, egyben kiváló témát adott az elnökválasztás unalomba fulladásától igencsak tartó médiának. A pártatlan elemzők szerint egyszerűen arról van szó, hogy az elnökválasztás már előre lefutottnak tűnt, ráadásul a portugál elnöki hatalom igencsak jelképesnek mondható.Jorge Sampaio, akit 1996-ban választottak először államfőnek, Portugáliában nagyon népszerű politikusnak számít. Egy kicsit neki és a kormányfő Antonio Guterresszel fenntartott jó kapcsolatának is köszönhető, hogy a kisebbik ibériai országban az elmúlt években nem alakult ki alkotmányos válsággal fenyegető konfliktus.Nem volt ez mindig így. A kilencvenes évek elején ugyanis igencsak puskaporos volt a levegő Lisszabonban, amikor két karizmatikus közjogi méltóság, a kormányfő, Anibal Cavaco Silva és az elnök, Mario Soares szinte naponta vívta meg politikai csatáit. A két politikus, a jobbközép szociáldemokrata párti (PSD) Cavaco és a szocialista (PS) Soares ellentéte után a portugálok számára szinte felüdülést jelentett a Sampaio–Guterres tengely békés együttélése. Sokak szerint már ezért sem volt esélye egy jobboldali elnökjelöltnek a vasárnapi választásokon.A portugál jobboldalnak egyébként már régóta az a legnagyobb gondja, hogy Cavaco óta nem találja meg igazi, karizmatikus vezetőjét. Az egykori kormányfő, aki öt éve az elnökségért folyó versengésben egyszer már alulmaradt Sampaióval szemben, most egy kicsit sértetten kommentálta az eseményeket. Szerinte a mostani választás sárga lapos figyelmeztetés volt az országot irányító szocialista vezetésnek.A PSD-nek és a néppártnak azonban elsősorban igazi vezéregyéniséget kell találnia, és egymással is tisztáznia kell viszonyát. Persze a szocialistáknak sem lesz egyszerű, hiszen a következő években ők is vezetői generációváltásra kényszerülnek. Sampaio még egyszer nem lehet elnök, Guterres láthatóan elfáradt a két kormányfői ciklusban, és bár tegnap még azt mondta, hogy nem csábítja az államfői poszt, a portugál sajtó mégis ennek lehetőségét találgatja.