A rejtély megoldódott?

Valószínűleg megoldották a tavaly augusztusban szerencsétlenül járt orosz tengeralattjáró rejtélyét amerikai törvényszéki szeizmológusok. A kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy a Kurszk elsüllyedését és a legénység elvesztését nem becsapódásos eredetű robbanás okozta, mint ahogyan azt a katasztrófát vizsgáló orosz kormánybizottság máig állítja. Az Amerikai Geofizikai Unió hetilapjának híre szerint az orosz tengeralattjárót elsüllyesztő robbanások erős lökéshullámait a Balti-tenger térségében, valamint az azon kívül elhelyezkedő állomások is regisztrálták. Ezeket az adatokat használták fel a szakemberek arra, hogy rekonstruálhassák a katasztrófát.Mint ismeretes, az észak-orosz hadiflotta egyik büszkesége, az 1994-ben vízre bocsátott, NATO-kód szerint Oscar–2 osztályú Kurszk 118 emberrel a fedélzetén lőgyakorlaton vett rész a Barents-tengeren, amikor megszakadt vele a rádió-összeköttetés. Eleinte azt hitték, hogy csak a hajó elektronikája hibásodott meg, majd kiderült: tragikus szerencsétlenségről van szó. Egy közeli norvégiai szeizmográfiai mérőállomás adatai alapján megállapították, hogy a 154 méter hosszú tengeralattjáró előbb orrával a tengerfenékhez csapódott, majd a hajótest belseje is felrobbant. Ilja Klebanov orosz miniszterelnök-helyettes és a katasztrófa körülményeit vizsgáló kormánybizottság arra a következtetésre jutott: a Kurszk elsüllyedésének legvalószínűbb oka, hogy a hajó „víz alatti, úszó tárggyal ütközött”, amelynek vízkiszorítása legalább nyolcezer tonna. Ezt követően a Kurszk a tengerfenékhez csapódott. A bizottság akkor arról is hírt adott, hogy a tengeralattjáró feltehetően egy második világháborús tengeri aknára futott.Az amerikai törvényszék szakemberei szerint a szeizmikus állomások a katasztrófa idején és helyén két robbanást is megfigyeltek. Az első 250-szer kisebb volt a másodiknál, és a két esemény között 135 másodperc telt el. Az elsőt csak néhány közeli állomás regisztrálta, míg a második olyan erejű volt, hogy 5000 km-re a szerencsétlenségtől is érzékelték. A szeizmikus vizsgálatból utóbb azt is megállapították, hogy a második egyetlen nagy robbanásból állt. A szerzők úgy gondolják, hogy az első robbanáskor a Kurszk a felszín közelében volt, mivel a filmfelvétel a tengerfenéken a periszkópot állított helyzetben mutatta. Az is biztos, hogy az első robbanást megelőzően a legénység rádión tűzparancsengedélyt kért. Ez a robbanás egy modern torpedó robbanófejével volt megegyező erejű. A kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy a torpedó nem a hajón kívül robbant fel, esetleg túl korán robbant, és a tengeralattjáró nyelte el az energia legnagyobb részét.Ami a második szeizmikus jelet illeti, az nem származhatott ütközésből, ugyanis a Kurszknak 80-100 méterre sokkal gyorsabban kellett lesüllyednie, mint amit a robbanások között eltelt 135 másodperc mutat. Szerintük a robbanás a tengerfenéken történt, de csak az után, hogy a tűz már más fedélzeti fegyevereket is elért.