Edgar Allan Poe-t egyaránt lehet szeretni nyomorúságos, boldogtalan élete és ragyogó művei miatt. Mindkettő alapján szép számmal születtek követői. Zseniális műveit és gyengébb alkotásait ugyanúgy hitelesíti művészetének alfája és ómegája: az élete. Olyan életet élt, és olyan életművet hagyott hátra, amely – Borges szavaival élve – több árnyékot is vet egyszerre.Talán erre a rejtett, közös forrásból táplálkozó sokszínűségre érezhetett rá a szegedi kiadó, amikor úgy döntött, hogy öt kötetben megjelenteti Poe elbeszéléseit, tematikus rendben, kétnyelvű kiadásban. Amellett, hogy újabb, eddig magyar nyelven nem olvasható novellák is helyet kaptak a kötetekben a már talán túl jól ismertek mellett, e kiadás legnagyobb érdeme egyértelműen az eredeti és a fordítás egymás melletti közlése, amelynek segítségével minden eddigi válogatásnál teljesebb képet nyerhetünk erről a mai napig nem kellőképpen értékelt világról.A kötetek jelzői – misztikus, különös, rejtelmes, kegyetlen, meghökkentő – érvényesek lehetnek valamilyen, nem túl releváns módon értelmezett szinten ezekre az írásokra. Poe alakjai, helyzetei már megalkotásukkor szándékoltan archetipikusak és romantikusak voltak, a rá annyira jellemző álomszerű, lidércnyomásos atmoszférát keltették. Mindaz, amiről írt, elsősorban életéből fakadt, még akkor is (mint ahogyan azt néhány mai amerikai irodalomtörténész kiderítette), amikor azt állítja, hogy tudatosan hozta létre művét.Első számú múzsája, egyben éltetője az éjszaka. Ha nincs éjjel a mű nagyobb részében, akkor majd lassan beköszönt az egyik oldalon; vagy minden, ami történik, olyan, mintha éjjel kellene történnie. Ez az éjszaka az emberi lélek éjszakája, minden itteni kín elsősorban lelki kín, lelki megkínzattatás. A befalazás, az élve eltemetés, az inga, amely közeledik az áldozatához, a fekete macska, amely bűnösségünk leleplezését jelenti, a rémület, a téboly, a rettegés, mind-mind a lélek sötét mélységének egyfajta materializálódása. A kínokkal telített, rejtelmes megfoghatatlant kell kiadni, leleplezni és felmutatni. Nem elfojtani, nem kétségbeesni a sötétben, hanem megragadni. Idáig jutott el Poe, a magányos zseni tépelődéseiben.(Edgar Allan Poe: Misztikus történetek; Meghökkentő mesék; Rejtelmes történetek; Kegyetlen mesék; Különös történetek. Lazi Kiadó, Szeged, 2000. Ára: 1400 forint kötetenként)
Fucsovics díjat vett át, a romboló osztrák is nagy tapsot kapott
