Csak semmi marhaság!

Európában kitört a biohisztéria – ezzel a kissé cinikusan hangzó címmel tűzte pénteki számának címlapjára a Népszabadság az immár valóban kontinentális méretűvé dagadt marhahúsbotrányról szóló tudósítását. Azért tartom cinikusnak, de legalábbis nagyon fonákra sikeredettnek a címadást, mert e szóösszetételben azt sugalmazza, mintha az újságolvasó emberek nem a mérgező marhahúsról szóló egyre rémisztőbb hírektől kezdenék elveszíteni az önuralmukat Európa-szerte, hanem valamiféle újabb biodivat gerjesztene bennük fékezhetetlen vágyakat. Márpedig az ok-okozati összefüggés úgy fest, hogy az egyik legalapvetőbb élelmünkkel történt minősíthetetlen emberi manipuláció következtében végképp elveszni látszik a bizalom: aki teheti, az iparilag előállított helyett csakis biztonságos környezetből származó hátszínszeletet szeretne a tányérján látni.Mert nézzük csak a dolgot őt magát, ahogyan ezen a hasábon illik! Az egész úgy kezdődött ugyebár, hogy egyes derék újító emberek, tisztán gazdasági megfontolástól vezérelve – magyarul nyerészkedés céljából – állati tetemekből készített lisztet kezdtek adagolni a derék kérődző állatok takarmányához. Eleinte csak keveset, szőr mentén, aztán ha egy üzlet beindul... Ne kelljen naphosszat álldogálnia a réten a szegény növényevőnek, legelészéssel múlatva a drága időt, de azért persze jusson elegendő fehérjéhez az istálló falai között, hadd hízzon gyorsan a felsálja. S hogy ott se foglalja a drága helyet sokáig, egy kis hormonnal is ösztökélni kezdték a növekedését, majd amikor a természetellenes tartás következtében újfajta betegségek kezdtek feltünedezni az élő fasírtüzemeken, antibiotikumot is kavartak a marhák napi menüjéhez.Ez az évtizedekkel ezelőtt kezdődött nemzetközi disznóság (elnézést az egyelőre még ehető haszonállatunktól) az elmúlt években példátlan meglepetéssel szolgált. Úgy is felfoghatnánk, hogy a természet a maga módján visszavágott a „tudományos” emberi beavatkozásért: olyan rendkívül rezisztens fehérjemolekulát fejlesztett ki, amely vígan kiállja a főzés, sőt a sütés próbáját is. Nesze neked velős csont, táfelspicc, vínersnicli, Krúdy- összes. A beteg birkák dögeiből készült táppal életveszélyes kórokozó került a szarvasmarhába, a táplálkozási lánc végén meg ott ülünk mi az asztalnál. Kinek van étvágya Szapáry-rostélyost enni, amikor éppen a Creutzfeld–Jacob-kórról olvasott, persze nem az étlapból? Bon apetit!Azon sem lehet csodálkozni, hogy a legnagyobb európai piacot jelentő Németországban a múlt héten összeomlott a marhahús-kereskedelem. A kárt persze megint a fogyasztóval fogják megfizettetni, hiszen a hiány az egekig verheti fel az árakat. A biotermékek máris jóval drágábbak a „gyárinál”, teljes joggal. Schröder kancellár szerint aki egészséges húst akar enni, annak több pénzt kell áldoznia rá. Eszembe jut régebbi olvasmányaimból, hogy a középkortól fogva évszázadokon át Magyarországról, az Alföldről hajtották a marhát a nürnbergi, augsburgi, kölni piacra. A ridegen tartott, legeltetett magyar szürkemarha-állomány állítólag mentes maradt a kergekórtól, eleve bio-élelemnek minősül. Ebben az euroskandalumban, amelynek szele már nálunk is rezgeti a levegőt, igencsak észnél kell lennie mindenkinek. Felelős helyen marhaságot csinálni nem lehet.