Én nem tudom...

Én nem tudom, mikor gondoltam utoljára Kéri Lászlóra, a neves politológusra, számos alapvető mű szerzőjére. Valószínűleg jó régen, s ez az alapvető hibámra, az érdeklődés hiányára utal. Most sem gondoltam volna rá, ha a Nép-szava hasábjain nem említi meg – bizonyos összefüggésben – a nevemet.Kéri László, akiről minden lehető alkalommal kiderül, miszerint egykor Orbán Viktorék tanára volt a jogi karon, most abból kifolyólag nyilatkozik, hogy elkészült Hatalmi összefüggések című összefoglaló művével, amelyben „az elmúlt évtized kormányait tudományos, kritikai módszerekkel elemzi”. Többek között „bebizonyítja: nem érdemes befurakodni a tömegkommunikációba”. Az izgalmas mű egy másik (két évvel ezelőtt közreadott) izgalmas műnek, a Tíz év próbaidőnek a folytatása.Az interjúban a következő sorok vonatkoznak rám:Riporter: „Felkészült a könyv miatti politikai támadásokra?”A szerző: „Az ilyen átfogó munkához felkészült ember már nem aktuálpolitikai beállítódással viszonyul. Más kérdés, ha megjelenik, elkezdik így-úgy magyarázni, vagy Kristóf Attila meg Lovas István és mások, akiknek mindegy, egy vagy ezer oldalt írok, olvasták vagy csak a kirakatban látták, azt mondják róla, amit személyemről gondolnak. Vagyis: nincsenek illúzióim”.Amikor Kéri észrevette, hogy nekem mindegy egy vagy ezer oldalt ír-e, a vesémbe látott. Valószínű azonban, hogy „átfogó munkájához” sehogysem viszonyulok. Fáj viszont, hogy a részemről várható „politikai támadásokkal” kapcsolatban „nincsenek illúziói”. Továbbá: nem értem egészen, mit jelent az, hogy „vagy Kristóf Attila”, mert a nevem előtt nem áll alternatíva, csak mögötte Lovas István.A politikai támadásokról annyit: emlékezetem szerint 1994-ben írtam le először és (ez ideig) utoljára Kéri László nevét, mégpediglen akkor, amikor ő a magyar közszolgálati rádióban kijelentette, hogy Orbán Viktor politikai hibák sorozatát követte el, többek között, hogy interjút adott nekem. Ezt én ugyan nem vettem támadásnak, de azért válaszoltam rá némi iróniával és öniróniával, magamra vállalva 1994-ben, hogy én vagyok a Fidesz Piszkos Fredje, mivel rokonszenvem Orbánék bukását eredményezi. Jelenleg nem tudom, hogy áll ez a kérdés (most hatalmi pozícióban), mivel – talán óvatosságból – rokonszenvemmel csínján bánok.Egyszóval, az elmúlt esztendőkben nem foglalkoztatott Kéri „összefoglaló” munkássága.Azt interjúban van azonban néhány mondat, amely némiképp elgondolkoztat.Azt mondja Kéri: „Engem is meglepett, hogy az Antall-kormánnyal most már sokkal békülékenyebb vagyok, mint annak idején voltam. Az idő tájt, hallgatva a közhangulatra, én is azt mondtam, őrültek ezek, de saját akkori tévedéseimet most helyreigazítom a könyvben.”Ez a gondolatsor mentes mindattól, amit egy tudományos összefoglaló elmétől általában elvárunk. Egy „felkészült” politológus nem hiszi és nem mondja azt „hallgatva a közhangulatra”, hogy „ezek (vagy azok)” őrültek. Az „akkori” tévedések „most” helyrehozhatatlanok. Ami megesett, megesett. Én nem most, hanem akkor próbáltam „helyreigazítani”, a Kérihez hasonlók „tévedéseit”. Ezért vagyok máig felkészületlen és kritikátlan, ezért példálódzhat velem Kéri, mint az ő támadására kész ellenséggel.Az utolsó kérdésre, hogy „kiknek írta a könyvét”, a szerző így felel: „Nem politikusoknak. Engem hidegen hagy, kerül-e Áder vagy Kövér kezébe, elolvassa-e, és mit gondol róla...”Megkockáztatok egy bizonyíthatatlan állítást: éppen ez az, ami Kérit nem hagyja hidegen, bár úgy véli, neki több millió el nem kötelezett állampolgárt kell „szem előtt tartania”. Emiatt prófétai hevület szól belőle, mivel manapság is az „alapvető” és „összefoglaló” politológiai művek körülbelül 5–600 példányban kelnek el. (601, ha én nem csak a kirakatot bámulom, de erre nem érdemes számítania.)Azt viszont, hogy miért kezel sziámi ikerként Lovas Istvánnal, én nem tudom.