Folyamatos sorvadás

Folyamatos leépülés jellemzi a második világháború óta a vajdasági magyar nyelvű oktatást. Egy-egy rövid időszakot kivéve állandóan csökkent a magyar iskolák és a magyarul tanulók száma is. A rendelkezésre álló adatok szerint az 1951/52-es tanévben a Vajdaság területén még 231 iskolában volt magyar nyelvű oktatás, amely összesen 33 533 diákot érintett. Tizenöt évvel később az iskolák száma ugyan 197-re csökkent, viszont a tanulók létszáma több mint negyvenezer volt. Azóta állandó jellegű a visszafejlődés. A legfrissebb adatok 1998-ra vonatkoznak, és ezek szerint a Vajdaságban mindössze 76 iskolának volt magyar tagozata, de ezek közül mindössze 12 intézményben folyt egy tannyelvű magyar oktatás. Ami a területi megoszlást illeti, Bácskában a legjobb a helyzet, ami érthető, hiszen itt több magyar többségű önkormányzat is van. A Vajdaságnak ebben a részében 57 iskolában tanulhattak magyarul a diákok, ez a szám azonban csalóka, ugyanis az 57 közül 47 vegyes tannyelvű iskola, és mindössze tíz tisztán magyar. Különösen lehangoló, hogy a magyarság központjának számító Szabadkán nincs egyetlen olyan iskola sem, amely csak magyar tannyelven működne. Bánátban 19 iskolának van magyar tagozata, de ebből a 19-ből csak két iskolában volt tisztán magyar nyelvű az oktatás. Ha az iskolákat vesszük figyelembe, a Szerémség teljesen elveszett a magyarság szempontjából: a térségben egyetlen iskolának sincs magyar tagozata, és fakultatív anyanyelvápolás is csak egyetlen helyen, Ürögön folyt.Részben az iskolák hiánya, részben pedig az önként vállalt beolvadás vezetett oda, hogy a magyar gyerekek között egyre nagyobb számban vannak azok, akik nem magyar iskolába járnak. A hivatalos statisztikai adatok szerint száz iskolaérett, vagyis hétéves magyar gyerek közül csak 74 iratkozik magyar tannyelvű első osztályba. Sokkal rosszabb a helyzet a középiskolákat illetően, ugyanis ezt a számot követve azt az adatot kapjuk, hogy ebből a 74 fiatalból mindössze 36-an iratkoznak magyar tannyelvű középiskolába, vagyis a magyar diákoknak mindössze egyharmada folytatja anyanyelven tanulmányait az általános iskola után.Ami a felsőoktatást illeti, a helyzet akár tragikusnak is nevezhető. 2000-ben a vajdasági felsőoktatási intézményeknek 1700 magyar hallgatójuk volt, de közülük csak nyolc százaléknak volt alkalma magyarul hallgatni az egyetemi, illetve főiskolai előadásokat. A lakossága számarányához viszonyítva legalább ilyen lehangoló képet kapunk. A hivatalos statisztika szerint ugyanis a magyarság a Vajdaság lakosságának több mint tizenöt százalékát alkotja, viszont a magyar egyetemisták száma alig öt százalék körül alakul. A további adatok is arra utalnak, hogy egyre nagyobb méreteket ölt a beolvadás. Jelenleg több mint hatezer magyar általános iskolás jár szerb tagozatra, míg a középiskolások esetében ez a szám meghaladja a háromezret.Attól függetlenül, hogy milyen rendszer volt az elmúlt években Szerbiában, nem lehet azt állítani, hogy akadályozták volna a magyar nyelvű tagozatok megnyitását, ugyanis a törvény szerint magyar nyelvű tagozat megnyitásához tizenöt diák kell, de ettől rendre eltértek, és nem volt ritka az olyan példa sem, hogy három-négy magyar diáknak is tagozatot nyitottak.Külön fejezetet érdemelne az iskolaprogram, vagyis az, hogy a magyar diákok nem részesülnek magyar szellemiségű oktatásban. Ezt leginkább a történelemtanítás példázza, vagyis az az adat, hogy az V–VIII. osztály között a magyar diákoknak összesen 248 történelemórájuk van, és ebből mindössze 11 órán át tanulják a magyar történelmet, tehát a négy év óraszámának 4,4 százalékát irányozta elő erre a minisztérium.A mostani nagy változások időszakában remélhető: az oktatás bizonyos szinten visszakerül a tartomány hatáskörébe, ez azonban magában véve nem jelent semmilyen garanciát arra, hogy javulhat a magyar oktatás minősége. A tények ugyanis arra utalnak, hogy a vajdasági magyar általános iskolák lepusztulása a hetvenes években gyorsult fel, vagyis akkor, amikor a Vajdaság autonóm tartomány, politikai, gazdasági és alkotmányjogi önállósága eddigi történelme során a legnagyobb volt. Tehát egyértelmű, hogy ezen a téren csak a hatékony kisebbségi érdekvédelem jelenthet haladást.