Gyilkosok új személyazonossággal

Ezerkilencszázkilencvenhárom februárjában ördögi bűncselekmény híre rázta meg a brit közvéleményt. Robert Thompson és Jon Venables meggyilkolta James Bulgert. A bűncselekményt három tényező tette különösen megdöbbentővé. Az áldozatot kétéves korában gyilkolták meg, a bűntett elkövetésekor mindkét tettes tízéves volt, és az előre megfontolt szándékkal, hidegvérrel elkövetett bűncselekmény ádáz szadizmusra vallott. A szerencsétlen gyermeket egy bevásárlóközpontban nyüzsgő tömegben szakították el anyjától, egy vasúti pályához hurcolták, ott hosszú időn át kínozták, kövekkel agyonverték, majd a holttestet úgy hagyták ott, hogy a látszat vasúti szerencsétlenségnek tűnjék. A két fiút a bevásárlóközpontban működő, zsebtolvajok kézre kerítésére szolgáló ipari tévé felvételei és a járókelők bejelentései alapján találták meg.A kiskorúak által elkövetett súlyos bűncselekmények általában erkölcsi és jogi probléma elé állítják a nyomozó szerveket és az igazságszolgáltatást. Mikor éri el egy gyermek azt a kort, amely után felelősnek mondható tetteiért, amikor világos fogalma van a jó és a rossz közötti különbségről, tettének következményeiről önmagára, az áldozatra, annak hozzátartozóira?Robert Thompson és Jon Venables ügyét különleges körülmények és feltételek között vizsgálták. A bűnpert megelőző kihallgatások családtagjaik, védőügyvédeik és szociális gondozók jelenlétében történtek. A per színhelye nem a törvényszéki tárgyalóterem volt, a két kiskorú vádlott nem a vádlottak padján ült, közönség nem volt, csupán családtagok és szociális gondozók. Az orvos szakértők nem találták elmebetegség vagy lelki zavar nyomait egyik vádlottnál sem, de hamarosan kiderült, hogy mindkettő zavaros körülmények között, a normális melegséget és összetartást nélkülöző családban nőtt fel. Az ítélet az volt, hogy mindkettőjüknek legalább nyolc évet kell fiatalkorúak számára fenntartott, zárt intézetben töltenie. Michael Howard akkori belügyminiszter, a brit belügyminiszterek jogával élve, ezt az időtartamot 15 évre növelte, de Jack Straw, a jelenlegi belügyminiszter visszaállította az eredeti nyolc évet. Hangsúlyozni kell, hogy ez a fogságban töltendő minimális időtartamot jelenti. A gyilkosokat csak feltételesen helyezik szabadlábra, s utána állandó megfigyelés alatt állnak, rendszeres kapcsolatot kell fenntartaniuk a felügyeletükkel megbízott hatósági személlyel, és ha bármilyen újabb bűncselekményt követnek el, azonnal börtönbe kerülnek.A nyolc év rövidesen letelik, az immár 18 éves Thompson és Venables szabadlábra kerül. Fogva tartásuk helye kezdettől ismeretlen volt, csak anynyit lehet tudni, hogy kitűnő oktatásban részesültek, s mindketten érettségi vizsgára készülnek. Szabadon bocsátásuk helye és ideje szigorú titok. Új személyazonosságot kapnak: új anyakönyvi kivonatot, társadalombiztosítási azonosító számot, új családtörténetet kitalált nevű szülőkkel és hozzátartozókkal. A múlt héten a legfelső bíróság családi tagozatának vezető bírója olyan határozatot hozott, amelynek értelmében soha senkinek nem szabad kinyomoznia hollétüket, közzétennie fényképüket, tartózkodási helyüket, körülményeiket. A határozat érvénye, a jogszolgáltatás kifejezésével élve: contra mundum, ami azt jelenti, hogy sem magánszemélynek, sem a médiának nem szabad Thompsonra és Venablesre vonatkozó értesülést megismételnie, még akkor sem, ha az angol és a walesi igazságszolgáltatás hatáskörén kívüli területeken – külföldön, az interneten vagy éppen a külön igazságszolgáltatási rendszerrel működő Észak-Írországban, Skóciában – közzétettek ilyen értesülést.A bírói határozat ellen három sajtócsoport készül fellebbezni azon az alapon, hogy sérti a sajtó- és szólásszabadságot. A bíró azzal indokolta határozatát, hogy miután a két gyilkos letölti kiszabott minimális büntetését, joga lesz rá, hogy megtorlástól vagy üldöztetéstől mentes új életet kezdjen. Kétségtelen, hogy a bűnper idején és az utóbbi hónapokban is több alkalommal hangzottak el olyan kijelentések az áldozat családtagjai részéről, amelyekből arra lehet következtetni, hogy Thompson és Venables életét vagy testi épségét veszély fenyegetné, ha azonosságuk és tartózkodási helyük kiderülne. A határozat merőben új jelenség a brit jogtörténetben, amennyiben még körültekintőbb védelmet nyújt a két gyilkosnak, mint amilyenben 1968-ban az akkor 11 éves Mary Bell, két kisgyermek gyilkosa részesült. Őt csak új személyazonossággal látták el, de nem mondtak ki contra mundum tilalmat az azonosságára vonatkozó adatok közlésére, ha ezek ismeretessé válnak.A brit közvélemény meglehetősen megoszlik a bírói határozatot illetően. A Daily Mail nemcsak az igazság megcsúfolását látja a gyilkosok védelmében, hanem arra is felhívja a figyelmet, hogy a határozat logikája értelmében minél vérlázítóbb gaztettet követett el valaki, annál gondosabb védelemre jogosult. A Daily Telegraph elsősorban a sajtószabadság elleni vétségben marasztalja el a határozatot, míg a Daily Mirror helyesléssel ír róla annak ellenére, hogy tulajdonosának vállalata fellebbez ellene. A nagy példányszámban megjelenő Sun elismeri, hogy a bírónak nehéz problémát kell megoldania, de helyteleníti a választott megoldást. Két szabadelvű napilap, a Guardian és az Independent azonosul a bírói határozattal, a Daily Express pedig rámutat, hogy a két fiatalember mélységesen megbánta tettét, és védelemre szorul.A közvéleményt általában nyugtalanítja, hogy a gyilkosok a cselekedetüknek megfelelő büntetés nélkül maradtak, hiszen az elmúlt nyolc év alatt állandó kapcsolatot tarthattak fenn családjukkal, jó bánásmódban és olyan nevelésben, oktatásban részesültek, amilyenre korábbi életükben nem is számíthattak volna. Mások ezzel szemben úgy érzik, hogy az új személyazonosságról csakhamar lehull a lepel, és attól kezdve Thompson és Venables élete olyan lesz, mint az üldözött vadé. Kétségtelen, hogy ezrével, talán tízezrével is vannak az országban, akik szívesen vetemednének tettlegességre ellenük, és ez a tettlegesség esetleg gyilkosságot jelentene.Végső soron az ügy visszavezet a régi kérdéshez: mire való a büntetés? Arra-e, hogy az okozott szenvedésért szenvedéssel fizessen, bosszút álljon az áldozat és a társadalom nevében a bűnözőn, vagy arra, hogy rehabilitálja, átnevelje, visszatérítse a társadalom kebelébe? Esetleg arra, hogy őt magát és másokat elrettentsen hasonló bűntettektől, vagy pedig egyszerűen arra, hogy „kivonja a forgalomból”, lehetetlenné tegye, hogy megismételje tettét. A legtöbben kételkednek abban, hogy ilyen bűntettek elkövetőiből valaha értékes tagja válhat a társadalomnak, de annak az álláspontnak is kevés a híve, hogy ha meg akarják óvni Thompson és Venables életét, tartsák őket börtönben. A legáltalánosabb az a vélemény, hogy a bírói határozat ellenére hamarosan lehull a lepel a fiatalemberek kilétéről, hiszen ha egyszer olyan médium jut rájuk vonatkozó értesülések birtokába, amely nem köteles engedelmeskedni az angol bíró határozatának, nem titkolja el, amit kiderített. Ha ez bekövetkezik, menten lehetetlenné válik a két bűnös nagy gonddal felépített új élete.