Határeset

A román külügyminisztérium meglepetéssel értesült arról, hogy minap a borsi határátkelőnél egy terepjáróval közlekedő ember megverte Kozma Imre atyát, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat első emberét. Nem sokkal ezután a román rendőrség közleményben tudatta a nagyvilággal, kétségbe vonja, hogy az esemény (mármint Kozma atya szájon vágása) egyáltalán megtörtént.Nincs messze az idő, hogy kommüniké érkezzen, valójában Kozma atya provokálta a terepjáró békés sofőrjét, odament hozzá és lekent neki két akkorát, hogy a fogai osztályozót játszottak a bentmaradásért.Kozma atya belekeveredett egy pofozkodási ügybe.A magyar külügyminisztérium az eset kapcsán szép diplomatikusan annyit mondott, örömmel nyugtázza, hogy román részről megkezdték a feltételezett pofon körülményeinek kivizsgálását.Vegyük úgy, hogy mi vagyunk Kozma atya, a szent életű ember, szegények gyámolítója, hajléktalanok patrónusa, anyák megmentője. Kiutazunk édes Erdélybe jó szót és szeretetet exportálni a nehéz sorsú ottaniaknak, erreföl a határállomáson hazafelé odalép hozzánk egy rossz arcú, borostás ember, és köszönet helyett két nagy pofont ad nekünk, mindenféle bevezető nélkül.Mit lépnénk erre?Legelőször is a pofozkodónak a fülét felhúznánk csörgőre, aztán ülepen billentenénk és... Ez eddig teljesen emberi.Ekkor viszont (két nagy monokli van a szemünk alatt) arról értesülünk, hogy a román rendőrség kétségbe vonja az elcsattant pofonokat, a magyar külügyminisztérium pedig örömét fejezi ki, hogy a román fél vizsgálni kezdte az atrocitás tárgyát képező két darab brusztflekket. Ha addig nem is, ettől kezdve azonnal rosszul leszünk, mentőt hívnánk, mentő azonban nincs, mert hogy, tegyük fel, a mentőst (Magyar Máltai Szeretetszolgálat) időközben szintén szájon vágták – bár a román rendőrség ezt is kétségbe vonja.