Iraki utódlási játszmák

Szaddám Huszein betegségéről az utóbbi napokban újabb tudósítások láttak napvilágot. Először két éve jelentek meg olyan hírek, amelyek szerzői tudni vélték, hogy az iraki vezető rákban szenved. Ennek tükrében újra és újra felvetődött az utódlás kérdése, hogy aztán egy idő után Szaddám ismét felbukkanjon, mint ahogy most is tette.A Közel-Kelet egyik fő rendezőelve a törzsi alapon folytatott politizálás. Irakban a Tikrit faluból származó Szaddám ragadta magához a hatalmat az 1968-as puccsban, és azóta a hadsereg, a titkosszolgálat és a kormányzó Baath párt főbb tisztségeit kizárólag szülőföldjéről származó személy tölt be. Szaddám halála esetén az utódnak hivatalosan mindenképpen a szűkebb családból kell kikerülnie. A pozíció megszerzésére mindenekelőtt két fiának van nagy esélye. Szaddám idősebb fia, a kicsapongó életet élő, brutális cselekedeteivel hírhedtté vált Udaj az, akire mindenki úgy tekintett, mint a vezető természetes örökösére, de tavaly átmenetileg háttérbe szorult, amikor a családi tanács a fiatalabb fiút, Kuszajt nevezte meg Szaddám helyetteseként „veszély esetére”. A „médiacézár” Udaj azonban még mindig fontos tisztségek birtokosa, és pozícióit erősíti, hogy feleségül vette Szaddám leghűségesebb emberének, a Baath párt főtitkárhelyettesének, Izzat Ibrahimnak a lányát. Kuszaj a titkosszolgálat és az iraki hadsereg elit egységének, a Köztársasági Gárdának a parancsnoka, és szintén fontos családba házasodott. A vezető bizonytalannak tűnik a tekintetben, hogy melyik fiát engedje közelebb a hatalomhoz, s egyelőre egyensúlyoz kettejük között. Várható, hogy a két testvér között kitör a hatalmi harc az utódlásért. A titríti klán is megosztott ennek kérdésében. Ha meghal a vezető, az iraki alkotmány szerint a hatalmat átmenetileg Izzat Ibrahim veszi át.A Nyugatnak egyik lehetséges utód sem tűnik elfogadhatónak. Az Egyesült Államoknak az lenne a legjobb, ha olyasvalaki ragadná magához a hatalmat a biztonsági szervek kötelékéből, aki fajsúlyos személyiség, de nem Szaddám Huszein közeli rokona, akivel átmeneti együttműködés képzelhető el, és akitől talán még nyugatbarát politika is remélhető.A rendszer megdöntésére csak belső erő lehet képes, jelenleg azonban nincs ilyen erő a színen. Ennek ellenére látni kell, hogy a térségben gyors átrendeződési folyamatok indulhatnak el, és egy új hierarchikus rendszer alakulhat ki. Az ország feldarabolása az utóbbi évek folyamán többször is napirenden volt. Mivel azonban fontos ütközőállam, hatalmas olajtartalékokkal, ez kiszámíthatatlan folyamatokhoz vezethetne, amelyek az egész térséget, így az Öböl államait, Szíriát, Izraelt és főleg Törökországot, valamint Iránt destabilizálnák. A kurdok északon független államot alapítanának, amely Törökország és részben Szíria és Irán kurd kisebbségeire gyakorolhatna hatást, felkarolva a helyi szeparatista mozgalmakat, ami egyik államnak sem áll érdekében. Az Irak déli, olajban gazdag területein lakó siíta népesség pedig egy független entitást alkotva, történelmi gyökerek révén szoros szálakat építene ki Iránnal, ami a nyugati érdekeket sértené. Így senki sem nyerne Irak feldarabolásával.