Két tűz között

A kisebbségi baloldali kormányt ellenzékből támogató jobboldali Václav Klaus és a miniszterelnök, Milos Zeman áthúzott portréi alatt a független televíziózás védelmében többször is gyülekeztek a közelmúltban az emberek a prágai Vencel téren. Eközben a közszolgálati tévé híradójának Havel elnök és a Klaus-ellenes, de nagyrészt konzervatív pártokból álló négyes koalíció által támogatott, leváltását nem tudomásul vevő régi, valamint a hatalmi alku keretében az exkormányfőhöz közel álló stáb is készített hírműsort. Ellenkező előjellel, de egyformán elfogultat. Egymás szakmai felkészültségét megkérdőjelezve egyik a demokrácia nevében a sajtó szabadságát, míg a másik szintén a demokráciára hivatkozva a törvényességet védelmezte.Igaza teljesen egyik félnek sem volt, hiszen az új tévéelnök nyilvánvalóan Klaus embere ugyan, ám tapasztalt, profi újságíró. Ugyanakkor a régi stáb sem az előző rendszer kiszolgálója, még ha gondolkodásában érezhetően közelebb áll is Havelhez és a Klausszal két éve szakítókhoz. Nem lehet tehát nem észrevenni, hogy két ideológia hatalmi harcáról is szó van, bár korántsem csupán arról. Akik ma Prágában a sajtó szabadságáért aggódnak, többségükben sajnos éppúgy politikailag motiváltak, mint azok, akik megpróbálták megkaparintani a közszolgálati tévét. Egyébként immár nem média-, hanem belpolitikai válságról van szó, amelyben inkább csak eszköz, utolsó csepp volt a pohárban a furcsa váltás a tévé élén, Jirí Hodac kinevezése.Ha a mostani krízis gyökereit keressük, akkor a jó két évvel ezelőtti eseményekhez kell visszakanyarodnunk. A Havel hívének számító Jan Ruml vezetésével Klaus Polgári Demokrata Pártjából, az ODS-ből kilépettek megalakították a később csak a „Hradzsin pártjának” nevezett, ma a négyes koalíció egyik oszlopának számító Szabadság Uniót. Ezzel megbukott a kormány, az idő előtti választásokon pedig a szociáldemokraták győztek. Milos Zeman azonban csak kisebbségi kormányt tudott alakítani. Mégpedig úgy, hogy paktumot kötött a kampányban őt legkeményebben támadó, ellenzékben lévő Klausszal. E „megegyezéses demokráciából” azonban egyre kevésbé kér a társadalom, s ez megmutatkozott az őszi szenátusi választásokon is, amelynek nyertese a kiábrándultságból leginkább profitáló négyes koalíció. Megfigyelők szerint nem kizárt, hogy ismét idő előtti választásokra kerül sor, ezért vált fontossá a tévé megszerzése is, s a körülötte zajló, a Hradzsin és a négyek által erősített botrány már a kampány nyitásának is tekinthető. S miközben Klaus és Havel évtizedes harcának újabb fejezete zajlik, Klaus népszerűsége zuhan, a hasonló gondokkal küszködő Zeman pedig látványos sasszékkal igyekszik kifarolni a mind kényelmetlenebb médiaháborúból, nem elképzelhetetlen a „koalíciós” szakítás sem.Közben távozott Hodac, leváltották a tévékuratóriumot, a parlament gyorsított eljárásban módosította a médiatörvényt, a problémák azonban maradtak. A sajtó a két tűz, két politikai erő között őrlődve továbbra is báb, hiszen illúzió lenne azt hinni, hogy a „rebellisek” győzelme a tévé függetlenségét jelentené.