Korok – istenek

Az ókori egyiptomiak hitvilágát a különféle vallásos szövegek, himnuszok, imák, sírkamrák belső falára vésett temetési szertartások szövegei alapján rekonstruálhatjuk. A legjelentősebbek az Óbirodalomban uralkodó fáraók piramisainak belső falára vésett gyászszertartások ősi szövegei; a Középbirodalom korának szarkofágjain megmaradt koporsószövegek, az Újbirodalom időszakától kezdve az ókori Egyiptom történetének végéig keletkezett Halottak könyve, a gyászszövegek gyűjteménye. Kr. e. a VI–IV. évezredben minden közigazgatási kerületben (nomosz) kezdett kialakulni az istenek kultusza. Nagy szerepet játszottak a túlvilágról alkotott képzetek, amelyek szerint az e világi élet a túlvilágon, a sírban folytatódik. Ezért mumifikálják a holttesteket. Az elhunyt felett Ozirisz más istenekkel túlvilági ítéletet tart.Jellemző az állatok istenítése: a különféle istenségeket megtestesítő állatok közül a legnagyobb tiszteletnek örvendők közé tartozott a bika, a tehén, a kígyó, a krokodil, a macska, az oroszlán, a sakál, a sólyom és az íbisz. Az ó-egyiptomi állam fejlődésével módosultak a mitológiai elképzelések. Számtalan helyi istenség kultusza megőrizte a maga jelentését, de néhánynak a tisztelete túlterjedt az egyes nomoszok határain, sőt egyik-másikuké egész Egyiptomban általánossá vált. A legjelentősebbek a világ teremtéséről, a napistenségekről és az Oziriszról szóló mítoszok. Azt tartották, hogy kezdetben kaotikus ősállapot létezett: a káoszból lettek az istenek, akik megalkották a földet, az eget, az embereket, az állatokat és a növényzetet. Az első isten a Nap – Ré – volt. Más változatok szerint az emberek Ré szeméből keletkeztek, vagy Hnum agyagból formálta ki őket a korongján.Plutarkhosz részletesen leírta Ízisz és Ozirisz történetét: ő Kr. u. az I–II. században járt Egyiptomban, Hérodotosz hatszáz évvel korábban. Mindketten segítő idegenvezetőink lehetnek a sírkamrák mélyén, a szarkofágok, sírfeliratok között. Embertestű és kosfejű istennek látjuk, két hosszú tollal meg napkoronggal a fején Amon napistent, aki azonosult Ré, Hórusz, Hnum és más istenségekkel. Amon-Ré minden létező megteremtője, vele függ össze a fáraók istenítése, akiket véréből való fiainak tekintettek. Anubisz sakál- vagy kutyafejű ember alakjában jelenik meg. Az elhunyt túlvilági megítélésénél mint bíró szerepelt. Apóphisz a sötétséget és a gonoszt megtestesítő hatalmas kígyóként jelenik meg: Ré vörös kandúr alakjában metszi le a fejét. A fény birodalmából való Hórusz, akit sólyomfejű ember, szárnyas nap alakjában ábrázoltak. Ízisz fia ő, Ozirisz egyetlen örököse.Ízisz a termékenység, a nőiesség, a családi hűség jelképe, a víz, a szél és a tengerhajózás istennője. Kultusza nagy népszerűségnek örvendett még Egyiptom határain túl is. Amikor Széth megöli Oziriszt, Ízisz megkeresi férje holttestét, eltemeti, és halott férjétől megtermékenyülve fiút szül, Hóruszt, akinek majd bosszút kell állnia Széthen. Ozirisz a természet termőerőinek istene, a túlvilág uralkodója. Egyiptom uralkodójaként leszoktatta az embereket a vad életmódról, az emberevésről, megtanította őket a gabonafélék termesztésére, szőlőtelepítésre, kenyérsütésre, sör- és borkészítésre, réz- és aranybányászatra, a gyógyítás tudományára. Öccse, Széth, a sivatag gonosz istene át akarta venni hatalmát.Ré, a sólyomfejű emberként ábrázolt napisten nappal az égi Níluson hajózik, megvilágítja a földet, este átszáll egy másik bárkába, leereszkedik az alvilágba, ahol a sötétség erőivel harcolva a föld alatti Níluson hajózik, s reggel újra megjelenik a horizonton. Ré lánya, az oroszlánfejű Tefnut a nedvesség istennője. Amikor Ré reggel feljön a látóhatáron, Tefnut tüzes szeme csillog a homlokán. Taurt, a gyermekáldás istenét víziló alakjában ábrázolták; az íbiszfejű Thot az írás, számolás istene volt; a kígyóként megjelenített Renenunet a betakarított termés védelmezője; Nut az ég, Maat az igazság istennője. Ozirisz ítélkezéseiben a mérleg egyik serpenyőjébe az elhunyt szíve, a másikba Maat szobra került.