Lengyelország, az úttörő

Leromlott gazdasága miatt a kényszerhelyzetben lévő Lengyelország volt az első, az úttörő a rendszerváltás után a posztszocialista térségben kezdett s mindenütt elkerülhetetlennek látszó sokkterápiák közül.Az évtized legelején a gazdaság katasztrofális helyzete miatt a Világbank és a Párizsi Klub adósságátütemezéshez kötött nyomása által kikényszerített sokkterápia Tadeusz Mazowiecki kormányához, majd konkrétan Leszek Balcerowicz pénzügyminiszter nevéhez köthető. Az intézkedések következtében rövid idő alatt harmadára sikerült leszorítani az inflációt. A lakosság számára viszont mindez szigorú megszorításokat jelentett. Ezek következtében először is megjelent a munkanélküliség, amely még ma is magas, 14 százalékos; megalkották az addig ismeretlen adórendszert, megadóztatták a cégeket is, jelentősen visszafogták a szociális ellátást, s egyre több, addig ingyenes szolgáltatásért kellett fizetni.A terápiával ugyanakkor sikerült stabilizálni a kritikus helyzetben lévő gazdaságot, lefaragták a külső adósságot, biztonságosabbá tették a tőkebeáramlást. A külföld szemében lényegesen javult a Lengyelország-kép, s Varsó egy csapásra az átmenet éllovasává vált. S miután átesett a holtponton, a gazdaság máig tartó növekedésnek indult.A poszt-Szolidaritás kormány persze súlyos árat fizetett a fájdalmas beavatkozásért. Az 1994-es választásokon a szocialisták győztek, akik ezután – gyorsan engedve a közvélemény nyomásának – lelassították a reformfolyamatot, a privatizációt. Megállítani azonban ezt már nem lehetett – nem is akarták –, hiszen sok vitát kiváltott intézkedéseivel Balcerowicz azért nemcsak lerakta a piacgazdaság alapjait, de évekre előre megszabta a gazdaság fejlődésének kereteit. Az expénz-ügyminiszter, később miniszterelnök-helyettes tehát elválaszthatatlan az elmúlt évtized lengyel gazdasági eredményeitől, neve mégis vörös posztó az átlagpolgár szemében. Feltehetően ez a tény motiválta pártját, a Szabadság Uniót is, amelynek elnöke volt, mikor nemrégiben egy alku során a nemzeti bank elnökének jelölte, megszabadulva egyúttal a vele járó politikai terhektől.