Moldova választás előtt

A chisinaui parlament utolsó ülésével egy időben a moldovai pártok megkezdték felkészülésüket a jövő hónap végén sorra kerülő választásokra. Felmérések szerint a Kommunisták Pártja a legesélyesebb a győzelemre.Petru Lucinschi államfő azután döntött a törvényhozó testület feloszlatása és az új parlamenti választások kiírása mellett, hogy a képviselőknek harmadszorra sem sikerült megválasztaniuk az új köztársasági elnököt. Tavaly nyáron a parlament úgy határozott, hogy az államfőt ezentúl nem a szavazópolgárok, hanem a törvényhozás tagjai választják. Lucinschi ezt követően bejelentette, nem vállalja a megmérettetést. A választáson két jelölt indult: Vladimir Voronin, a kommunista párt vezetője és Pavel Barbalat, az alkotmánybíróság elnöke, a jobboldali pártok közös jelöltje. A lehetséges 101-ből egyik jelölt sem szerezte meg a szükséges 61 képviselői támogatást, így a hivatalban lévő államfő feloszlatta a törvényhozást.Közvélmény-kutatási mutatók szerint öt formációnak van reális esélye arra, hogy megszerezze a parlamenti belépéshez szükséges hat százalékot. A választások nagy esélyese a Kommunisták Pártja, amely az utóbbi években is a legnagyobb frakciót alkotta a törvényhozásban. Jelentős erőt képvisel még a Mircea Snegur exállamfő által vezetett Újjászületés és Kiegyezés Pártja, a Demokrata Párt, a Nemzeti Liberális Párt, illetve a Kereszténydemokrata Néppárt (PPCD). Ezek közül gyakorlatilag csak az utóbbi elkötelezett a Romániához fűződő viszony további elmélyítéséhez. Az egyes bukaresti politikai körök által szorgalmazott „két román állam” formulát a Moldovai Köztársaságban a PPCD-n kívül mindegyik párt elutasítja. A választásokon esélyesként induló kommunisták nyíltan oroszbarát politikát folytatnak. Moldova lakosságának 64,5 százaléka a román nyelvet beszélő úgynevezett moldován, 13,8 százaléka ukrán, 13 százaléka orosz.A gagauzok aránya 3,5, a bolgároké 2, a zsidóké pedig 1,5 százalék. A vallásos érzelműek túlnyomó többsége (98 százalék) a román és az orosz ortodox egyház követője. Elhúzódó, véres összecsapások után 1994-ben Chisinau alkotmányban biztosított különleges autonómiát mind a Dnyeszter menti, mind a Gagauz Köztársaság számára. A 150 ezres török ajkú népcsoport belenyugodott a megoldásba, de a 750 ezres Dnyeszteren túli terület (Moszkva bátorításával) azóta is állami függetlenségre törekszik, amit 1995 decemberében népszavazással támasztott alá.