Panyóka

Veretes mondatokat írok most ide, felállva tessék olvasni: „Már az előző évezred utolsó éve óta tűnhet úgy a felületes szemlélőnek, mintha a teljes kormánypolitikát a millenniumi kormánybiztosság és az Országimázs Központ párosa szervezné. Mintha egyre gyakrabban ütköznének össze a szavak a gondolatokkal. Miniszterelnököt és minisztert gyakrabban látni panyókára vetett zakóval családja körében az ünnepi falunapon, mint a Parlamentben. Gondokról, teendőkről, ügyekről, a politizálás kellemetlen, de demokráciákban szükségszerű velejáróiról ritkán esik szó, annál gyakrabban felemelkedésről, távlatokról és szebb jövőről...”Gál. J. Zoltán szabadkőműves-segéd, hírlapíró fogalmaz így Gáspár Sándor elvtárs egykori lapjában, a Népszavában. Bocsássunk meg neki, hátha nem aludta még ki a szilvesztert.Gál. J. kolléga panyókás miniszterelnököt és minisztereket lát egyfolytában az országban. És ez nagyon érdekes. Arra enged következtetni, hogy Gál. J. szaktárs ott van minden kilométerkőnél, fotókat készít, jegyzetel, ecsettel és vászonnal a hóna alatt járja az országot, és ezenközben minden egyes alkalommal orra botlik egy-egy panyókás nemzeti politikusban. (Esetleg Gál. J. hírlapíró szakmunkás kapitális szamárságot írt az újságba, merthogy megelőzően ő járt panyókára vetett zakóval a körzeti ivóban.)Ja, meg hogy falura jár a miniszterelnök, sőt a családjával is szokott időzni, holott a munkaköri leírásában benne van, hogy „falura nem mehet, családjával nem időzhet”.Ha Gál. J. Zoltánon múlna, a magyar miniszterelnök se falun, se odahaza nem járhatna, zakóját nem vethetné panyókára (még sosem láttam, hogy panyókára vetette volna), felemelkedésről, távlatokról nem beszélhetne – ellenben örökké egyeztetne Gál. J. Zoltán ceremóniamesterrel, aki elmondaná, mit kell csinálni, hogy az ember elnyerje Európa és Gál. J. Zoltán tetszését. (Ehhez persze sorszámot kell tépni, mert Gál. J. nem ér rá állandóan, ugyanis napkeltétől napszálltáig tanácsokat osztogat.)