RMDSZ: nincs másik

A román kormány mai ülésén nevezik ki az új prefektusokat és helyetteseiket – a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) és a Szociális Demokrácia Romániai Pártja (PDSR) megállapodása értelmében várhatóan öt magyarlakta megyében lesz magyar nemzetiségű helyettese a közigazgatási vezetőnek. Az RMDSZ, amely évek óta gondosan hangsúlyozza, hogy nem politikai párt, hanem érdekvédelmi szervezet, ezért aztán négy évig nem hatalmon volt, hanem „kormányzati tényezőként” működött, most történelmet ír: úgy lesz kormányban (az alprefektusi tisztségek mellett egy helyettes államtitkári pozíciót is szerzett a Nemzeti Kisebbségek Hivatalában), hogy közben ellenzékben marad. Kinn is vagyok, benn is vagyok – mondhatja, s most már csak az a kérdés, hogy székely furfang-é ez, avagy balkáni taktikázás?Az Iliescu-féle párttal december végén aláírt együttműködési megállapodás nyilvános része nem tűnik rossznak. Előírja, hogy demilitarizálni kell a lakosság-nyilvántartási szolgálatot, a tűzoltóságot, a polgárvédelmi egységeket és a helyi közösség ellőrzése alá kell vonni a rendőrséget. Érvényesíteni kell a tulajdonjogot az egyházaktól elkobzott javak esetében, biztosítani kell az anyanyelvhasználatot és a kisebbségi oktatás kiszélesítését minden szinten, méltányosan finanszírozni kell a magyar kulturális intézményeket és támogatni a kisebbségek lakta terültetek infrastrukturális fejlesztését.Az ördög azonban itt is a részletekben lakozik. A leendő alprefektusok személyéről ugyanis nem az RMDSZ dönt, hanem a kisebbségben kormányzó párt, a megyei szervezetek javaslatai alapján. És mindenütt vannak „renegát magyarok”, akik anyagi érdekből, politikai meggyőződésből – vagy ki tudja, miből – még az „átkosban” a diktatúra feltétlen hívei közé álltak, s most megörökölte őket a volt nomenklatúra tagjait tömörítő PDSR. A külföldön eldicsekedhető magyar nevekből álló kirakatlista tehát várhatóan meglesz az erdélyi megyékben, a mögötte lévő érdekérvényesítési képesség azonban egyáltalán nem biztos.Változnak az idők – 1992-ben még heves tiltakozást váltott ki a romániai magyarság körében, hogy nem magyar nemzetiségű prefektusa lesz a többségében magyarok lakta Hargita és Kovászna megyéknek (emlékeztetőül: akkor is Iliescuék voltak hatalmon), ma már sikerként harangozza be a sajtó a helyettesi tisztségek beígérését. És akkor még nem beszéltünk a paktum eltitkolt záradékáról, az úgynevezett függelékről, mely Takács Csaba ügyvezető elnök szerint nem titkos, csak éppen nem hozzák nyilvánosságra. Ez a gyakorlati tennivalókat tartalmazza, pontokban – annál is inkább érthetetlen a titkolózás, mert ez az egyetlen kézzelfogható dolog, amit idő teltén majd számon lehetne kérni Iliescuéktól. Lehet, hogy épp ezt akarják elkerülni?A román lapok eközben „a magyarok kérik a részüket” típusú címekkel sulykolják a közvéleménybe, hogy lám, milyen nagylelkű a győztes. Az erdélyi macska mindig a talpára esik – utal a Curentul Markó Béla egyik verseskötetének, az Erdélyi macskának címére, s ugyanazon a napon arról ír a Jurnalul nacional – idézve a Bihar megyei rendőrfőkapitányt –, hogy a nemrégiben a borsi határátkelőhelyen megtámadott Kozma atya csak zajt akart csapni maga körül, valójában nem támadta meg senki. Utcagyerekekkel került konfliktusba Nagyváradon, a határátkelőhelyen nem láttak olyan férfit vagy gépjármúvet, amely hasonlítana a máltai vezető által leírtakra, szóval kitaláció az egész. Érdekes, hogy pont akkor került elő a magyar igazságügy-miniszter is – kacsint össze nyilatkozó és olvasó, s az eset bekerül a „nyilvánvaló magyar provokáció” feliratú szemétkorsárba. Az események nyílt lehazudása jelzésértékű – amiről nem akarunk tudni, az meg sem történt, üzeni a hatóság, s lassan talán újra fel kell készülnünk a gyomorszorító, könyvkipakolós határátkelésekre.A romániai magyar lapokban pedig sebeiket nyalogatják a vesztesek: Kincses Előd igen érdekes összehasonlítást közöl arról, miként óvták meg jelölését kettős állampolgárságára hivatkozva, miközben a tiraszpoli börtönben büntetését töltő Ilie Ilascuból (Vadim Tudoprral egyetemben) európai parlamenti képviselőt csináltak. A marosvásárhelyi ügyvéd (aki a fekete március idején igyekezett megakadályozni az etnikai konfliktust, és a román hatóságok ötévnyi nyomozás után megszüntették ellene az eljárást) Romániában született, román személyi igazolványa és állandó lakhelye van, tavaly pedig lemondott az 1990-es események után kényszerből szerzett magyar állampolgárságáról. A tiraszpoli terület önállósodása ellen erőszakkal is fellépő Ilascu szovjet állampolgár volt, nincs romániai lakása, iratai; a román állampolgárságot tavaly októberben szerezte meg, miközben börtönben ült. Köztudottan kettős állampolgár, de a bukaresti pártok vezetői nem óvták meg jelölését, nemzeti ügyként kezelték a szentásuba való bejutását.Kincses Előd megyei RMDSZ-elnök volt a tavalyi halyhatósági választásokig, de képviselőnek való jelölését a szervezet körzeti vezetői óvták meg.Érdekes a Porvinciában Sabina Fati tollából megjelent írás is, amelyben a szerző azt boncolgatja, hogyan lett Iliescu a demokrácia megmentője. Ha a volt párttitkár valamelyik jobboldali jelölttel kerül a második fordulóba, meg kellett volna harcolnia saját múltjával és a nemzetközi közvéleménnyel is – szükség volt hát egy ellenőrzött rosszra, aki mellett fehérnek tűnhet a piszkosszürke is. Pártjának stratégái a nehezebb, de biztos utat választották, amikor két héttel az első forduló előtt (amikor az első hely már biztos volt) azon kezdtek dolgozni, hogy második pozícióba emeljék a szélsőségesen nacionalista, extravagáns Vadimot. A fegyelmezett tábor jól dolgozott, a törzsszavazók megértették a Bukarestből jött titkos üzenetet – Vadim a két hét alatt megduplázta szavazóinak számát. A második fordulóban aztán jöhetett a Romániát megmentő, mosolygós nagybácsi, aki legyőzi a szélsőséget. Mivel a munkát elvégezték, a szavazók „visszaáramlottak” – a felmérések szerint tizenkét százalék gondolta meg magát a két forduló között és pártolt át Vadimtól Iliescuhoz. A koalíció csak nézte tehetetlenül, miként veszik palira őket – sem pártjai, sem államfőjelöltjei nem tudtak érdemben beleszólni a küzdelembe.Sovány vigasz, hogy Constantinescu már tavaly februárban megmondta: a koalíciót a volt Securitate emberei bomlasztják. Nem vették komolyan a bukófélben levő elnököt, aki többször is kijelentette, csak a választást nyerték meg 1996-ban, de a hatalmat nem tudták átvenni.Az RMDSZ jóval tanulékonyabb, megérezte az idők szelét. Az Iliescuknak szükségük van a nyugati legitimációra, ezt a magyarok tudják szállítani. Cserébe csak leesik valami Bukarestből – úgy tűnik, immár végérvényesen elkötelezték magukat a „kijárós”, „hátsó ajtós” demokrácia mellett, az esetleg kevesebb eredménynyel járó, de egyenes gerincű konok következetesség ellenében. Egyszerű képlet – ha morog is a választó, nincs mit tenni, Romániában magyar pártból nincs másik.