Szálkás a priccs

Gönczöl Katalin ombudsman szerint rosszak a hazai börtönviszonyok, a bent üldögélők nehéz körülmények között tengődnek, nagy a zsúfoltság, kevés a fény, azonkívül színes televízió és rulettasztal sincs a cellákban. Ráadásul – folytatódik a jelentés – rendszeresen megsértik az elítélteket megillető jogokat, kevés például a mozgási, sportolási lehetőség, a fegyőrök pedig gyakran kemény hangon beszélnek a rabokkal, lelki traumát okozva ezzel szegényeknek. Súlyos gond az is, hogy megoldatlan az elítéltek foglalkoztatása. Egy korábbi felmérés szerint Márianosztrán például a hatszáz börtönlakó közül mindössze harmincnak tudnak munkát adni. Vagyis ötszázhetven beutalt ott üldögél tétlenül a priccsen, és más megoldás nem lévén, nagy szomorúságában újabb bankrabláson, illetve fejszés gyilkosságon töri a fejét. Ez pedig nem egyéb, mint amolyan szakmai továbbképzés, kipróbált bankrablók, orvlövészek, zsebtolvajok és erőszakos közösülők mondják el egymásnak ilyenkor, hogyan kell a lehető legkisebb rizikóval bankrabolni, orvlőni és így tovább...Szép és emberi Gönczöl ombudsman asszony kiállása a börtönlakók jogaiért. Mi azonban egyelőre egy serdülőkorú, gyengécske demokráciában élünk. Ott, ahol a büntetlen előéletű, makulátlan emberek is gyakran nehéz körülmények között tengődnek, s ahol sokszor maguk a bűnözők diktálnak, a kétkezi munkából élő ember pedig az életéért reszket. Márpedig egy ilyen országban a közvélemény nem a bűnözők hóna alá akar nyúlni – inkább a torkukat szeretné megragadni.Vizsgálata végén az ombudsman ajánlásokat tett az igazságügy-miniszternek és a büntetés-végrehajtás országos parancsnokának. Egy ajánlatom nekem is lenne az elítéltek felé. Zsúfoltak a börtönök? Hát ne tessék annyira bűnözni, kedves rabok. Akkor majd elférnek.