Szívsebészek idegharca

Kicsit elmaradtam a penzumommal, az óév után még nem sikerült újra lendületbe jönnöm. Bár ez a hatodik orvosi krimi, amelyet fordítok, felfüggesztésem óta mégiscsak az első – suttog az ötvenes éveiben járó férfi. Azért suttog, mert hangszálbénulásban szenved, nem tud hangosan beszélni. S részben azért menesztették állásából,mert – már a műtét után – kiabált felettesével, a Gottsegen György nevét viselő Országos Kardiológiai Intézet főigazgatójával. Thomka István ugyanis eredetileg szívsebész, s felmentéséig az intézet szívsebészeti osztályának egyik főorvosa volt.Története tavaly tavasszal kezdődött. Lozsádi Károly professzor, főigazgató – aki 1994 és 1997 között egyszer már irányította az intézményt, amely a lemondásáig több százmilliós veszteséget halmozott fel – pályázatot hirdetett a szívsebészeti osztály vezetésére. Az intézet jelenleg is csődbiztos irányítása alatt áll; 2000 áprilisában anyaghiánnyal küszködött, egy napra leálltak a műtétek is. A főigazgató akkor szóbeli figyelmeztetésben részesítette Richter Tamás megbízott osztályvezető főorvost, aki egyike volt a pályázóknak, s akkor már negyedik éve irányította a szívsebészetet. Az állást végül a korábban a Városmajor utcai klinikán tevékenykedő Horkay Ferenc nyerte el. Ő 1998-ban egyszer már ringbe szállt ugyanezért a posztért, ám a kiírást akkor visszavonták.– Egy 1992-es egészségügy-miniszteri rendelet kimondja, hogy minden főorvosi posztot kizárólag pályáztatás útján lehet betölteni, ám arra nézve, hogy a jelentkező hány éves szakmai múlttal bírjon, a dokumentum nem tartalmaz előírást. A meghirdetett intervallumot – a megkívánt szakmai múlt időtartama 15 év – a főigazgató mint a munkáltatói jogok gyakorlója saját hatáskörben állapította meg; Horkay szakvizsgája azonban jóval frissebb ennél – magyarázza Thomka doktor.– Ez egy zárt, szűk szakma, itt mindenki mindent tud a másikról. Magyarországon jelenleg még ötven szívsebész sincs, pedig jóval többre volna igény – folytatja Thomka István. – Míg Európában 1998-ban egymillió lakosra csaknem hétszáz szívműtét jutott, Magyarországon ez a szám 480 volt, és 1999-re is mindössze öttel emelkedett ötszáz fölé. A vezető haláloknak számító szívkoszorúér-szűkület miatt végzett műtétek száma sem alakult kedvezőbben. Európában 1997-ben egymillió lakosra mintegy 420 koszorúérműtét jutott, Magyarországon 1999-ben mintegy 330. E statisztikák fényében még elgondolkodtatóbb, hogy elbocsátottak egy szívsebészt. Amúgy sem Horkay tudományos munkásságával van probléma, hanem azzal, hogy a főigazgató eltért a saját maga által meghirdetett követelményektől, és több mint húszéves szakmai tapasztalattal rendelkezők fölé feleannyi gyakorlattal rendelkező vezetőt nevezett ki – teszi hozzá.Lozsádi professzor egy júniusi főorvosi értekezleten jelentette be az új osztályvezető érkezését. „A szívsebészeti osztályon dolgozó hat főorvos nem hajtott végre néhány típusműtétet”, mondta, mire Tomka odavágta: „Mindig is hazudtál, most is hazudsz”, és kivonult. Ez az esemény szolgáltatott alapot később arra a vádpontra, miszerint felettese tekintélyét romboló megjegyzéseket tett – ordítva.– Talán hiba volt indulatba jönnöm, de kiabálni már akkor sem tudtam, és hogy a főigazgató tévedett, azt máig fenntartom – suttogja. – Publikációs listáink bizonyítják, hogy több fórumon is beszámoltunk azokról a műtétekről, amelyeket szerinte el sem végeztünk. Márpedig hogyan lehetne arról esettanulmányt közzétenni, ami állítólag le sem zajlott? Amúgy kétszer is beválasztottak a közalkalmazotti tanácsba, mindig is meg kellett mondanom, ha valami probléma adódott; akkor sem tettem másként.A történtek után az új főorvos bemutatására szervezett osztályértekezletről Lozsádi professzor kiutasította Thomkát – korábban megüzente neki, hogy el se jöjjön –, ő erre távozott, ám a csaknem száz főből álló hallgatóság is követte. Erre épült később a fegyelmi vizsgálat azon pontja, hogy szervezkedésével meghiúsította az új főorvos beiktatását.A fegyelmi vizsgálat július második hetében indult ellene, s két hónap múlva, szeptember 25-én zárult: eljárási hibák miatt felfüggesztették a procedúrát, és mivel „a közalkalmazott állásából való felfüggesztésének indoka már nem áll fenn”, visszahelyezték állásába. Amikor megjelent Lozsádi professzor irodájában, már a felmondása várta.– Mindez három nappal a fegyelmi eljárás megszüntetése után történt, amely nem állapított meg semmit – mondja a volt főorvos, aki úgy látja: a történteknek elsősorban a felnőtt korú, veleszületett szívhibában szenvedő páciensek láthatják kárát.– Ez az osztály volt az egyetlen az országban, ahol a doktorok egyaránt jártasak voltak a veleszületett és a szerzett szívbetegségek kezelésében. Ezt a tapasztalatot nem kihasználni egyszerűen pazarlás – mosolyog szomorúan. – Azokban az országokban, ahol a szívhibával született gyerekek sebészi ellátása megfelelő, egyre nagyobb az igény felnőttkorban is a veleszületett szívhibák miatt végzett műtétekre. Németországban 1997-től külön számon tartják a 17 év feletti, veleszületett szívhiba miatt operáltakat, míg idehaza az Országos Kardiológiai Intézet „felnőtt”-szívsebészetén is évente 20–30, 14 évnél idősebb beteget operáltunk veleszületett szívhiba miatt. Nálunk ugyanis ez az életkor számít határvonalnak gyermek és felnőtt páciens között...Lozsádi Károly alapvetően belső, munkajogi problémának tartja az esetet, amelyet nem „kifelé” kell magyarázni.– Méltatlannak tartom, hogy Thomka doktor valótlanságokat és csúsztatásokat tartalmazó írásaira sajtóvitát kezdjek – mondja. – A közalkalmazotti rendtartás tartalmazza a közalkalmazotti jogokat és kötelezettségeket, de tartalmazza azt is, hogy az ezeket megszegőkkel szemben milyen eljárást kell alkalmazni. Ennek értelmében úgy gondolom, hogy a közalkalmazotti jogszabályok alkalmazásáról jelen esetben sem a közvélemény egyoldalú tájékoztatása alapján kell „népszavazást” tartani – teszi hozzá. A vitatott kérdésekről csak annyit mond: a munkaügyi kérdések eldöntése a megfelelő fórumok hatáskörébe tartozik.A történtek nyomán ugyanis három eljárás indult: a szívsebészeti osztály hat főorvosa munkaügyi bíróságon támadta meg Horkay kinevezését. Beadványukat azzal utasították el, hogy csak a szerződést aláíró munkáltatónak, illetve a munkavállalónak áll jogában pert indítani a kinevezés körülményei miatt, ám ők megfellebbezték az ítéletet, többek között azzal az indokkal, hogy így csak azok támadhatnák meg a jogsértőnek vélt szerződést, akiknek érdekükben állt azt megkötni. Thomka doktor a felmentéséről szóló határozatot is megtámadta a munkaügyi bíróságon. Keresetében azt kéri, hogy kötelezzék az alperest a fegyelmi vizsgálat érdemi befejezésére, mondják ki a felmentéséről szóló határozat jogellenességét, és helyezzék vissza eredeti munkakörébe. Az orvosi kamara etikai bizottsága szintén vizsgálja a felmentett főorvos ügyét.Annak ellenére, hogy úgy érzi: az erkölcsi diadal az övé, Thomka doktor nem látja túl fényesen a saját közalkalmazotti jövőjét:– Két megoldást tartok elképzelhetőnek: kedvező döntés esetén szeretném megmutatni, hogy lehet a szívsebészetet – igényesen – vállalkozási formában is működtetni, illetve – ha erre nem kapok itthon lehetőséget – szívesen kiutaznék a harmadik világ valamelyik országába gyógyítani... Addig azonban várnak a lefordítandó ívek. Valamiből élni kell, s mostanában rá is érek. Amúgy pedig úgy vagyok vele: ha már nem csinálhatom, legalább hadd fordítsam magyarra, nem igaz?