Szombat esti láz Tiszakécskén

Egy didergős januári napon Tiszakécskén meghalt a zene. A drámai esemény a szombatról vasárnapra virradó éjszaka történt, s a muzsika vesztét két bérlő, három lemezlovas (dj), valamint százhatvanhét kalóz-CD okozta.Lassan éled a szombat esti láz. A tiszakécskei utcák ugyan még kihaltak, de a táncos lábú fiatalok a szórakozóhelyek mélyén már ugrásra készen döntik magukba a vodka alapú üzemanyagot. Még egy-két óra, s megindul a menetrend szerinti vándorlás: sima kocsmából zenés kocsmába, kávéházból dance-house-ba vonul az ifjúság, hogy a kor kívánalmainak megfelelve harsány technozenével köszöntse a hétvégét.Tudják ezt a rendőrök is. A CD-razzia résztvevői ezért csak este nyolckor gyülekeznek az őrsön, ám a kiküldött járőr „még nem szól a zene” jelentését követően kiderül, hogy a rendőri vezetők már rég elfeledték a szolgálatmentes szombatok emlékeit. Az őrnagy úr – kihasználva a kényszerszünetet – ismerteti az akció részleteit.– Ellenőrizzük a diszkót, azután a hamis CD-ket lefoglaljuk. És a lejátszót is – néz némi bizonytalansággal a Magyar Hanglemezkiadók Szövetségének (Mahasz) szakértőjére, aki biztatóan bólint, hogy igen, ma este a lejátszó is lefoglalás tárgyát fogja képezni.Oláh Imre nyugtatgathatja a kalózügyekben járatlan rendőrt, hiszen számtalan hasonló küldetésben vett már részt. A férfi ugyanis a Mahasz szakértői és ellenőrzési csoportjának a munkatársa, feladata az illegális hanghordozók felkutatása, beazonosítása és lefoglalása. A csoport tagjai gyakorta feltűnnek Magyarország lakodalmas rocktól hangos vásárain, a zenegépek környékén vagy egy-egy diszkóban, és soha sem térnek vissza üres kézzel a budapesti főhadiszállásra.– Egy írható compact disk két-háromszáz forintba kerül, s a számítástechnikai fejlesztés is csak egyszeri, nagyon gyorsan megtérülő beruházást kíván. A hamisítványt pedig ezerötszáz–kétezer forintért lehet értékesíteni, tehát könnyedén kiszámítható, hogy micsoda extraprofitot eredményezhet a CD-hamisítás – avat be a szakértő a kalózkodás alapjaiba, de a részletekre már nem marad idő, mivel az őrnagy úr int, hogy induljunk egy kis operatív munkára.A diszkóban néma csönd honol, hiába haladunk el többször is az épület előtt, nem észleljük a szerzői jogok megsértését. Még csak kilenc óra van, s a tiszakécskei ifjúság tíz előtt ritkán perdül táncra. A főbejárattól száz méterre leparkolunk, hogy a dj első zenei moccanására mozdulhassunk mi is. Az őrnagy úr kedvenc bevetéseinek igaz történeteivel könnyíti az egyébként egyhangú várakozást. Mint megtudjuk, az operatív munka leginkább vörösre ült ülepet, elgémberedett végtagokat és véresre meresztett szemet eredményez, s mindehhez telente több kiadós meghűlés is társul.Vezetőnk nem fejezheti be éppen soron lévő történetét, mivel a diszkóban földübörög a zene. Az erősítés szinte azonnal érkezik, így még az első szám sem mehet végig, amikor a rendőrök a mulatságot befejezettnek nyilvánítják. A nyomozók meglepetésszerűen csapnak le az alkalmazottakra, hárman elállják a kijáratot – ott hamis CD bizonyosan nem juthat ki –, ketten a galériát vizsgálják át tüzetesen. A rajtaütés egyetlen szépséghibája, hogy a diszkós épp nem tartózkodik a helyiségben.– Hazament átöltözni – magyarázza a szórakozóhely bérlője, majd izgatottan tudakolja egyik egyenruhás ismerősétől, hogy mit akar a hatóság a kedvenc lemezlovasától. Az ifjúság mindenesetre tovább kortyolgatja italát, az egyenruhások pedig cigarettára gyújtanak, mivel az est hőse, a lefülelendő disc-jockey a tulajdonos mobiltelefonon közölt, határozott utasítása ellenére is késik. Oláh Imre mindenesetre előzetes vizsgálatot tart. Zseblámpájával bevilágít a diszkóspult legeldugottabb zugaiba is, majd ismét megnyugtatja a rajtaütés szervezőit.– Lesz vagy százötven darab.Végre megérkezik a dj. Az egészből semmit sem ért, és semmit sem tagad, készségesen dobozolja az otthoni másolatokat, csupán a lejátszók lefoglalása miatt ad hangot némi aggodalomnak.– A cucc a főnöké.– Nem baj, azért elvisszük – válaszol a rendőr. Egy kicsit még a diszkó üzemeltetője is háborog, de elcsendesedik, amikor Oláh Imre kifejti, hogy ma este itt bűncselekmény történt, s az amúgy kifejezetten ártatlannak látszó CD-lejátszók voltak a bűncselekmény elkövetésének eszközei.Most már felpörögnek az események. Húsz perc múltán a lebukott diszkós a rendőrőrsön diktálja vallomását, a rendőrök pedig a lemezeket veszik lajstromba: Best of music 1-től 89-ig a zsákmány. A dj nehezen viseli a keresztkérdéseket, megtörik, s az anyja nevénél megemlít két másik helyet, ahol szerinte sokkal több kalózkiadványt találhatnak a rend őrei.Operatív munkára ott már nincs is szükség, mivel a kis csapat tettenérésre törekszik. A klubban két tizenéves srác szolgáltatja a zenét, s teljes lelki nyugalommal tekintenek az ellenőrzés elé.– Rendesen fizetek a Szerzői Jogvédő Hivatalnak, a CD-ket boltban vettem, és a diszkósengedélyem is oké – jelenti ki a főnökebb tinédzser, székében nyugodt eleganciával hátradőlve.– És ezek? – mutat Oláh Imre a kettes számú hanglemezszállító bőröndre.Hát azok – kezdődik a hosszas magyarázkodás, miszerint csak otthonra, és csak saját használatra, és lefeljebb a legjobb haveroknak, szóval semmi törvénytelen, legalábbis szándékosan nem. A végeredmény hetvennyolc darab compact disk, a kárérték százhetvenháromezer forint.– A magyar piacon 20-25 százalék a kalózkiadványok aránya – magyarázza Oláh Imre, miután a két fiatalember, valamint lejátszóik kíséretében visszatérünk a bázisra. – Ez hozzávetőleg kétmilliárd forintos kárt jelent a kiadóknak. A térségben azonban korántsem Magyarország a legfertőzöttebb terület, hiszen Jugoszlávia utódállamaiban, Bulgáriában vagy Ukrajnában komoly iparágnak tekinthető a hanghordozó-hamisítás.S a szankció? Oláh Imre szerint leginkább virtuális, mert a bírói gyakorlatban a CD-hamisítás bocsánatos bűnnek számít. A magyar kalózkodás történetében mind ez idáig egyetlen alkalommal szabtak ki letöltendő szabadságvesztést, igaz, a két elítélt román állampolgárt a bíróság egyéb ügyekben is bűnösnek találta.Elindulunk a harmadik helyszínre – a végképp megtört dj szerint ott ugyanis még a raktár is hamis CD-kkel van tele –, de a tízezres kisvárosban nem előzhetjük meg a hírünket. A szórakozóhely közönsége kíváncsian lesi érkezésünket, néhány tekintetből mintha a „kicsit késtetek” szemrehányást olvasnánk ki. Zenés mulatságnak nyoma sincs, a tulaj szent esküvéssel állítja, hogy náluk egyébként sem divat a diszkó, szombaton meg különösen nem.A sikertelenül járt rendőröket „ugye, én megmondtam” felkiáltással az informátor dj várja az udvaron, de visszazavarják a sarokba. Az eredménnyel mégis mindenki elégedett, hiszen – a hamisított CD-s esetek sajátosságainak köszönhetően – az ügy ismeretlen tettes által elkövetett bűncselekménynek indul, mivel előre nem lehet tudni, hogy ki a disc-jockey, és tökéletes felderítéssel, valamint a kalózkiadványokon szereplő kiadók számával egyező sértettel zárul. A tiszakécskei rendőrök egyetlen éjszaka alatt jó néhány felderített esettel lettek gazdagabbak.A Mahasz szakértője előzetes véleményt állít ki, majd fogjuk a CD-s dobozokat, és magára hagyjuk a mechanikus írógépen pötyögő rendőröket, a két kamaszt és a besúgási sikertelensége miatt lelkileg összeroppant dj-t. Vasárnap hajnalban csak néhány kósza alak lődörög az utcán. Járásuk bizonytalan, hiszen részegek: fölöttük zene nélkül is győzedelmeskedett a szombat esti láz.