Újra itthon a mosonmagyaróvári romák

Rövid hollandiai kiruccanás után hazatértek a mosonmagyaróvári roma családok. A három érintett família közül kettő már járt a polgármesteri hivatalban is, hogy biztosítsa az ez évre neki járó segélyezést. A harmadikról még az a hír járja a városban, hogy nincsenek otthon, de állítólag hamarosan ők is visszajönnek.Kaotikus állapotok uralkodnak a Szent István utcai társasház udvarán. Mindenféle szemét, alkalmi ólak és törmelékkupacok. Egy idős asszonyt kérdezek, aki nem ismeri Kőéket, így némi járkálás után a legzajosabbnak tűnő lakrész ajtaján kopogok.– Újságíró? Na, azonnal csukja be az ajtót, nem nyilatkozunk mi senkinek! – pirít rám a véletlenül meglelt Kő Gusztávné. – Honnan veszi, hogy mi kinn jártunk? Nem látja, hogy itt ülünk a konyhában? Nem voltunk mi sehol sem – szól a kitartó elutasítás.Karikáék nem ilyen zárkózottak. Elsőre ők is morgolódnak, de aztán beljebb tessékelnek, sőt kávéval kínálnak. Mária, a feleség furcsának tartja, hogy egyáltalán meglepődtünk hazajöttükön. Ők nem is akartak kint maradni, mindössze megtudták, hogy nagyon olcsón ki lehet jutni Hollandiába, ahová értük ment Svédországban élő rokonuk. Így a fele utat megspórolták. A svédeknél töltötték az ünnepeket, s a messzire szakadt rokon a napokban hozta haza őket – mutat az asztalnál ülő egyik bőrkabátos férfira. Az övé az a fehér Mercedes is, amelyik a ház előtt parkol.– Hanem azt a Krasznait agyon kellene verni – harciaskodnak. – Becsapja a szerencsétlen cigányokat, akik mindenüket pénzzé teszik, aztán kimennek a semmibe.Szerintük a velük együtt utazó családok nagyon ráfáznak, hiszen a pénzüket zsebre vágja az utazásszervező, őket pedig majd otthagyja a pácban. Áldják az Istent, hogy ők nincsenek rászorulva arra, hogy kimeneküljenek, hiszen tulajdonképpen jó körülmények között élnek. A lakás az övék, szépen rendbe tették, s a férfinak még némi jövedelme is van. – Bontással foglalkozom – mondja némi büszkeséggel.A lakás tényleg rendezett. A háziasszony jól öltözött, a férfiak szintén. A köztünk nyüzsgő kisfiú ujján méretes aranygyűrű, vékonyka karját is láncocskák övezik. Pedig Mosonmagyaróváron elnyomják a cigányokat, még egy kávét sem ihatnak meg akárhol, mert nem feltétlenül szolgálják ki őket – tájékoztatnak. A hivatal is packázik velük. Ha szóvá teszik, hogy Győrben sokkal jobb soruk van a romáknak, megkapják, hogy költözzenek oda. Mária aggályai szerint ezután azt is hozzájuk vághatják, miért nem maradtak Hollandiában...A város természetesen nem élte meg jól, hogy hírbe hozták, ám a leghatározottabban állíthatja, nem éri negatív diszkrimináció a romákat – tájékoztatta lapunkat a polgármester. Stipkovits Pál egy csúnya játszma áldozatainak tartja a romákat, akik rövid idő alatt megtapasztalhatták: odakint sincs kolbászból a kerítés.Az érintett családok egyébként ismerősek a hivatal szociális ügyekkel foglalkozó osztályán. A legtöbbet Kőékkel találkoznak, akik a múlt évben kemény százezreket vettek fel segélyként. A családfő havi 7250 forintot kap, mert csaknem vak (ami ennek ellenére nem akadályozza meg abban, hogy vezesse Audiját). A négy gyerek után tavaly összesen 159 360 forint rendszeres nevelési segélyt kaptak, amit harmincegyezer forintnyi rendkívüli támogatással is megfejeltek. Ugyancsak kapnak rendszeres szociális segélyt, amely 2000-ben 139 440 forintra rúgott. Az ifjabb Kő július óta 67 ezer forintnyi ápolási díjat vett fel, amelyet anyja után folyósítottak neki. Természetesen jár nekik a családi pótlék, s mint nagycsaládosok, az iskoláztatásnál is kedvezményeket élveznek.Karikáék ennél szerényebb összeget kapnak az önkormányzattól. Gyermeknevelési támogatásként tavaly valamivel több mint 144 ezer forintot vehettek át. Az egyelőre talán odakint tartózkodó Bertókék pedig 13 280 forintos rendszeres szociális segélyben részesültek.