Üzenet az utókornak

Nemcsak a fűzfapoéták keresnek fel olykor, becsöngetnek hozzám a feltalálók is. Meghallgatom őket, de az is előfordul, hogy vitatkozom velük. És közben azon csodálkozom, hogy milyen sok érték kallódik el manapság. Külön egyesületbe kellene őket tömöríteni, ha rajtam múlna, valamilyen feltűnő jelvényt is kreálnék számukra, lássa meg mindenki ezeket a világot jobbítani szándékozó apostolokat.Egyikük például azt tartja élethivatásának, hogy tanulmányozza a ligeti padokat. Fényképekkel is dokumentálja egyes szavak, jelek számszerű előfordulását a padok támláin és ülőkéin. Magam is elszórakozom olykor ilyesmivel, de nem eléggé tudományos alapossággal, mert például eddig mindig azt hittem, hogy a leggyakrabban a „szeretlek” szó szerepel. Hát nem. Azt, hogy „szeretlek”, már nagyon ritkán vésik a padok deszkáiba, vagy rajzolják színes ceruzával a támlájukra. Hosszú ez a szó ilyen célra, mert kimondani még csak-csak, de bicskával belevésni ennyi betűt a fába fáradságos munka.De erre nincs is szükség – érvelt a múltkor a padszakértő –, hiszen ilyesmire évszázadok óta külön jelek vannak. A szív például. A nagy és gyötrő szerelem jele a szív, nyíllal átdöfve. És különben is, nem kell a szerelemhez sok szó, elég a kedves nevének kezdőbetűje. Aki nagyon szerelmes, az ki is írhatja: Iluska. Vagy: Böbe. Aztán vannak persze másféle jelek is a padokon, amelyek még érthetőbbek. Ilyenek tarkították régebben a falakat is. A színezést, feliratozást mára átvették a falfirkálók, akiknek azonban semmi közük a romantikához.Mesélik, hogy amikor Molnár Ferenc Amerikába költözött, s barátai azt kérdezték tőle egyre sürgetőbben, mikor tér vissza Magyarországra, azt válaszolta: „Majd akkor, ha a falakon újra azokat a régi jeleket olvashatom. És nem jelszavakat, politikai üzeneteket...”A padfeliratok megfejtésének egyik elkötelezett híve, akit nagyon megkedveltem, kísérleteket is végzett. Saját költségén felállított egy padot az egyik fővárosi sétányon. Egy új padot sima, érintetlen felülettel. Három hét leforgása alatt már nem volt rajta fikarcnyi üres hely, ahová írni lehetett volna. Megszámolta: huszonhat szív volt a fájába vésve. Huszonhat vérző szív, szerelmes szív, mind férfiszív, mert én még sose láttam lányokat bicskával a kezükben padra üzenetet vésni. Vagy talán csak hobbi ez az egész, és nem áll mögötte érzelmi fellángolás?Szakértőm szerint legtöbbször a „várlak” szót firkantották a kezdőbetűk mellé, csak úgy ceruzával, mert ez egyszerűbb megoldás. Elképzelem, hogy már egy órája ücsörög a szerencsétlen fiú a padon, s nem jön a szőke leányzó libbenő hajával. Búsan előveszi hát a ceruzáját, és üzen. Mert az emberek szeretnek üzenni. Ha kell, ha nem, üzennek.Mi lenne, ha erre több lehetőséget kapnának? – tette fel látogatóm a kérdést. Például akadna a ligetekben, utcasarkokon egy-egy külön erre a célra felállított oszlopszerű valami, szép sima felülettel, s arra mindenki odaírhatná azt, ami a szívét nyomja. Amit el akar kiáltani. Nem a szerelemről, arra ott a jól bevált pad vagy a fatörzs, amelybe bele lehet vésni; hanem mondjuk az élettel kapcsolatos más sérelmeket is fel lehetne itt tüntetni. Például: „Pista, te hülye! Mert az vagy!” Esetleg ilyesmit: „A sarki boltos csal a mérlegen. Ne menjetek hozzá vásárolni, járjatok inkább a szemközti boltba!” (Ezt a szemközti boltos írhatná oda.)No, és itt a politika, az élet legizgalmasabb területe. „János, mi lesz? Vár a Fidesz!” Vagy ilyesmi: „Ne építsünk magunknak idő előtt házat! Majd a mandátum lejárta után. Tiszta vizet a pohárba!” „Megmérkőzöm Fodorral – Demszky.” Esetleg: „Nem szeretjük az olajat, mi csak zsírral főzünk – MSZP.”Sok mindenre fel lehetne használni azt a fát, nem kellene hiábavaló és visszataszító lármát csapni a parlamentben. Akinek van valami bánata, az jöjjön a bicskájával, és adja fel néma üzenetét! Akár egy jól működő keresőszolgálatot is ki lehetne alakítani. „Merre jártok, drága Szergej? Titeket visszavár epedve, aki régen tűr, mer’ nyugtalan.” Akadna talán ilyen üzenet is: „Hiába kereslek, Gyula. Merre mentél, hová tűntél?”No, de hagyjuk, ez már történelem. Vagy csak politika?