Zsákutcanevek

Valamelyik nap kisebb vitába keveredtem a harkányi polgármesterrel. Igazából nem is vita volt, megkérdeztem kicsit indulatosan, hogy a csudában lehet még mindig a városban Korvin Ottó, Sallai Imre meg Ságvári Endre utca, amikor ma már fehéren-feketén tudjuk, címeres gazember volt mind a három, vitte volna el őket az ördög annak idején.Becsületes, nyílt arcú ember a harkányi polgármester, tizenegyedik esztendeje irányítja a baranyai kisvárost (méghozzá jó irányba) – vagyis hát jogosnak éreztem a kérdésemet: hogyan illeszthető e három lator neve egy lelkesen keresztény településhez?A következőket mondta a városvezér. Ha ő most átkeresztelteti ezeket az utcákat, akkor az ott lakók hónapokon át a szüleit fogják emlegetni, amiért mindenféle átíratási, módosítási és egyéb adatokat kell kitölteniük önkormányzatnál, földhivatalnál és Jóistennél. Arról nem beszélve, hogy a névkártyákon, a telefonkönyvekben, a vállalkozások plakátjain, szórólapjain is változtatni kell, régit elhajítani, újat csináltatni.Nem a három briganti emlékéhez ragaszkodik a lakosság, hanem a nyugalmához...Azon még vitatkoztunk egy darabig, hogy mi a lényegesebb: a polgár békéje vagy a táblacsere, de nem nagyon jutottunk ötről a hatra. Ez is, az is. (A címeres haramiák – Lenin, Münnich Ferenc i tak dalse – mindenesetre már a rendszerváltozáskor megkapták az elbocsátó obsitot, mert azért mindennek van határa.)A vita vége felé valaki azt mondta, végeredményben nem olyan nagy baj, ha az utcanevek rossz emberekre emlékeztetnek. Ahogyan Mohácsot, Világost, Trianont sem szabad elfelejteni, az sem árt, ha az ország felforgatói is megmaradnak az emlékezetünkben. Éppen csak egy táblácska kell a legelső ház falára, rajta néhány sor a névadóról: ki volt, mit tett ellenünk.