A beduinok aranyországa

Hivatalos látogatásra Szaúd-Arábiába utazik ma Orbán Viktor miniszterelnök, akit Matolcsy György gazdasági miniszter és Németh Zsolt, a Külügyminisztérium politikai államtitkára mellett mintegy húsz magyar üzletember is elkísér. A látogatás célja, hogy az eddig elfeledett területnek számító Öböl-térségbe is jelentős export érkezzen Magyarországról.A magyar delegáció úti célja – a sivatagi királyság – másfajta normák szerint felépített társadalom, mint amilyet Európában vagy akár az Öböl-térség más országaiban ismernek. A dinasztikus berendezkedésű, túlnyomórészt beduin lakosságú ország a legszigorúbb iszlám vallási előírások szerint működik. Az uralkodó Szaúd- család a XVIII. században jelent meg a térség hatalmi játszmájában, majd a mohamedánok egyik legszélsőségesebb irányzata, a Mohammed bin Abdul-Vahhab nevével fémjelzett mozgalom elindult hódító útjára. Ma Szaúd-Arábia hivatalos vallása az iszlám vahabita változata. Az államalapító királyról, Abdul-Aziz Ibn Szaúdról elnevezett dinasztia belső klánokra oszlik, amelyek között az erőviszonyok döntenek az utódlás kérdésében. Az ország vezetésénél lényeges szempont, hogy lehetőleg zökkenőmentes legyen a kapcsolat a befolyásos családok és klánok között. Ezért a gazdasági ésszerűségeknél fontosabb a vér törvénye, a Szaúd-dinasztia pedig felosztotta a családtagok között a politikai és gazdasági pozíciókat. A kormánynyal szembeni fellépés – mivel a kormány isteni eredetű felhatalmazással birtokolja a hatalmat – egyenlő az iszlám elleni támadással. Bár választások és parlament nincs, ellenzéki pártok nem működhetnek, a sajtó pedig szigorúan ellenőrzött, nincs lényeges szaúdi földalatti ellenzék. A kormány politikáját ellenző szervezetek inkább külföldről hallatják a hangjukat, befolyásuk azonban meglehetősen korlátozott.Ebben a teljesen ellenőrzött, ókonzervatív elveken nyugvó országban a gazdasági eredmények figyelemre méltóak. Az olaj adta gazdagság általában „befogja az emberek száját”, így a demokratikus szabályokkal összeegyeztethetetlen tények, mint az égbekiáltó egyenlőtlenségek a férfiak és nők között, a vezető réteg korrupciója vagy a bottal felszerelt vallási rendőrség működése nem riasztja meg az embereket. Ilyen rendszerbe születtek bele, és fel sem merül ennek megváltoztathatósága. Ez alapján megállapítható, hogy az európai ember számára természetes demokrácia az arab világban messze nem egyértelmű, sőt, egyenesen az érvényes törvények megcsúfolása.