A fekete könyv sötétsége

A kommunizmus fekete könyvének szerzői nem magyar „raszszisták” vagy „fasiszták”, hanem egykori francia kommunisták, akiknek volt bátorságuk szembenézni önmaguk félrevezetettségével, addigi hitével. Idézik Láciszt, a Cseka (szovjet politikai rendőrség) egyik vezetőjének 1918 végi utasítását, mely szerint „Mi nem egyes személyek ellen viselünk hadat. A burzsoáziát irtjuk ki, mint osztályt. Ha nyomoznak, ne irományok és bizonyítékok után kutassanak, hogy mit tett vagy mondott a vádlott a szovjet hatóságok ellen. Először is azt kérdezzék tőle, hogy melyik társadalmi osztályhoz tartozik, milyen származású, milyen nevelésben, oktatásban részesült, mi a foglalkozása”. Azután már semmit sem néztek. Csak öltek. A Szovjetunióban 30 millió embert. Le merik írni, hogy nem Sztálin volt az első tömeggyilkos, hanem már Lenin, aki nem győzte küldeni utasításait kivégzésre, kínzásra, embermilliók otthonukból való elűzésére! Falvak százait tették a földdel egyenlővé, elvették az utolsó szem gabonájukat is, mesterséges éhínséget teremtettek, sőt emberevésre kényszerítették az állati sorba taszított emberek millióit. A „boldog szocialista jövő” érdekében.Fölvázolják bűntetteik „gyorsmérlegét”: parasztok és munkások százezreinek lemészárlása ítélet nélkül; mintegy 690 ezer ember kivégzése az 1937–38-as nagy tisztogatás során; koncentrációs táborokban sok millió ember elpusztítása, tetézve az oda deportált kulákok, lengyelek, volgai németek, krími tatárok, csecsenek, ingusok otthonukból történő elűzésével és kiirtásával. De idetartozik a mintegy 65 millió kínai, a kétmillió kambodzsai, a kétmillió észak-koreai, a kétmillió afrikai, a másfél millió afganisztáni és ki tudja, mennyi kubai, dél-amerikai szándékosan elpusztított ember halála is. De nem kímélték önnön „gyermekeiket” sem, egymás után végezték ki saját híveiket, a kommunista világháló, az úgynevezett Komintern vezetőit is. Mindenkiben árulót, jobboldali elhajlót, trockista ügynököt láttak, és azonnal meggyilkolták.Számomra a kötet legmegdöbbentőbb része az, amikor leírják, hogy ötezer, a Szovjetunióba nyaralni vitt spanyol gyermekből alig pár száz jutott haza, mert úgy 70 százalékuk meghalt tüdőbajban, szökés közben (!), öngyilkosságot elkövetve vagy elzüllve. Százmillió a kommunizmus terhére róható gyilkosság, továbbá az embermilliók testi-lelki tönkretétele. Mégis akadnak, akik a kicsinyke vagy a nagyobb koncért képesek voltak (?) hinni ebben a szörnyű világban.Úgy hiszem, joggal kérdezhetem: politikusok, a mai fiatal politikusok, akik egy új szemléletű – nem mindig helyes megoldású, de legalább jó szándékú – program szerint gondolkodnak és cselekednek, csak és kizárólag szidást, gyalázkodást érdemelnek? Ők nem privatizálták el a majd öt évtizedig uralmuk alatt tartott országok vagyonának döntő többségét, saját hasznukra és előnyükre. Ezért szeretném minden embertől szinte egyenként megkérdezni: Te még így is hiszel? Te még ma is úgy gondolod, hogyha a bűnösségük kiderül, joggal válaszolják azt, hogy: na és?